Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-12-06 / 48. szám

1936. december 5.

EVANGÉLIKUS ÉLET

367. oldal

protestantizmus. 1. Mert a magyar reformátoroknak voft bátorságuk hozzá, hogy pogány területen Ls kockára tegyék életüket az evangéliumért. Tehát hivatástudatuk volt, ami hiányzott a XVI. századbeli római hitü papságból. 2. Nem volt katolikus felsőség, amely erőszakkal gátolta volna meg a protestantizmus terjedését. ' i t 1 I

Európai viszonylatra átmenve a hugenotta (francia prot.) kérdésben is jellemző tájékozatlanságot mutat. A katolikus templomok lerombolása, katolikus papok gyilkolása, levágott fülük, stb., mind az ijesz- tegetö mumus gyermekmeséi. Könnyű ilyen regényt írni, s vele jóhiszemű lelkeket megrettenteni, de ha valaki új történeti tényeket fedez fel, az bizonyítsa is be azt. Mert a történettudomány röviden ezeket a tényeket ismeri: A gyenge akaratú IX. Károlyt rávette róm. kát. környezete, főleg anyja, Medici Katalin és a Guise-párt, hogy a hugenottákkal szemben erőszakkal lépjen fel. Medici Katalint senki sem akarta meggyilkolni, de ő orgyilkost fogadott a nagy befolyású hugenotta államférfi, Coligny ellen. Colignyt meg is sebesítették. Hamarosan megkezdődött ezután a hugenották tömeges mészárlása. A támadás, ha gondoltak is rá, készületlenül érte őket, tehát szó sem lehetett valamiféle hugenotta szervezkedésről. (Lavaisse—Rambaud: Histoire Generale V. 143—145.) S ez a kegyetlenkedés a hivatalos róm. kát. körökben a legnagyobb megelégedést váltotta ki. A pápa pl. a győzelem örömére emlékérmeket veretett. (Marczali: Világtörténelem. VIII. 204.)

Az angliai eseményeknél megint a hamis mérlegelés kerül elő. Amit protestánsnak nevezett emberek tettek, az a protestantizmus bűne; de arról nem akar beszélni, hogy ha kát. vezetőség ragadta magához a hatalmat, akkor a protestánsokat üldözték tűzzel-vassal. Igazságtalan az ilyen mérlegelés. De hadd hivatkozzam én is arra ,a Maculay-ra, akit Bilkei idéz. VIII. Henrik nem volt prot. pápa, ellenkezőleg, ő végig kát. ember maradt. A hét szentség védelmezéséért a pápától a »hitvédö« címet kapta, ö nem is hitelvileg, hanem felsőség tekintetében akart elszakadni Rómától. (Maculay: History of

England, Tauch. Ed. I. 46.) Angliában tehát ettől kezdve a kát. s prot. elnyomás váltogatták egymást, de az angolok ebben a kérdésben is tárgyilagosak. Megállapítják, hogy már nehéz lenne megmondani, vájjon a reformációnak, vagy a katolicizmusnak tartozik-e többéi Anglia. (U. o. I. 48.) ök pusztán történeti szempontból nézik a kérdést és állítják, hogyha a katolicizmus jótékony hatással volt viszonyaikra, akkor a protestantizmus felmérhetetlen áldást jelentett a szigetországnak. (U. o- I. 46.)

Már csak Írországról beszélek. Ennél is, meg a hátralevőknél is ugyanaz az eset. Mese és történeti tévedések. A szerző eddig összetévesztette a fejedelmeket a pápákkal, (protestáns pápáknak nevezi a fejedelmeket), a predesztinációt a fatalizmussal, Colignyt Medici Katalinnal, a történelmi kutatást a találós játékkal, a 26-ik oldalon pedig összekeveri az ir szabadságharcot a vallásháborúkkal. (Ilyen alapon az olasz-abesszin konfliktus is vallásháborúnak nevezhető.) A tény az, hogy az ir szigeten folyó kegyetlen harcok nemzeti jellegűek voltak, csak Erzsébet uralkodása alatt kaptak némi vallásos színezetet. Ettől eltekintve a vallási megkötöttség itt ismeretlen fogalom volt. (Id. mű II. 360.) A lakosság nem mint róm. kát. felekezet, hanem mint ir nemzet nyomatott el. (U. o- II. 359—61.) Ha figyelembe vesszük még azt, hogy az elnyomott írek ma is jóformán 100'1 o-ig katolikusok, akkor ebben a kérdésben nem maradhat kétség.

