Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-12-20 / 50. szám
IV. árfolyam. 50. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 1-335-92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYH AZT ARSAD ALMI, KULTURÁLIS ÉS BELMISSZIÖI, EGYHÁZPOLITIKAI HETILAPÉ A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő- Postai csekk száma: 20.412. Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ. TARTALOM: A Király születése. — D. Payr Sándor: Jubiláló énekeskönyvünk hibái. — Dr. H. Gaudy László : Az egyházi sajtó. — Novák Elek: Lelkipásztori gondok. — Scholz László: Hív az ifjúságunk! — Károsy Pál: Az egyházi könyvtárak fontossága. —^Schulek Tibor: „A templomalap javára.“ — V. Z.: Nem hagyhatom szó nélkül. — Figyelő. — Hírek. A KIRÁLY SZÜLETÉSE. Advent az Isten országának minden évben visszatérő követe. Azt hirdeti, hogy Isten országa itt van ebben a világban és ennek az országnak a királya a Betlehemben jászolba fektetett és a Golgotán tövissel megkoronázott Krisztus. Minden ádveutben Krisztus királyságáról van tehát szó. Az evangéliumi keresztyénség számára ez a fogalom nem új, sem pedig újból felfedezett, hanem kezdettől fogva benne van. Krisztusnak kell uralkodnia a világban, az egyházban és a szívekben, — ezt a protestantizmus minden változtatás nélkül mindig hirdette és követelte, örömmel látjuk, hogy ebben mindjobban egyek lesznek a keresztyén felekezetek és örömmel reménykedünk abban is, hogy éppen Krisztus királyságának egyenlően való hangsúlyozása fogja lehetségessé tenni a keresztyén felekezetek egymás iránti megbecsülésének és közös feladatai egymás melletti végzésének a megkönnyítését. Ez a mai ádvent különösen alkalmas arra, hogy ebben a tekintetben egységes hang és egységes fáradozás legyen minden keresztyén egyházban. Szerfelett nagy erők szorítják arra a Krisztus hívőket, hogy hagyjanak fel az egymás elleni harcolásokkal és egyesítsék erejüket minden olyan mozgalom ellen, mely Krisztus királyságát támadni és kisebbíteni akarja. Úgy is ítéljük meg a helyzetet, hogy a lelkek mélyén meg van erre a szándék jóval erőisebben, mint ahogy külsőleg megnyilvánul. Egyelőre még nem tudják egyik oldalon sem levetkezni és abbahagyni az örök vitatkozást arról, hogy ki kezdi és ki folytatja a vitatkozásokat és fel-fel lángol hol itt, hol ott a régi hang, —. de minden komoly keresztyén őszintén szeretné, ha Krisztus országának uralkodó királya, a Krisztus, egy sorba állítaná egyházait, annak tagjait és e nehéz idők haszna és tanulsága az egymáshoz való közeledésben mutatkoznék meg. Talán nem csalódunk akkor, ha a reverzálisok és vegyes házasságok kérdésében a közelmúltban lefolyt túlheves és mértéken felüli csatazaj meg- csendesedésének főokát is abban látjuk, hogy senki nem vehetné magára annak a felelősségét, hogy egymásra utalt fegyvertársak egymás ellen támadjanak az ellenség örömére és győzedelmére... Az egész világnak szól az ádventi szózat: Imhol jő neked a re királyod. Isten maga jelenti ki, hogy e világban a királyi hatalmat a golgotái királynak adta. Mennél zűrzavarosabbnak látjuk e földi világot, önmagát emésztő küzdelmeit, annál Inkább érezzük és valljuk, hogy Krisztus királyságának győzelméért kell harcolnunk, azt kell elősegítenünk és ádvent- nek a tanítását ebből a szempontból is segítségnek és jelentőségteljesnek kell becsülnünk. A keresztyén embernek minden ádvent, minden karácsony a mennybe visszatért Krisztus közöttünk való lelki országlásáról beszél. Előbb- utóbb mindenkinek kitetszik az életéből, de valamilyen módon öntudatosan és határozottan ki is kell nyilvánítania: mellette van-e vagy ellene? Elfogadja-e Krisztust királyának, aki uralkodni akar felette azért, mert előbb áldozatul adta magát és szolgált érette. Elfogadja-e királyának, hogy érezhesse Megváltójának? Mert ebben van az Ö királyságának csodálatossága: akik Őt szeretik, azokat Ő már előbb szerette és mire mi magunkat odaadjuk Neki, Ö már előbb magát érettünk adta... *
