Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-03-22 / 12. szám
92. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 12; szám Jakab a cselekedetekben látta a hitet; azért mondta; »a hit cselekedetek nélkül meghalt önmagában.« Tudjuk, hogy a reformáció korában s később is sok vitatkozás folyt e kérdésben. Azt hiszem jól tesz- szük, ha őrizkedünk minden egyoldalúságtól s elfogadjuk, hogy a hit nemcsak érzelem, nemcsak tudás és nemcsak cselekvés, hanem érzés is, ismeret is s cselekvés is. Érzés: a Krisztusban megjelent is- leni kegyelem szívbeli elsajátítása (ez a keresztyén hitérzelem); ismeret: akiben hiszek, azt ismernem is kell, tehát ismernem kell Istent s munkáit, Krisztust s az ö szeretetből folyó parancsolatait és ismernem kell Krisztus követőinek életét, amint az a történelem folyamán kifejlődött; a hit cselekvés is, mert csak az élő hit igaz hit, élő pedig az a hit, mely a be* löle fakadó tettekben nyilvánul. Ezt a kis sajátos elmélkedést pedig azért írtam, hogy világossá tegyem, hogy minden vallástanítás s minden vallástani könyv, bármi néven nevezzék is, amennyiben Istenről, Krisztusról, keresztyénekről, egyházról, egyháztörténetről szól, tulajdonképen hitről, a Krisztusban váló hitről s a hit cselekedeteiről szól, akár említi a hit szót, akár nem. Az egész egyháztörténet Isten kereséséről tesz tanuságqt, már pedig »aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy van Isten és hogy jutalmat ad azoknak, akik őt keresik,« így lesz a hit minden mindenekben. / Bíráló cikkíró könyveimben, úgy a bibliai, mint a rendszeres hittani és történeti könyvekben a megfelelő helyen mindig megtalálhatja a Biblia és az evangéliumi egyház hitről szóló fő tételeit. Eddig abban a hitben voltam, hogy van valami érdemem abban, hogy vallástanításunk a Biblia igaz megértéséhez, az egyháznak hitvallási irataiban kifejezett hitéhez s ekkép a személyes hit felébresztéséhez közelebb jutott az előbb még gyakori racionalisztikus tanítással és bibliamagyarázatokkal szemben. Eddig, ha megszóltak, azért panaszkodtak, hogy miért vagyok oly túlzóan kegyes, oly túlzóan igazhitű s íme, most ugyanazon munkásság alapján az ellenkező oldalról a felvilágosodás racionalizmusának vádjá,- vai állok szemben. Azt hiszem, egyik vádban sincs igazság. Mikor látom, hogy cikkíró bírálóm a hit lényegét nem látva, folyton a hit szót, mint valami vesz- szőparipát hajszolja, két dolog jut eszembe. Egyik a háború előtt történt. Az egyik iskola nagy udvarán a róm. kát. vallástanár a tanítványait vezette kettős sorban végig. Minden öt lépésre meg kellett állniok és hangosan kiáltaniok a szokásos »dir csértessék« köszöntést. Én nem hiszem, hogy ez a mesterkélt dolog a r. k. hívekre is építőleg hatott volna. A másik eset a háború után történt. Az Aréna úton egy tanító vezette szintén kettős sorban növendékeit. Ezeknek pedig minden tíz lépésre, adott jelre, fennhangon kellett kiáltaniok: Éljen a világ megváltó nemzetközi szociáldemokrácia. Az embernek mosolyognia kellett volna, ha ■ a dolog nem lett volna oly igen szomorú. A túlzás mindenben káros és az ellenkező hatást kelti, mint amit elérni akar. Ne a betűt keressük, nézzük, hanem a lelket, a szellemet. S ne gondoljuk, hogy mivel mi hitünket folyton az ajkunkon vagy toliunk hegyén hordjuk, azért az a társunk, aki ezt feleslegesnek tartja, mindjárt hitetlen. (Folytatjuk.) Bereczky Sándor. Evangélikus arcképek. Bachát Dániel. A magyar evangélikus püspöki kar díszes sorában méltóan foglal kiváló helyet Bachat Dániel. A gömörmegyei Ratkón született 1840 junius hó 18-án. Középiskolai tanulmányait Sajó-Gömöron, Iglón, Rozsnyón és Eperjesen, a teológiát Eperjesen és Bécsben