A rendelkezésre álló hely szűk volta miatt a többi vádakra nem térhetünk ki. Röviden csak a protestantizmus nemzetnevelö hatására mutatok rá. Az egyház mindig élet- és erkölcsformáló erő az államban. Gondoljunk itt a teljesen katolikus Spanyol-, Franciaországra és Mexikóra és az 1919. évi magyar eseményekre, mindenütt trónra ült az istentagadás.

Azután nézzük meg a protestáns Angliát, Hollandiát, Svédországot, Norvégiát és a feltámadt finn népet, Dániát, mért nincs itt istentelenség? Az összehasonlítás megadja a feleletet. Ez felel egyben Bükéinek is, aki azt állítja, hogy »Luther ezen vallási elvei alapján sem a gyermeknevelést, sem a társadalmi rendet, sem az egységes állami életet nem lehet fenntartani.« (39. 1.) Ha a füzet számtalan, még érintetlenül hagyott pontja bárkinek aggodalmat okoz, annak legnagyobb tárgyilagossággal megadjuk a megnyugtató feleletet. Sem nemzeti, sem vallási vádtól nem félünk. Mert evangélikusnak lenni kezdettől fogva azt jelenti, hogy a testté lett Ige a fundamentumunk, s csak azt tanítjuk, amit Jézustól és az apostoloktól vettünk. Egyházunk Isten kegyelméből beleépíttetett Jézus Anyaszentegyházába. És magyarságunk? Protestáns mindig is azt jelentette itt: magyar protestáns.

Hitünkért, egyházunkért és magyarságunkért helyt is állunk mindenkor. Bilkei zárószavában megcsendül a fenyegetés. Nem félünk tőle. Prédikáljuk és éljük Isten békességét. Ha újra máglyák és bitók integetnek felénk, mi sem leszünk rosszabbak vértanú őseinknél, helyünkön maradunk. Napról-napra hirdetjük a Jé zus Krisztust, ha életünket kérik érte, azt is odaadjuk. Nem elvből, hanem Isten dicsőségére.

Őszintén mondom: nincs harag a szívünkben, se gyűlölet, se sajnálkozás, örömhírt mondunk helyette támadóinknak. Fáj nekik okt. 31-ike és könny fojtogatja torkukat? Ha igaz ez, örüljenek. Mert Isten igéje mindig megszomorítja a mi bűnös életünket. Most okt. 31 Isten prédikáló igéjévé változott! Ha őszinte a szomorúságuk, a Szentlélek munkája ez. Az Isten szerint való szomorúság pedig megtérést szerez. (II. Kor. 7:10.) <

Mórocz Sándor.

\®\ HÍREK. I ® [

TiiiiHiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiniiiiiiimiiiaiifiiiiiiiiHiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiMiiititiiiiiiiiiiHiHMiiriiiiiiiiilitiiiiii

Advent 2-ik vasárnapja.

Lukács ev. 21:25 -36.

Jobb világ után vágyik annyi ember. De ennek eljövetele nem történhet meg v-ált ozások nélkül. »Jelek lesznek...« és akkor látni fogják az Emberfiát eljönni, mondja az Ige és csfak ki kell nyitni a szemünket, hogy már most is lássuk ezeket.

A világ mássá lett azzal, hogy Jézus eljött egyszer, de ez a mássá levése, megújulása nem következik be egyszerre. Ehhez Neki újból el kell jönnie, de mi már addig is felfelé nézhetünk, és »felvidulhatunk, mert közeledik a szabadulásunk«.

Ugyanazok a jelek, amik a Krisztusvárók számára örömöt jelentenek, megrettentik a közömböseket. Mert mindaz, amiben bízhattak, megrendül, hiszen Isten maga hozza teremtményeit bizonytalanságba, hogy újból a teremtőre irányítsa a figyelmet.

Az általános megrendülésben csak égy marad meg: a Teremtő és így testet öltött Legyen, az Ige. Jézus. Aki Reá néz, meg nem rendül »még, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe«. Mert ezekből a jelekből látjuk azt, hogy beteljesedik Isten minden ígérete az ö Igéjéről és a benne bízókról.

■ — R zsinat harmadik ülésszaka december 7-én folytatja tanácskozását. Az egyházi törvénykezésről szóló VII. t.c. tárgyalásával hétfőn d. u. 4 órakor kezdődik az ülés. E törvénycikk végigtárgyalása előreláthatólag több napot vesz igénybe. Ezután az egyház missziói munkájáról szóló törvényjavaslat, a nyugdíj intézeti törvény és az alkotmányozó részben még függőben maradt néhány szakasz tárgyalása következik, amelyekkel a második olvasás véget is ér. Ez a munka összesen valószínűleg 4—5 napot igé-