Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-02-23 / 8. szám
60 oMfil F V ANGÉLIKUS ÉLET 8. szám nátus és az egyesek életébe az Evangéliumot. Milyen szép lenne, ha minden internátusbán volna heti bibliaóra! A cseitkészórákra és sok minden egyébre találnak időt, nem jutna heti egy óra a leglényegesebbre, a lélek kérdésére? Egész más ez, mint a hittanóra, ahol nyűgnek érzi, különösen a felsőbb osztályos diák a fegyelmet, nem érdekli az előírt anyag s csak az osztályzat a fontos: Hiszem, hogy ilyen foglalkozás hozzájárulna ahhoz is, hogy a diákok komolyabban vegyék a hittanórát. EgéL sen más szellem fejlődne itt ki tanár és1 növendékek közö.t, aminek a nevelés nagy hasznát venné. Köztudomású tény, hogy az ifjúság a legfogékonyabb minden, tehát az Evangélium iránt is. Az, amit itt elmulasztunk, kétszeres mulasztás és jóvá nem tehető, miért elszalasztott alkalom. Ma'rcsek Jánosné. Az evangélikus napilap kérdése. i. Az Evangélikus Élet f. évi február ió-án kiadott számában két igen figyelemreméltó cikk jelent meg e tárgyról. Mindkét illusztris cikkíró teljes mértékben helyesli azt az általános óhajt, hogy legyen napilapunk. A megalapítás és időszerűség kérdése körül azonban el nem hárítható akadályokat lát mindkettő. Erre nézve bátor vagyok észrevételeimet a következőkben előadni: 1. Kívánatos volna evangélikus napilap helyett egy »protestáns napilap«. A veszély, mely most környékez bennünket közös, legyen tehát a védelem is közös. Talán megférnénk egy gyékényein? A csaknem két és fél millió protestáns együttes fellépése sokat nyomna a latban. 2. A lap ne legyen pártpolitikai lap. Iránya olyan legyen, hogy azt mindenki olvasi- hassa. i 3- A lapnak éle ne legyen harcias és támadó s főképpen mellőzze a hitvitákat. Szór rítkozzék csupán teljes határozottsággal az. elszenvedett sérelmek kivédésére. Egyházaink becsülete és történelmi múltja megköveteli tőlünk, hogy ne legyünk némák. Ez a védelem ne ,váljék vitatkozássá, ez a védelem legyen az igazság és méltányosság, a mindenkivel szemben köteles tisztelet és megbecsülés keresése. Ilyen módon semmi esetre sem zúdítanánk magunk ellen olyan áramlatot, amely megfojtana bennünket. 4- Szemem előtt lebeg olyanféle lap, mint a Nemzeti Újság, csak ne legyen az egyik pártnak a lapja sem. Ez a lap is küzdött a kezdet nehézségeivel. Most pedig elsőrendű lapok egyike és más felekezetek részéről is tiszteletnek örvend. t 5. A kezdet nehézségei elől nem szabad meghátrálnunk, mert ezzel olyan gyengeséget árulnánk el, mely helyzetünket még súlyosabbá tehetné, mint amilyen most. 6. Szellemi munkaerőkben nem lenne hiány. 7. Az anyagiakra nézve az egyik cikkíró túlságosan nagy áldozatokról ír. Két millió pengőről szól. Azt hiszem, elég lenne félmillió is. 8- A lap alapításához szükséges anyagiakat a két és fél millió lelket számláló protestantizmus, melynek hívei között találkoznak még jómódúak, ők és a kevésbbé tehetősek chsze tudják hozni. Csak akarat és okos szervezkedés legyen — és biztosan meg lesz az ered1- mény. A szervezést minden egyes gyülekezet csupán maga eszközölje a saját egyházi szervezete által. A szervezés eredményét gyűjtsék össze az esperesek és terjesszék fel a központba, erre talán legalkalmasabb lenne a Prot. Irodalmi Társaság. A beérkezett jelentések, amet- lyek bizonyára kedvezők lesznek, tájékoztatást fognak adni arról, hogy hozzáfoghatunk-e a további munkához. 9. Noha mindenki meg van győződve a lap- alapítás szükségességéről, én mégis néhány példát sorolok fel, amelyek mielőbbi cselekvésre serkentenek. a) Két evangélikus község és egy r. kát. község a három évvel ezelőtt lezajlott megyei képviselőtestületi választásoknál egy körzetet képezett. A megállapodás dacára a két evangélikus községből egy ember sem jutott be. Két-három napra rá a megyei közgyűlésen a pénzügyigazgató jelentést tett az adófizetőkről. A két község nagyobbára ev. lakossága 9 2 0/0- ot törlesztett, míg a nagy, gazdag kát. község alig 500/0-ot fizetett. Tehát adót tud fizetni és katonát adni, de a közgyűlésen nincs helye iaz evangélikus embernek. b) Egy városi előkelő evangélikus gyülekezet lelkésze emberemlékezet óta tagja volt a képviselőtestületnek, —- most kétszeri válasz- tásnál kibukott. 1 c) Egy budapesti komoly napilap az egyik megye választási eredményéről írva a cikknek ily címet adott: N megyében 70 bizottsági tag közül csak kettő protestáns.. Ez a ».csak« szócska a címben többet mondott, mint a cikk maga. Pedig ebben a miegyében 150/0-nál több a protestáns lélekszámú Hát nem vágyódnak az ilyen esetek a nyilvánosság után és nem kívánkoznak Urmánczy Nándor izzó hazafiságtól fűtött cikkei után, melyekkel az elszakított magyarság védelmére kel? Pedig itt a csonkaállam testén is vannak jogfosztottak. d) A Református Élet f. évi február 2,*d számában idézet van Deák Ferencnek a diétán elmondott beszédéből, melyben igen erős sza-
