Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-03-08 / 10. szám
78 oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 10 szám erre a rendíthetetlen valóságos hitre irányítsa, így felel meg eljárása a történeti igazságnak, meg a keresztyén »vallástanítás« céljának is, meit a hit látása hitet ébreszt, épperi’ mivel a hit mindig a Lélek műve és ajándéka. ÉS most nézzük, hogyan tanít egyik legelterjedtebb középiskolai tankönyvünk, (A keresztyén egyház rövid története. 2. fejezet) az első keresztyének életéről. Alcímek- »Felebaráti szeretet és istentisztelet.« »Lelki tanítók;« Szó van arról, hogy Jézus szerétetparan- csának miként igyekeztek elegei tenni, hogyan tartották istentiszteleteiket eleinte, majd az üldözések idején, melyek voltak az ünnepeik- Azután, kik vezették a gyülekezetét s kik szolgáltak abban. De hitről, lélekről az egész szakaszban egy szót sem találunk! Ezzel a szerző eltávolodik a történeti valóságtól, másfelől elmulasztja a kiváló vall ás pedagógiai alkalmat is. Mintha egyenesen hit-iszonyban szenvedett volna s kizárólag a felvilágosodáskori morállá desztillált »keresztyénség« eszméje vezette volna a tollát. Amiből nyilvánvaló, hogy csakugyan más elvi alapokon állottak régi hittankönyveink írói és használói, mint amelyeken áll inja, remélhetőleg, minden evang. hitoktató is. Természetes tehát, hogy különösen a fiatalabb hitoktatói generáció, melyet a hit vezetett pályájára s melynek a hit ad erőt az azon való munkához, sehogysem tud megbarátkozni a régi tankönyvekkel, de nem tudja őket jó lelkiismerettel használni sem, mert hiszen azoknak az elvi alapja és az új hitoktatói generáció meggyőződése között 180-fokos ellentét van. Egyházunk jövője a felnövekvő evangélikus ifjúságból épül ki. Az evangélikus ifjúság hitbeli jövője pedig elodázhatatlanul követeli a hitoktatás reformját,, mely egyedül a hit szempontját és érdekét tartja szem előtt, szemben minden más, tehát történeti vagy »kulturális« főszemponttal, olyan szellemben, ahogyan azt a fenti példán igyekeztünk röviden kidomborítani. Dr. Vető Lajos. Nem hagyhatom szó nélkül. 1. Az evangélikus napilap kérdéséhez — vonatkozással e lap hasábjain eddig elhangzott igen figyelemreméltó észrevételekre — legyen szabad nekem is hozzászólni. A mai kor' és olvasóközönség igényeinek megfelelő .fgondoljunk csak pl. a magas, színvonalon álló, nagy terjedelmű, aktuális képes mellékletekkel s kedvezményekkel ellátott Pesti Ilii lapra) evangélikus napilap kiadását — tekintettel csonkaországunk szétszórt hívei csekély számára és sajnos, a sajtó iránt még érzéketlenségére és szervezetlenségére én is lehetetlenségnek tartom. Protestáns napilap megjelentetésének az előkészítését azonban meg lehet kezdeni. Álmodozó, ideális telkeknek fogalmuk sincs, milyen óriási apparátus, anyagi tőke és jólfizetett, hozzáértő lelkes szerkesztői gárda szükséges egy ilyen napilap kiadásához. szerkesztéséhez és ami a fő, terjesztáséhetz és versenyképes fenntartásához. Nem mondom, Montecuccoliként, hogy a pénz minden és mini a háborúhoz, erre is csak pénz, pénz' és pénz szükséges, de azt jelzem és leszögezem, hogy szerény véleményem szerint a prot. napilap megalapításához — sorrendben — a legszükségesebb célravezető eszközök a következők: a) Izzó, tüzes pünkösdi lélek- Az Ur adja kegyelemből az írói készséget, sajtó, egy cikk, egy lap megírása, kiadása ezer csinja-binjia iránti érzéket és szent lelket is, s ha az! illető ettől Jónásként, szerénységből avagy kényelemből menekülni akarna, ezt nem teheti, mert néki lelki, lelkiismereti kényszerből írni, szólni kell. Az egy fundamentomon álló, egy célért küzdő olvasótábort is ez a tüzes, pünkösdi Szentlélek teremtheti és tarthatja meg; b) Magyarhoni országos protestáns sajtófőnökség és szerkesztői gárda megalakítása. Ott, ahol az előbb említett lélek égi és lángol, ott ez a szerkesztői gírda biztosan megalakul. A szerkesztői gárdának a sajtófőnökség irányításával egyelőre előkészítő, propaganda és szervező jellege volna. Legelőször is költség- vetést kellene csinálniok a felmerülendő kiadásokról. Itt figyelembe veendő pl. sajtóotthon szerzése, (hol a sajtófőnökség' s a szerkesztőség, stb. lenne), esetleg külön nyomda, a sajtófőnök, szerkesztők, írók tisztességes 'fizetése, a napilap előállítási költsége, stb. Megállapítandó volna, hogy a la]) milyen terjedelmű lenne, milyen mellékleteket, kedvezményeket nyújthatna és mennyire menne az évi előfizetési díj? Ezeket tudva, megindítaná a mozgalmat (nem hagyva ki a külföldet sem, pl- Amerikát, Angliát) egy prof. napilap tőkéjének megteremtésére. Prot. sajtó-részvényeket bocsátana ki, a fővárosban és vidéken prot. sajtónapokat rendezne és így teremtené meg a lélek, a lelkes szerkesztői gárda az előfizetők táborát és az anyagiakat. Amidőn a prot. egyházak egyetemes gyűlései a sajtófőnököt, annak helyetteseit ési a szerkesztői bizottságot megválasztja, vigyázzon, hogy abba csak hozzáértő, lelkes embereket válasszon és ne erőltestse olyanokra e tisztséget, ha máskülönben kitűnő egyéniségek is — kiknek száz más hivataluk és elfoglaltságuk van, mert a prot. napilap óriási munkatere, szerkesztése s propagálása a kiválasztottak egész erejét és mnukáját igénybeveszi és megköveteli. * 2. A kereseti adó végrehajtási utasítása 16. §. 4. p. így szól: »Ha a lelkész a saját költségén segédlelkészt alkalmaz, úgy a segédlelkésznek kiszolgáltatott pénzbeli járandóságát, valamint a természetbeni járandóságának pénz- beni értéket — mint hivatali kiadást alkotó terhet — a lelkész szolgálati járandóságából le lehet vonni, de kizárólag csak az esetben, ha a lelkésznek ebbeli minőségben nincsen föld,
