Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-02-02 / 5. szám
38 oldal. EVANGÉLIKUS ÉLET 5. szeyn voltával, mert olyan javaslatot még nem készítettek, mellyel mindegyik fél jól járt volna. Aminthogy a lelkészíizetéseknek közös nevezőre hozásával sem jár jól mindegyik fél, mert vagy az egyiknek, vagy a másiknak rá kell fizetnie a javaslatra. A példa mindennél jobban megvilágosítja a kérdést. Bekértem több gyülekezetből az adózási és lelkészfizetési adatokat. (Sajnos, a lelkésztársak egy része kérdésemet még feleletre sem méltatta, igy alig néhány adat áll rendelkezésemre állításom bizonyítására, de azt hiszem, ez is elegendő lesz a javaslat irreális voltának bizonyítására.) Úgy a házadót, mint a kereseti adót 10Q'»o-ig véve alapul — mely esetben 13 százalékon pótadót kellene e címen kivetni a gyülekezetekre — a következő helyzetképet kapjuk: 1. Kezdem mindjárt a saját gyülekezetemen. Kis- somlyóra esnék a javaslat szerint 1820 pengő. Fizetett eddig ilyen címen 1656 pengőt, vagyis a ja>- vaslat szerint 164 pengővel kellene többet fizetnie lelkészfizetés címén, mint eddig fizetett. 2. Sopron fizetne a javaslat szerint 23190 pengőt. Eddig fizetett 17.096 pengőt, vagyis csekély 6094 pengővel fizetne többet az eddiginél. 3. Boba fizetett eddig 1541 pengőt. A javaslat szerint fizetne 1430 pengőt, vagyis mindössze 111 pengővel fizetne kevesebbet, mint eddig fizetett. 4. Ostffyasszonyfa fizetne a javaslat szerint 1373 pengőt. Eddig fizetett 912 pengőt, tehát 461 pengővel többet fizetne, mint amennyit eddig fizetett. 5. Zalaegerszeg fizet ma 1704 pengőt. A javaslat szerint kellene fizetnie 1442 pengőt, úgy, hogy 262 pengővel fizetne kevesebbet, mint eddig fizetett. 6. Pusztaszentlászló fizetett eddig 780 92 pengőt. A javaslat szerint fizetne 494 pengőt, vagyis 286.92 pengővel fizetne kevesebbet, mint eddig fizetett. A föld jövedelmét sehol sem vettem számításba, miután ez a javaslat szerint is változatlanul megmaradna minden gyülekezetnél fedezet gyanánt. Ha pedig a házadót lecsökkenjük 75°/o<-al, a kereseti adót pedig 50°o-al — mely esetben legalább is lOvJo-os pótadót kellene kivetni —, akkor az arány a falusi gyülekezetekre — ahol a kereseti adó minimális, a házadó pedig k. b. csak 40o>-a a földadónak, — még sokkal rosszabb lesz! Végül, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a falusi gyülekezetekben a lelkészfizetések tekintélyes része ma terményekből áll,, — amiket az a gazdálkodó ember sokkal könnyebben és sokkal szívesebben megfizet, mint a készpénzt, — akkor még sokkal nagyobb terhet jelent a javaslat a falusi gyülekezetek nagy részére! Mint a felsorolt példákból látható, a javaslat elfogadása esetén a nagyobb és több állami adóval megrótt gyülekezeteknek csaknem mindegyike nagyobb terhet vállalna az eddiginél, s alig hiszem, hogy akadna egyetlen egy olyan gyülekezet is, mely ezt a nagyobb terhet magára vállalná. Alkotmánymódosítással, vagy felső kényszerítéssel keresztül lehetne ugyan vinni a javaslatot, de ebben nem sok köszönet volna. Gondoljunk csak a kerületi járulékoknál évenként állandó óriási hátralékokra (a dunántúíli kerületben ez csaknem akkora, mint a kivetett évi szükséglet),. — valamint az egyetemes nyugdíjintézetnél évenként tovább szaporodó, s ma már csaknem félmillió P-t kitevő hátralékra — akkor azt hiszem, mindenki be fogja látni, hogy ekkora teher- többletet nem bírnának el gyülekezeteink. Azzal pedig, ha kivetjük ezt az új terhet, de behajtani nem tudjuk, nem nyerünk semmit; mert hogy behajtani nem tudjuk, az egészen bizonyos; nem, még akkor sem, ha együttes kezelésbe adjuk át ezt is, mint az iskolai adókat, a jegyzői hivataloknak. Sőt ekkor még rosszabbul járnánk, mert ez esetben a lelkészfizetéseknek tekintélyes részét utólag, csak az esztendő utolsó negyedében kaphatnánk meg, miután faluhelyen az állami adóknak legalább is a sj-része az év utolsó 3 hónapjában folyik be. Vagyis, elő- állana az a helyzet, hogy míg ma a lelkészeknek csak csekély hányada nem kapja meg rendesen és teljesen a fizetését, addig a javaslat elfogadása esetén egyetlen egy lelkész sem kapná meg azt teljes egészében és a kellő időben! Ebből következik, hogy a javaslat nem csak a gyülekezetek nagy többségére, de a lelkészek nagy többségére sem jelentene előnyt, hanem ellenkezőleg, óriási hátrányt. Nem is szólva arról, hogy a nagyobb gyülekezetek lelkészei, — kiknek fizetése ma havi 700—800 P-re is felmegy — anyagilag is tetemesen károsodnának. (Nem ugyan a mostani generáció, mert ezek fizetését érintetlenül hagyja a javaslat —, bár nem mondja meg, honnan veszi a fedezetet ezek nagyobb fizetésének biztosítására — hanem az utánuk következő generáció.) Igaz ugyan, hogy a javaslat megengedi az ilyen gyülekezeteknek, hogy a beálló fizetéskülönbözetet ezentúl is megadhassák lelkészüknek, de kérdem, akad-e egyetlen egy olyan gyülekezet is, mely vállalja a javaslatból kifolyólag ráeső tetemesen nagyobb terhet, s ezen felül még hajlandó külön pótlékot is fizetni lelkészének?! — Hátrányos lenne a javaslat elfogadása a kongruás lelkészek nagy részére is, kiknek kezdő fizetése ma a legtöbb helyen tetemesen nagyobb, mint a javaslat által tervbevett kezdő fizetés. (Folytatjuk.) Tompa Mihály. Figyelő. EGY NAGY MAGYAR NYELVÉSZ. A párisi egyetem Richelieurtermében Sau- vageot, a finn-ugor tanszék tanára a logikja és nyelvtudomány viszonyáról tartott előadásában felhívta a figyelmet a nemrég elhunyt magyar nyelvtudós: Gombocz Zoltán kutatásainak jer lentőségére. Gombocz Zoltánnak, valamint a dán Brandalnak köszönhető a nyelvtudomány mondattani ágának legutóbbi előrehaladása. Gombócznak a négy mondattani alapviszonyha vonatkozó korszakalkotó elméletével, mon dotta az előadó — minden további kutatásnak számolni kell. * ABESSZÍNIÁBAN több missziós társaság munkálkodik. Van közöttük néhány evangélikus is, mint pl. a hermannsburgi ev. miiszi-
