Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-03-08 / 10. szám
1 0 szám EVANGÉLIKUS ÉLET 77 oldal vasom: — Treuga Dei. v\zt a cikket mi is olvastuk, de ezen a téren a szó keveset ér. Megvárjuk, míg odatúl is tettek lesznek belőle. Mi örvendenénk legjobban, ha bizonyos urak egy félesztendőre abbahagynák a támadásokat. Azonnal helyreállna a béke, mert mi úgysem támadunk. Ez mindenesetre nagyon jellemző. A végén még a protestantizmus, azí az állandó »törpe kisebbség« lesz támadónak ki- nevezve a hatalmas k itolikussággal szemben- De mit akar egy ilyen válasz jelenteni ép]jen Raffay Sándor cikkével kapcsolatban? S csak egv félesztendei hallgatást kér. Miért? ök értik, de mi is. * A Szent Antal című lap januári számában, az »őrtoronyból« című rovat szerkesztője és írója hihetetlen támadásokat intéz a protestánsok ellen s olyan hangnemben, mely egye- nesen meglepő. Vad gyűlöletében odáig megy, hogy a protestáns Jókait, Bethlent, Kossuthot, Petőfit, Aranyt igyekszik szembeállítani Rákóczival, Koháryval, Zrínyivel és Deákkal, akik közül az utóbbiak számukra »mérhetetlenül im- ponálóbbak« az előbbieknél. Eltekintve attól, hogy nevetséges ez az összehasonlítás, de egyben fájdalmas is. A vad felekezeti gyűlölet immár attól sem riad vissza, hogy a magyar történelmi, magyar szellemi egységet, a múltba visszamenőleg is, szétbontani igyekezzék. A cikk, mely hemzseg az útszéli szavaktól és nem retten vissza még a »kuss«, és ,yj>okassza vak használatától sem, igyekszik minket megvigasztalni: »...mi kát. magyarok imádkozunk és dolgozunk azon, hogy prot. testvéreink visszatérjenek az »idvezítő«, »katolikus« Egyházba. Hej, de pompás lesz az!« Ezt az imádságot pedig nagyon köszönjük, de nem kérünk belőle. Mi magunk is tudunk imádkozni s lelkűnkben érezzük, hogy megtaláltuk a legrövidebb s egyedüli utat az IstenhezEzt az egész cikket különben teljes terjedelmében ajánlom a »Magyar Kultúra« szerkesztőségének figyelmébe, válaszul arra a szavaira, »...mert mi úgysem támadunk«. * Katolikus egyházi lapokban mindig több és több cikk hirdeti a katolikus politika szükségességét. A legfonlo-abb érv az, hogy 500 évvel ezelőtt, a protestánsok »egyházdulása« előtt, magyar és katolikus egyet jelentett. Jó le^z itt egy kissé figyelemmel kísérni a fejleményeket. Mi sohasem tartottuk helyesnek a politikának a vallással való egybekapcsolását, tehát nem is követelünk protestáns politikát. De ...és ezt nyíltan kimondjuk, addig míg ennek az országnak egyenrangú protestáns polgárai is vannak, nem nyugodhatunk bele semmi olyan egyoldalú törekvésbe, mely a legelső nemzeti közhivatalokat is egyházi irányítás alá igyek- : szik vonni. Nekünk egyedüli erősségünk a hitünk és mi »hitből« tartozunk védeni érdekeinket még akkor is, ha védekezésünket a túloldalon támadásnak minősítik. Káirosy Az első keresztyének élete — A hitoktatás reformjához. — Mivel az Evangélikus Klet egyik legutóbbi számában ismét szőbakerült a hitoktatás égetően sürgős és alapelveiben való reformjának az ügye egy igen megszívlelendő cikkben s benne főleg a történelmi -elv«-nek a megillető keretek közé való szorításáról van síó, az egyedül szükséges dolog, a személyes hitélet érdekében, a reformszükség bizonyítására felhozok egy egyháztörténeti példát, amelyre az idei hitoktatói munkám során döbbentem rá- Minden hitélet eszménye az őskeresztyén- ■.ség. A reformátorok is mindig az őskere-z- tyéns:ég irányában igyekeztek megtisztítani az egyházat. Rendkívül lényeges tehát, hogy minden keresztyén hívő a valósághoz hű képet nyerjen az őskeresztyénségről. Amikor a tanítványainkkal meg akarjuk ismertetni az ős- keresztyének életét, lényegileg céltűzést és esz- ményplántálást végzünk, amely általában egész életünkre nézve megszabja tanítványaink véleményét a keresztyénség mibenlétére nézve. Az őskeresztyénség hitéletének a jellemzésénél alig lehet fontosabb forrásunk a Bibliánál, itt is az apostolok cselekedeteiről írott könyvnél. Ha az utóbbit tanulmányozzuk, látjuk, hogy a hangsúly az őskeresztyéneknél mindig a hitre s a vele sokszor egyértelmű, máskor azt előidéző lélekre vagy Leiekre esik. A pünkösdi bátorság, amellyel a tanítványok kiállnak a világ elé, annak a hitnek bátorsága, mely egyedül győzheti meg a világot. István hittel és Szentlélekkel teljes férfiú volt. A sántát a Jézus nevében való hit által erősítette meg: a Jézus neve, vagyis a Jézusban való hit gyógyította meg. (Csel. 3,16.) A szerecsen férfiú megkeresztelésének a feltétele a Krisztushit. A bűnbocsánatot is a Krisztusban való hit nyeri el (Csel. 10,43.) Hogy Pál apostol mennyire hangsúlyozza a hit egyedül üdvözítő jelentőségét itt is, arra nézve lásd 13:39, 15:11, 16:31. (»Higyj az Ur Jézus Krisztusban c üdvözölsz mind te, mind a te házad nép \ . Kriszpusz is akkor lett keresztyén, amikor hívővé lett. (Csel. 18,8.) De egyáltalán, ha az ember elfogulatlanul olvassa az őskeresztyének életére vonatkozó dokumentumokat, meg kell állapítani, hogy benne első helyen a hit állott. Mert hittek, azért tartottak ki Krisztus mellett, azért tettek róla oly bátran bizonyságot, azért termették életük sok szép gyümölcsét a szeretetben, a hit bírta rá őket a,rra is, hogy életüket szívesen tegyék kockára a keresz- tyénségért. Aki ebben a felfogásban csak egy kis egyoldalúságot is lát, próbálja elképzelni, milyen lett volna az első keresztyének élete, ha hitetlenek lettek volna! Viszont pl. bizonyosfokú, az őskeresztyéne- kéhez hasonló szeretet re az ember hitetlenül is képes. A valláspedagógus feladata nem lehet Pá. 1. tehát más, mint hogy tanítványainak figyelmét
