Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-03-15 / 11. szám

11. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

87. oldal

vények, amelyeket meg kell és amelyeket nem kell megtartani. Mert nyilvánvaló ebből a kijelentésből, hogy a hercegprímás véleménye szerint vannak olyan világi, állami törvények, amelyek megtartása a katolikus egyháztag számára nem kívánatos, sőt nem ajánlatos, mert akkor ellenkezésbe jutnak katolikus mivoltukkal. Ámbár mi is nagyon szeretnénk ezeknek a törvényeknek pontos megnevezését, mégis elsősorban szükségük volna erre a katolikusoknak. Miután pedig az ország lakosságának 63 százaléka katolikus, nagy veszedelem lehet abból, ha a lakosság többsége nem tudja, hogy mely törvénynek engedelmeskedjék s melyeknek nem. £s ha igazat is adunk a hercegprímásnak abban, hogy vannak isteni, egyházi és világi törvények és ezek együtt korlátozzák körül az életet, mégis attól félünk, hogy ha a világi törvényekkel szemben való engedetlenségre lehetőséget nyújtunk, utat nyitunk az egyházi és isteni törvények előtt való engedetlenségre is. Mi ugyanis úgy emlékszünk, hogy ebben a kérdésben van egy parancsa a mi Üdvözítőnknek, ami nagyon érthetően így szól: »Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené.«

I @ I HÍREK. I ® I

liiiiiiiiiiiiiiiiUMiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiniiiHiiiiiitMimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiinT

OCULI VASÁRNAPJA.

Lukács eo. 11, 14—28.

A történet nagyon egyszerűen fejezi ki azt ciz igazságot, hogy a világ békéjét fegyverrel is lehet biztosítani■ Valóban, ahol sok a fegyver, ott tartanak legkevésbbé háborútól, bár ott készülnek fel legerősebben reá. Csakhogy: az emberben kimondhatatlan nagy félelem él a háborúval szemben s ezért minden nemzet túl akarja szárnyalni a másikat. A béke csendes dalát elnyomják a harci riadók s amíg meg nem halnak a fegyverek, addig nem szü- lethetik meg az igazi béke, s ahol a sátán csak egy gonosz lelket arathatott, ott az később megsokszorozódik. 1

A béke boldogságát nem biztosíthatja örökre a fegyver. Már pedig senkinek sem az kelt, ami ideig- aráig való■ Csak »megnyílt szemek« látják az ige erejét, amely a hit harcosaivá avatja a leggyengébb gyermeket is. De csak azokat, akik nemcsak hallgatják hanem meg is tartják, övék az örök békesség s ők egyedül boldogok.

— A sámsonházi egyház — amely büszkén vallja magát Kossuth Lajos egyházának, mint aki haláláig ezen egyház nagynevű felügyelője volt — a megüresedett lelkészi állásra egyhangú bizalommal D. Kovács Sándort, a dunáninneni egyházkerület püspökét választotta meg. Ez által D. Kovács Sándor püspök nem csak mint a dunáninneni egyházkerület püspöke, de mint a sámsonházi egyház lelkésze is, utódja lett nagynevű elődjének: boldogult D. Kiss István püspök-lelkésznek.

— Az Országos Luther Szövetség elnöksége március 14 és 15-én részt vesz a békéscsabai gyülekezeti Luther Szövetség megalakulásának gyűlésén és tárgyalásain.

— Uj egyetemi teológiai tanár. A közoktatásügyi miniszter Dr. Wiczián Dezső intézeti tanárnak az

Erzsébet-tudományegyetem evangélikus hittudományi karán »A reformátorok kora és teológiája« című tárgykörből egyetemi magántanárrá történt képesítését tudomásul vette és megerősítette.

— Kossuth Lajos halálának évfordulóján, március 20-án, d. e. 10 órakor istentisztelet lesz a fasori tempíomban.

