Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-03-01 / 9. szám

*

pfeNcnikusBn

Ezt a borzasztó sorvasztó és rothasztó betegségfolyamatot kicsiny kis bacillusok idézik elő, amelyek megtelepszenek az ember bőrén, sőt az agyban is és ott növekedni kezdenek. Huzamosabb idő elteltével az ember testén mindenféle és legkülönbözőbb alakú sebek formájában tűnnek fel. Valaki hosszú éveken keresztül magában hordozhatja a betegség csíráit anélkül, hogy azok megjelennének a bőr felületén látható alakban. A lepra igen lassú betegség nemcsak lefolyásában, hanem kigyógyítása tekintetében is.

A bélpoklosság terjedése nem egyforma egész Kína területén. Leginkább sújtottak a délnyugati tartományok. Szegényebb emberek között általánosabb, de egyetlen társadalmi osztály sem mentes alóla.

Ennek a betegségnek az ismertető jeleit nékünk misszonáriusoknak ' is nagyon jó tudnunk. Ilyenek pl. a bármely testrészen megjelenő érzéketlenség, dermedtség, amely heteken, hónapokon keresztül nem akar meggyógyulni. Még égetésre sem érez fájdalmat. A bőr felületének bármely része megváltoztatja a színét, viszket. A bőrfelület úgyszintén elszáradhat, semmilyen körülmények között nem izzad. A bőr felületéről eltűnik a szőrzet és kihullanak a szempillák. A kéz- és lábujjak fájdalmak kíséretében meggörbülnek, valamint azokon ok nélkül vízhólyagok támadnak. Mindezt fontos tudni azért, mert a kezdetkezdetén sokkal nagyobb a gyógyítási lehetőség, mint később, amikor bizonyos testrészeket meg sem lehet menteni.

Alig egy-két beteg lakik a kórházban a 28 közül, a többiek hetente egyszer rendszeresen bejárnak kezelésre. Némelyik már három esztendeje. A kezelés kezdetén a betegeknek meg kell ígérniük, hogy nem hagyják abba a kúrát addig, míg az orvos meg nem állapítja a teljes gyúgyulást, még abban az esetben sem, ha maguk a betegek úgy éreznék és tapasztalnák, hogy a betegségük már rendbe jött. Ideje előtt megszakított kezelésnek nincs semmi értelme és haszna, sőt súlyosabb kiújulás a következménye. Ezt a hosszú ideig tartó kezelést nem szükséges anyagiak hiányában megszakítani, mert úgy a kezelés, mint az orvosság ingyenes. Injekció formájában az orvos által megállapított mennyiségű olajat (chaulmoogra olaj és faolaj keverékét) hetente befecskendezik a beteg alsótestébe. Némelyik esetben az olajat nem fecskendezik be 6—8 cm-nyire a húsba, hanem csupán a bőralá az erek közelébe. Ha a sebek a száj közelében jelennek meg, akkor.az olajból kenőcsöt készítenek.

Ezzel a kezeléssel együtt jár a táplálkozás szabályozása. Friss növényi eledeleket kell fogyasztaniok főképpen, de tartózkodniok kell a sós, ecetes dolgoktól és mindenekfelett az alkoholtól. A testnek meg kell adni a kellő mozgást. Tisztálkodásnál ügyelniök kell arra, hogy nem szabad forró vízbe nyúlniok, mert az érzéketlen kéz- avagy lábujjak miatt veszélynek teszik ki a többi érzékeny tagot. Ez okból nem szabad dohányozni sem, mert a tűz megégetheti tagjaikat. Télen

4

a szerző ezentúl remjniscentiaképpen belesző történeti tudásának gazdag tárházából, mindig érdekes és tanulságos; azért kár e miatt porolni vele.

