Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-01-05 / 1. szám
2. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET Újszövetségi görög-magyar szótár. D. Dr. Daxer György kéziratának felhasználásával szerkesztette Dr. Kiss Jenő■ Sopron 1935. Hogy a fenti, régen Ígért és várt újr szövetségi görög-magyar szótárt rövidebben és könnyebben érthető módon méltathassam, előre bocsátom, hogy a lelkésznevelés tudományos képzettségének emelése céljából kívánatosnak és szükségesnek tartom, hogy minden lelkésznek annyira kelljen bírnia a Biblia eredeti nyelvét, hogy azt nagyobb nehézség nélkül eredetiben olvashassa és élvezhesse. Akármilyen tökéletes ugyanis valamely irodalmi műnek anyanyelvűnkre való fordítása, sohasem adja vissza teljesen eredeti zamatját, nüanszát, gondolatait s érzelmeit. Pl. Petőfit a maga sajátosságaival csak eredetiben s nem fordításaiban tudjuk igazán élvezni, amint viszont Goethe vagy Schiller fordításai nem nyújtják ugyanazt, amit. eredeti műveik tartalmaznak. Ez okból nagy hálával kell fogadnunk dr. Kiss Jenő egyetemi tanárnak újszövetségi görög-magyar szótárát, mellyel véget vet annak a szégyenletes állapotnak, hogy a bibliai exegeti- kának nagy értékelése dacára, eddig nélkülöznünk kellett ilyen szótárt és sokszor fél vagy ennél kisebb sikerrel is megelégednünk. Karls- badban járva, találkoztam egy Königsberg-vidéki idősb ev. lelkésszel, aki afelett sopánkodott, hogy otthon felejtette héber ószövetségét. Megszégyenülten igyekeztem őt megnyugtatni, mert én nem éreztem szükségét az újszövetségnek görög eredetijében. Úgy kellene éreznünk, mint ez a német lelkész. Ez a szótár meg fogja könnyíteni az újszövetségi exegesist, a tanulást s fordítást, még pedig nem csupán a teol. hallgatóknak, hanejm a gyakorlatilag működő lelkészeknek is, akik ambicionálni fogják, hogy beszédeiket s másnemű újszövetségi szerzeményeiket az eredeti görög szöveg alapján készítsék, a sízent írókat jobban megértsék, élvezzék és híveikkel alaposabban s könnyebben megértessék. Előre kell bocsátanom azt a nézetemet is, hogy a Szentirás olvasása s megismerése céljából igen természetes, ha minél több jó fordítás áll a közönség rendelkezésére, mert az olvasó tetszése szerint választhatja, amelyik legjobban tetszik, azt nagyobb kedvvel s élvezettel olvashatja s így könnyebben okulhat és épülhet, ami kívánatos eredménye a Szentírással való foglalkozásnak. Azonban istentiszteleti, ágendális hivatalos cselekményeknél kizárólagosan használhatónak csak azt a fordítást engedném meg, amelyet az ev. egyház erre hivatott fóruma engedélyezne s rendelne. Ha egyházunk nagy súlyt helyez arra, hogy az ág. hitvallás nem a versata, de az eredeti Melanchton-Lüther-féle invariata alakjában használtassák: annál nagyobb súlyt kell helyeznie egy hivatalosnak elfoga1. szám dott szentírási fordításnak használatára, mert hiszen evang. egyházi hitelveink szerint hitünknek s erkölcsi elveinknek forrása és legfőbb tekintélye a Szentírás és az egyházi hitvallási iratokhoz viszonyítva az: a »norma nor- mans« (szabályozó szabály), míg ezek csak »norma normata« (szabályozott szabály) rendeltetéssel bírnak. Többféle fordításnak hivatalos használata nemcsak feltűnést és zavart okoz, de a Szentírás tekintélyének rovására esik. Az egy használandó fordításnál pedig különösen arra tekintenék, hogy az a magyartalanság kizárásával, lehetőleg szóhű legyen s az eredetinek archaistikus zománcát megőrizve az olyasóra s hallgatóra egyaránt úgy hasson, mint immár részben több mint kétezeréves isteni eredetű és azóta az emberi nemet az üdvösséghez s boldogsághoz vezető Tekintély, amelyben csa- lódhatatlanul bízni lehet. E tekintetben kitűnő például szolgálnak az angolok, akik régi angol fordításuknak zománcát megőrizve, dolgoztatták át bibliafordításukat további használatra, meg a németek, akik hasonlóan cselekedtek Luther nagytekintélyű Biblia-fordításával, pedig sok jobbnál-jobb fordítással rendelkeznek. A magyar prot. egyházakban a Károlyi-fordítás bírhatna ily jogosultsággal. Álláspontomnak ezen leszögezése után a dr. Kiss Jenő által kiadott újszövetségi görög-magyar szótárra nézve mindenekelőtt megjegyzem, hogy az nem akar nagy követelményeknek megfelelni, hanem inkább kisebbszerű iskolai igényeket kielégíteni s így természetesen a nagy filológiai szótárakkal, minő a Preuschen- Bauer-féle stb. nem állítható párhuzamba s legközelebbi rokonának a Schirlitz-féle állítható. Mivel ezek, nagy sajnálatomra nem állanak rendelkezésemre, ez okból nem ezekkel, de az általam mindig nagy haszonnal olvasott »Lexicon Graeco-latinum in libros növi testamen- ti auctore Carolo Ludov. Willibaldo Grimm Lip- siae 1878« c. művel hasonlítom össze. E mű t. i. világhírű klasszika filológus munkája s minden más német szótárral szemben az a nagy előnye, hogy latinul van szerkesztve s a latin nyelvvel összehasonlítva, amiért ezen nyelv segítségével a két, görög s latin nyelvnek nagy rokonságánál fogva sokkal könnyebben lehet tájékozódni az újszövetségi görög nyelvi nehézségek megértésében, mint más nyelvű művek segítségével. Forrásmunkája a németnyelvű szótáraknak s az összehasonlításnál dr. Kiss Jenő műve nem szenvedhet rövidséget egy több, mint ezelőtt 50 évvel megjelent munkával szemben. A lexikális anyag össízeállítása, — úgy látom — semmi kívánni valót nem hagy hátra. De találkozunk oly görög nyelvi magyarázattal s alakokkal is, melyeket csak a legújabb sacra phüologia ismer részben az újszövetségi görög kéziratok tüzetesebb összehasonlítása s részben filológiai kutatások, s régi emlékmaradványok, nevezetesen pedig az osztrakák (cserépírások) felhasználása folytán.