— Egyházmegyei felügyelöválasztás. A békési

egyházmegye Haviár Gyula lemondása folytán megüresedett felügyelői tisztére Dr. Lányi Márton, ny. főispán, országgyűlési képviselőt, másodfelügvelövé pedig Dr. Adamkovics Ágost tótkomlósi ügyvédet választották meg. Beiktatásukról még nem történt intézkedés.

— Dr. Mikler Károly, a budapesti egyházmegye felügyelője, aki a zsinat előkészítésében és munkálataiban nagyjelentőségű vezető szerepet visz, két hónapig tartó súlyos betegségéből felépült, amit örömmel adunk hírül lapunkban.

— A Deák-téri templom belső tatarozását váratlanul eiőbb kellett megkezdeni, mint ahogy az erre az évre tervezve volt. Ezért két vasárnapon át az istentiszteletek a deáktéri leánygimnázium dísztermében vannak, március 22-án újból a templomban.

£4 — Hol szokásos az adókivetés közzététele ? Az

Evangélikus Élet 1936. 10. számában fenti cím alatt megjelent kérdésre közlöm a következőket: A Budapest—kelenföldi egyházközség elnöksége minden adózó egyháztagot nyomtatványon meghív az évi rendes közgyűlésre. E nyomtatvány feltünteti az egyháztagra kivetett évi adót, valamint azt is, hogy az adókivetést a hívek a közgyűlés napjáig a gondnoki hivatalban megtekinthetik, (de jogerőssé az adókivetés csak az évi rendes közgyűlés határozatával válik). Ugyanez a közgyűlési meghívó felvilágosítja a híveket arról is, hogy ha a rájuk kivetett adót sérelmesnek találják, bizonyos határidőig felebbezhetik. Igaz, hogy ennek a felvilágosításnak az eredménye az, hogy a budapesti egyházközségek közül éppen a kelenföldi egyházközséghez szokott a legtöbb felebbezés befutni, de nézetünk szerint ez az adókivetés legkorrektebb elintézése, mert ha valakire kivetjük az adót, azt értesítenünk is kell a kivetett adóösszeg nagyságáról Szántó Róbert lelkész.

— A nagytarcsai missziói egyház lelkipásztorát,

Sztehlo Gábort, istentisztelet és közgyűlés keretében március 22-én, Nagytarcsán iktatja hivatalába Chugyik Pál esperes. ;

— A Budapest III. kér (Óbuda—Újlaki) ág h, evangélikus egyházközség március hó 8-án Dr. Fabinyi Tihamér felügyelő és Mohr Henrik lelkész elnöklete alatt tartotta rendes számadó közgyűlését. A felügyelő megnyitó beszédében örömének adott kifejezést afelett, hogy a templom már áll és hogy most jo reménységgel foghat az egyházközség a lelkészlak építéséhez. Az építés és alkotás — mondotta — hozzátartozik az egészséges evangélikus gyülekezeti élet természetéhez. Buzdította azután az egyháztagokat az egymás között való szeretetre és áldozatkészségre. Végül meleg szavakkal emlékezett meg arról, hogy a gyülekezet lelkésze az elmiúlt évben töltötte be lelkészi szolgálatának 25. évét. Az Ur nagy ünnepet adott neki ez alkalommal, mert éppen ez időre készült el a templom, amelyért a lelkész annyit fáradott. — A lelkészi jelentés beszámolt arról, hogy a hívek buzgón látogatják az istentiszteleteket. Az igehirdetési alkalmak szaporodtak a délutáni istentiszteletek bevezetésével. A népmozgalmi statisztikai adatok között különösen örvendetes, hogy 1935-ben senki sem tért ki az egyházból és hogy az úrvacsorában résztvett hívek száma szaporodott (194-gyel volt több, mint az előző évben.) — A múlt évről szóló zárszámadás 30.885 P- bevételt és 30.392 P. kiadást tüntet fel- A templomépítés összköltsége (a hívek által ajándékozott harang és díszes ablakok költségén kívül) 138500 P.