A bíráló többi észrevételeivel szemben is csak a mü elfogulatlav nabb, mélyebb és teljesebb megértésére hivatkozhatom. Elért utóvégre is van olyan nagyszabású egyéniség, aki bőven rászolgált arra, hogy a saját mértékével mérjük és művével ne bánjunk úgy, mint valami iskolai dolgozattal. Ha a bíráló véleménye szerint a Barthtal és Althausszal való összehasonlítás nem Elért javára üt ki, és „Barth mégis Barth marad”, bizonyára Elért is marad Elért. Én legalább úgy látom, hogy korábban megjelent főműveitől nem valami lekonyult, görbe vonal, hanem töretlen egyenes vonal vezet ehhez a legújabb evangélikus dogmatikához, mely akkor sem ad okot olyan nagy sajnálkozással kifejezett csalódásra, ha esetleg nem felel meg teljesen a hozzá fűzött várakozásnak. D. Prőhle Károly.

*w *• *« •** <**i V*"*» i<*%—*• •< * ifi ^1 V

Az új vallástani tankönyvek

Egyházegyetemünk 1940. évi november hó 8-án tartott közgyűlésének 59. számú jegyzőkönyvi határozata alapján az új vallástani tankönyvek megírásáról a következő

tájékoztató felhívást

teszem közzé:

Az új vallástani Tanterv és Utasítás életbelépése mindenfajta iskola minden osztályában új tankönyveket tesz szükségessé. Egyházunk megfelelő tankönyvek megírásáról megbízás útján kíván gondoskodni, mégis mindenki számára lehetővé teszi a munkába való bekapcsolódást, s így biztosítani óhajtja, hogy a legértékesebb tankönyvek bocsáttassanak ki.

A megbízott és önként vállalkozó tankönyvírók munkálataikat záros határidőre kéziratban az egyetemes tanügyi bizottság elnökéhez benyújtják. Ezek közül külön bírálóbizottság és a püspöki kar választja ki egy-egy osztály legjobb tankönyvét, ad utasításokat a szerzőnek esetleges hiányok pótlására, javítások keresztülvitelére, s dönt véglegesen a tankönyv elfogadásáról és kiadásáról.

A tankönyvek megírásánál a következő főbb szempontokat kell tekintetbe venni:

1. A hitvallásos teológia követelménye közelebbről kettős feladat elé állítja a tankönyvírót. Egyrészt a mai teológiai tudománynak eredményeit, meglátásait és megállapításait ismernie, gyümölcsöztetnie és felhasználnia kell. A tankönyv anyagát és tartalmát, egészében és részleteiben, a keresztyén tanítás tisztaságán és igaziságán őrködő s azt nyújtó teológiából merítse. A teológiai exegézisból nyert eredmények és szempontok elmellőzésével még a legegyszerűbb bibliatörténeti tankönyvet sem lehet megfelelően megírni. Ugyanígy nélkülözhetetlen a teológiai elmélyülés az egyháztörténeti tankönyvek megírásánál: csak ez biztosíthatja, hogy azok valóban az egyház történetét adják. A hittani és erkölcstani tankönyvek íróinak pedig a rendszeres és újszövetségi teológiában egyaránt járatosaknak kell lenniök.

Másfelől figyelembe kell venni azt a természetes megszorítást, hogy a tankönyvek fundámentumául szolgáló teológia csak hitvallásos teológia lehet. A tankönyveknek egyházunk hitvallásokban lefektetett és őrzött tanítását kell a mai kor szellemi helyzetében és a tanuló nyelvén megszólaltatniok. A hitvallásos szellemnek az érvényesülése a tankönyvekben nem az idézetek számán fordul meg, sokkal inkább azon, hogy a tankönyv egésze ugyanazt a lelket tükrözze, amit hitvallásaink képviselnek és részleteiben is hű legyen egyházunk hitéhez. A tankönyvírókra az a feladat hárul, hogy evangélikus tankönyveket írjanak: az evangélikus jelleg nem a polemikus élben nyilvánul meg, hanem a pozitív tanításnak hitvallásos veretén.

2. A tankönyvek anyagának hitvalláshűségén tú.l az érvényesítendő egyházi szempont megköveteli azt is, hogy a tankönyvek az egyház életébe vonják be a tanulót. Az egyház nem a dogmatikának egy hitcikkelye csupán, hanem az üdvözítő Isten munkahelye, a Szent-