Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-02-09 / 6. szám
6. szám EVANGÉLIKUS ÉLET 45. oldal egyházunknak az egyetemes énekeskönyvre vonatkozó határozatait és van tudomása az egyetemes énekügyi bizottságról. De úgylátszik elvesztette bizalmát, hogy a közel jövőben egyetemes énekeskönyve lehet egyházunknak. Többen vannak ilyen módon, míg mások, különösen fiatal tudósaink, igen köny- nyunek és közelinek látják a kérdés megoldását. A szarvasiak kérelmének elintézése mindenesetre attól függ, hogy az egyetemes énekügyi bizottság felveszi-e újra a világháborúval megszakadt munkásságát és milyen biztosítékot adhat az egyetemes énekeskönyv közeli megjelenésére. Mert gyülekezeti énekeskönyv útjában állana az egyetemes énekeskönyvnek. II. Az egyetemes énekeskönyv eddigi sorsa és javaslat ennek szerkesztésére vonatkozólag. Az egyetemes gyűlés 1912-ben 124. jkönyvi p alatt elfogadta az egyetemes énekügyi bizottság határozatát, mely szerint az egyetemes énekeskönyv alapjául elfogadta az új dunántúli énekeskönyveí, mely »nagy gonddal készült és magában foglalja énekkincseink legjavát, de kiegészíti oly énekekkel, melyeket magyarosodó tót gyülekezeteink nem nélkülözhetnek. Újabb bírálat alá veszi a nevezett új énekeskönyv egész tartalmát és egyes énekek helyett esetleg újakat is fog javaslatba hozni különös tekintettel a tótajkú gyülekezetekben szokásos dallamokra.« Az ily módon kibövítendó énekeskönyv főszerkesztőjének Kemény Lajos osgyáni lelkészt választotta meg a bizottság. Az 1916. évi egyetemes gyűlés pedig 107. jkönyvi p. a- Paulik János lelkészt és dr. Vietorisz József igazgatót éppen azért választotta az egyetemes bizottságba, hogy a Tranoscius szebb énekeit kiválasszák és lefordítsák. A munka további folyamát a világháború szakította meg. Egyedüli eredmény csak az Egyetemes Korálkönyv volt. melyet 1912>-ben a négy egyházkerület megbízott szakemberei szerkesztettek Kapi Gyula soproni tanitó- képzö-intézeti igazgató elnöklete alatt. Újabban a dunántúli énekeskönyv ellen intézett támadások kapcsán kerül szóba rendszerint az egyetemes énekeskönyv ügye. Mint dunántúli ember, nem szívesen, csak megbízóm iránt való tiszteletből és a szarvasi énekeskönyv által kényszerítve mondom el véleményemet. A kiváló egyházi énekekben oly gazdag németeknek is csak 1926 óta van egységes énekeskönyvük 342 énekkel: Deutsches Evangelisches Gesangbuch címen. Újabb énekeskönyveiknek ez az első és nagyobb része. De e mellé felveszik az illető ország 'porosz, szász, bajor, w ürttenbergi. sziléziai) más kedvelt énekeit is egy második külön részben. Ily módon a közösség, egyetemesség csak a fentebbi 342 énekre nézve van meg. Országterületek szerint van egységre törekvő énekeskönyvüknek mindig egy második külön része is. Szerintem az egyetemes énekeskönyv nálunk is csak ily módon, ily engedménnyel és megalkuvással valósítható meg. A dunántúli énekeskönyvböl, amelyből ime, most a szarvasiak is 41t-et vesznek kölcsön, ki kell válogatni mintegy 300—400 általánosan használt és kedvelt jo éneket, ezeket, ha vannak, új jó énekkel is megtoldani. Ez legyen a tulajdonképeni egyetemes énekeskönyv. E mellé azután egy külön mé*- sodik részben helyezhessék el kedvelt énekeiket és dallamaikat úgy a Tranosciust kedvelők, mint a dunántúliak is. Szóval kettős kiadása legyen a mi egyetemes énekeskönyvünknek is (A. és B. kiadás), amint erre már a németek példát mutattak. Közös istentiszteleteken természetes, hogy