Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-02-16 / 7. szám
54. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 7 szám mes volt-e a Biblia olvasásába bevezető irányi elv alkalmazását feladni a történelem kedvéért, figyelembe véve azt is, hogy a VI. osztályú, ugyancsak ma egyedül használatos Bereczky - féle tankönyv az egyháztörténet tárgyalását természetszerűleg annak kezdetétől veszi fel, visszamenve az egyházalapításig, sőt. röviden összefoglalva még az egyházalapítás ó- és új- testamentomi előkészítéséről is szól. Az említett, Bereczky önálló szerkesztésében megjelent s újabban 1934-ben II. kiadást is elért tankönyvben figyelemreméltóan érvényesül is ez a bibliai bevezető irányelv: bőségesen szól az Ötestamentom egyes részeiről is (pl. Leviticus: az izraeliták istentisztelete). Egészen háttérbe szorul azonban ez az irányelv az 1933-ben Dr. Gaudy szerkesztésében megjelent, ugyancsak »A keresztyén ség megalapításának története« című tankönyvében. Ö már, amint a könyv bevezető fejezetei mutatják, az egész anyagot vallástörténeti keretbe állítja s szól itt a vallásosság első megnyilatkozásaitól kezdve az iráni, kínai, stb., végül is a görög-római vallásokról is, habár meg kell itt jegyeznünk, hogy egy ily kisebb vallástörténelmi bevezetést éppen az előző IV'. osztályban kaptak a növendékek aj hit- és erkölcstan néhány első fejezetében. Ezután az ótestamentomi anyagot egészen rövid ep, mindössze kilenc oldalon tárgyalja- Az újtestamen- tomi résznél azután — úgy, mint Bereczky is1 2 * a történelmi irányelv mellett a rendszerezésnél logikai szempontokat is érvényesít (Jézus példázatai, hasonlatai, tanítása), ami egyéb ként az ótestamentomi résznél is sizembeszökő és természetes is, hiszen úgy az ó-, mint az újtestamentomi anyag a maga tartalmi adottságában olyan sokféle ágazati!, hogy ennek történelmi formába szorítása vagy erőszakolt, vagy hiányos lenne. Ilyenformám tehát a feldolgozandó anyag- adott tartajma is önként inkább kívánkozik a bibliai bevezető (Bibelkunde) formába, mely az Újszövetség üdvtörténeti szempontból fontos könyveit önállóan tárgyalná, röviden, időszerűen és középiskolai értelmi fokon, felvetvén az egyes könyvek tartalmi, keletkezési, kritikai és üdvtörténeti jelentőségének kérdését. Ezt kívánná az ily középiskolai fokon legfontosabb vallásos nevelő szempont is. Ez pedig azt mondja, hogy egyházunk formai alapelvének megfelelően a Szentírás (s nem csak az l jtestamentom) olvasását mindenckfelett előkészíteni és elősegíteni kell, sőt a tanulót, ennek mindennapos olvasására ránevelni a legalapvetőbb feladata a középiskolai vallásos nevelésnek. Hogyan tehetjük most már ezt, ha a jóformán örökös vallás- és egyháztörténelmi tanulmányok mellett ezt az egyedüli V. osztálybeli. alkalmat is elszalasztjuk arra nézve, hogy a növendéket a Szentírás önálló, értelmes elmélyedő olvasására, építő tanulmányozására kiépítsük. Aki a^t mondja, hogy a közéípisko- lában nincs szükség erre, attól a vallástanártól aligha kérdeztek, vagy még rosszabb, aligha mertek kérdezni a tanítványai például olyas formát, hogy a teremtéstörténetben hogyan lett előbb világosság, azután a nap és az égitestek. És ami még a legjellemzőbb: felnőtt, művelt emberek is neki-neki szegezgetnek ily kérdéseket az ember mellének, amely mögött szem- melláthatólag az a meggyőződés van, hogy ezek mind olyan sötét dolgok, amikkel jobb nem foglalkozni. Mindennél elevenebb vád ez a tanterv ezirányú alapvető hibája ellen. (Nagyot csodálkoznak aztán, mikor hallják, hogy az egész teremtéstörténetet lehet, sőt kell is bírálat alá venni és egészen szépen kihámozható belőle az az igazság, amely a keirfesjzt.yén vallásos világképpel és meggyőződéssel megegyezik, sőt azt meg is alapozza. Ugyanígy például nincs csak az a kissé művelt cmbeír is, aki szent írásolvasása révén a szinoptikus kérdés több fontosabb elemével ne találkoznék. Ez is többféle szempontból végzetes következményekkel járhat a csírázó hitéletre, kellő felvilágosítás nélkül. (Folytatjuk.) Rezessy Zoltán. Nem hagyhatom szó nélkül. 1. Az egyetemes gyűlés 1935. évi 65. §-a azt a határozatot hozta, hogy: »szórványokban, ahol 1 2 tanuló van, havi egy, ahol 3—5 tanuló van, havi két, ahol 5 15 tanuló van, havi három a kötelező vallástanítási órák minimuma. Igen szép és bölcs határozat ez, mely azonban pénzügyileg nincsen alátámasztva. Hiszen a kötelező, havi egy órai szórványbeli vallásta4- ni tás útiköltségének a megtérítésére sincs fe*- dezet. Tessék csak a hitoktatói jelentésekből az igényelt költségeket megállapítani s azt. előlegezni, a kiszállásokat az illető iskola igazigatóságával is ellenőriztetni, akkor a pénzügyi akadályok elhárulása után intenzívebben indulhat meg a lelki munka. A nemzetnek csa*- ládot nevelő és eltartó, hátralékokkal s nehéz anyagi gondokkal küzdő ev. lelkész legtöbbje e nélkül nem tud megfelelni e ren d el köz és«- nek, — mert nincs miből... 2. Farkas Zoltán kölesdi lelkésztársnnk- nak »A lelkészfizetések központosítása« c. elő<tanulmánya figyelembevételével azonnal meg kell indítani a mozgalmat ennek keresztülvitelére, mert mindnyájunk által ismert szégyen teljes és tarthatatlan állapotok vannak a lei- készfizetések aránytalansága, kivetése és bér hajtása terén. Ha égő házban életmentésről van szó s a tűzoltó az ajtón már nem 4ud berohanni, az ablakot veri be és azon keresztül menti, meg az elalélfat. Hát ne késlekedjünk a közöny és a nemtörődömség, esetleg az önzés ablakát bezúzni!... Ezzel együtt 400—600 lelkes filiák is any ásítva, lelkészt, a szórványok missziói segédlelkészt nyerhetnének s így az ifjú Timótheusokat, hitoktatókat is a várva várt evangélizáló munkába állíthatnók. Az őszi-