végezte. Lelkészt pályafutását Hibbén kezdte, ahol hamarosan körlelkész és esperességi főjegyző lett. 1873-ban a budapesti tót egyház lelkészévé választották s 1905 julius hó 3-án a bányai egyházkerület püspöki méltóságát nyerte el. Meghalt Budapesten, 1906 szeptember hó 10-én. (Hamvai a Ke- repesi-uti temetőben nyugosznak.) Bachat Dániel a legképzettebb teológusok egyike volt■ Egyházépítő, egyházszervező munkássága örök nevet biztosít számára a magyar evangélikus egyház történetében. Különös érdeme az, hogy lelkes és meggyöződéses hirdetője és apostola volt az evangélikus egységnek. Tót lelkész volt, de amellett törhetetlen magyar, távol állott minden nemzetiségi politikátólMaradandó értékű egyházirodalmi munkásságot fejtett ki. A magyar, német és tót-nyelvü egyházi lapjaink egyik legszorgalmasabb munkatársa volt. Kitűnő egyházi szónok volt. Mély gondolatokból felépített beszédeit a meggyőző erő és a nemes lelkihatás jellemezték. Különösen nagyhatású két beszéde, melyek közül az egyiket Györy Vilmos ravatala felett, a másikat pedig Horváth Sándor esperes beiktatása alkalmával mondott, kiilönlenyo- matban is megjelentMint műfordító, a legkiválóbbak közé tartózott. A magyar irodalomnak ö volt a leghűségesebb tót nyelvű terjesztője- Arany János, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Gyulai Pál, Szász Károly, Györy Vilmos, Tóth Kálmán, Lauka Gusztáv, Kiss József, Mikszáth Kálmán, Greguss Ágost, Székács József, Tompa Mihály, gróf Zichy Géza, Szabó Endre, stb- költői munkák hói fordított tót nyelvre- Műfordítói készségét nagyban elősegítette az, hogy maga Is költő volt- Érdemeinek elismeréséül a Kisfaludy Társaság már 1879-ben levelező tagjává választotta. Az egyházi irodalomból is sokat fordított. Ezek közül külön megemlítést érdemelnek Sartorius Dániel Postillá’ának kétkötetes és Diárium bibliáiménak, valamint Czékus István püspök Magyar Agen- dájának átültetése. Vezető és tevékeny szerevet játszott minden egyházi megmozdulásban s alelnöke volt a Luther Társaságnak. Bachat Dánéi mint lelkipásztor, mint eayházi vezérférfiu, mint író és műfordító, egyaránt elismerést és tiszteletet szerzett nevének és ezen keresztül evangélikus egyházának. A tót-maguar testvériségnek volt a szószóló ia. Az ő erős egyéniségén megtörött minden fondorlatos politikai kísérlet, mely nem- zetiséaeink elégedetlenségét volt hivatva lelkiismeretlenül felszítni. Halálának közelgő 30 éves for- clulóián szeretettel és az általa oly sokszor hirdetett bizakodással állunk meg és hódolunk nagy emléke előtt- Károsy Pál. Egy értékes könyv. Egy esztendővel ezelőtt Németországban egy könyv jelent meg ezzel a címmel: »Ein Christ erlebt die Probleme der Welt«. A könyv szerzője Gedat G. A. A mű rendkívüli hatással volt- Eddig 220.000 példány kelt el belőle. Bátor könyv, mert rámutat a világpolitika álkeresztyénségére. Igazságos könyv, mert keresztyén szemmel látja s keresztyén szívvel ítéli meg a világ gazdasági, faji, politikai, vallási, missziói viszonyait. Vallásos könyv, mert Krisztusi- élmény az alapja. Világlátott ember írta a könyvet, aki bejárta Amerikát, Japánt, Kínát, Indiát. Páratlanul érdekes könyv, amelyen keresztül jobban belátunk korunk történeti fejlődésébe, mintha sok-sok tudós könyvet olvasnánk el. Tettrehívó könyv, amely Krisztus királyságának kiépítésére serkent. Lelkészek, ifjúsági egyletek, lelkimunkások könyve, mert hékik munkásságukhoz sehol másutt nem található gazdag anyagot és új szempontokat ad. Jövőbe mutató könyv, mert a korunk válságaiból kivezető útakra vezet. Mindenki könyve, mert a legegyszerűbb ember is megérti s a bölcs is okul belőle. A könyv olvasása mindenkinek élményt jelent.