az első, egyetemes részből fogunk énekelni. Ha egyet, énekügyi bizottságunk ezt a javaslatot elfogadja és biztosítékot nyújt, hogy az egyetemes énekeskönyv 1—2 év alatt elkészül, akkor azt tanácsolhatjuk a szarvasi egyháznak, hogy várják meg az egyetemes énekeskönyv megjelenését s ök maguk is, Bartos Pállal, vegyenek részt ennek szerkesztősében. Ha pedig az egyetemes bizottság ily biztosítékot nem adhat, akkor a szarvasi énekeskönyv kiadása ellen az eddigi joggyakorlat szerint nem lehet tiltakozni. Rövidebb határidőt az egyet énekeskönyvnek azért nem lehet adni, mert előzőleg az Egyetemes Korálkönyv is új, javított kiadásra szorul. III. A szarvasi új énekeskönyv rövid bírálata. A szarvasi 978 ének közül 411 a dunántúliból, 191 a békéscsabaiból való. Ezek jól ismertek. A Vietorisz dr. új fordításaiból átvett 216 ének is nagyban emeli az új énekeskönyv értékét. Már ezek a források is kezeskednek azért, hogy régi és újabb értékes énekkincseink benne vannak az új könyvben. Margócsy József, Gajdács Pál és Vietorisz mellett, mint új énekírónkat, Szántó Róbertét, Pusztay József és Bartos Pál neveit találtam. Schulek Tibor csak ígéretben van jelen »néhány, tíz« (másutt 60) ősi magyar énekkel. Ezeknek ősi magyar dallamait is bizonyára Schulek fedezi fel, mert énekeskönyvbe ez is szükséges. Egyházunk hittanával bizonyára az új énekek sem ellenkeznek. > 978 énekszöveggel és 250 dallammal az új könyv nagyon is túlterhelt. Ez már nem is kézikönyve, hanem tárháza és vastag lexikona egyházi énekeinknek. Mai nap már lehetetlen, hogy 250 dallamot jól és szabatosan betanuljon a nép és a tanuló ifjúság. A felesleg kihagyásával csak nyerne a könyv gyakorlati használhatóságában. A sok ének közt még sincs lelkészavatásra való és ebből is hiányzik a hallei nagy Francke szép éneke. A beosztás és elrendezés nem szerencsés. A tartalom nehezen áttekinthető. Az újabb külföldi énekeskönyvek beosztása sokkal egyszerűbb, természetesebb és világosabb. A »Loci Theologici« szerint rendezett IV. szakasz nagyon tarka és részletező. Az »Ö ember« alcíme alatt vannak »A különböző bűnök« 14 énekkel. Később az »Uj embercíme alatt a különböző erények. Az ilyen túlságos részletezés és moralizálás a költőiség rovására megy. Az úrvacsorái énekekhez igen közel esik a harangavatás és orgonaavatás. Az igen sokféle ének után jön még a VI. szakasz »Vegyes énekek« felirattal. Igen sok és nagyon ritka esetekre is vannak temetési énekek. Irodalmi színvonal és verstani követelmények tekintetében a régi, jól ismert énekekről nem szólva, Sántha Károly és dr. Vietorisz jó énekei mellett bizony vannak gyengék is jó számmal. Ezek el is maradhatnának. Különben a szerkesztő Bartos Pál lelkésznek nagy fáradsága és hymológiai jártassága nagy elismerést érdemel. Szerény javaslatomat fentebb már megtettem. Mély tisztelettel vagyok Fötisztelendó és Mé!- tcságos Püspök Urnák készséges szolgája Sopron, 1935. november 2-án. D. P ay r Sándor. Visszhang Stefeziusné „Nyílt Levélkére. Eltekintve attól, amit Pál apostol mond I. Korinthusi levele 14. fejezetének 34-ik versében, elolvastam ennek az asszonynak leküzdhetetlen és lecsillapítliatatlan keserűségek súlya alatt roskadozva«, lelki fájdalommal, de egyúttal epével teleöntött levelét. Hivatko*- zik Lutherre és apellál reánk, gyakorlati lelkészekre, akiket gyávasággal és meghúnyász- kodá-sal vádol a liturgia megengedése, illetve gyülekezeteinkbe leendő bevezetése miatt. Per-
