Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-11-29 / 47. szám

1926. november 29. EVANGÉLIKUS ÉLET 355. oldal. elbírálása végett nagy szükség van egy kisebb, gyor­sabb szervre, amely alapossággal és így az ötlet- szerűséget eleve kizártan intézi el az eléje kerülő ügyeket. Egyházi közigazgatásunkra találó szellemes­séggel már régen mondták, hogy nem gyors, nem alapos és nem olcsó; most gyorsabb, alaposabb lehet, ha talán nem is lesz olcsóbb. Mind a háromra meg kell találni a módokat. A szervezet akkor válik jóvá, ha megfelelő kezek, vagy méginkább megfelelő lelkek munkálkodnak bennük és általuk. Bízzunk az újításban!. Az egyetemes elnökség. Az új törvény kimondja, hogy egyetemes egyházunk képviseleti és kormányzati hatósága: az egyetemes elnökség, egyetemes presbitérium és egyé- temes közgyűlés. Olyan természetesen hangzik mind­ez, hogy alig érthető az az ellenvélemény, amelyet kiváltott némelyekben, akik sehogy se akarták el­ismerni, hogy az egyetemes felügyelő és a hivatal szerinti legidősebb püspök együttesen képviseli és kormányozza egyetemes egyházunkat. Egyenes kö­vetkezménye ez annak a régi elvnek, hogy az egyházi közületek élén a lelkészi és a világi elem áfll. Van történeti múltja az egyetemes felügyelői tisztség egyedülállásának, de a jövőben okvetlenül ki fog fej­lődni az egyházi elnöki tisztség kiváló jelentősége Az egyház érdeke erősebb lesz, mint a teljes elis­merést érdemlő hagyomány. Evangélikus egyházunk­nak se alapvető hitvallási irataiból, se szelleméből nem következik, hogy abban némely fokon az egyházi tisztség betöltője másod, vagy harmadfokú tényező legyen, akinek legfőbb hivatali működése az elnöki székben való csendes hallgatás. Egyházunknak min­den vonalon és minden életnyilvánulásában fokozot­tan egyházi jellegűnek kell lennie. Ez életkérdés számára. A csonka kerületek. Igen élénk vitát keltett a történetileg kialakult négy egyházkerület fennmaradásának kérdése. Több ízben felmerült már az a gondolat, hogy szükségtelen egyházunk jelen helyzetében a négy egyházkerület fenntartása. Ezek a gondolatok állandóan heves el­lenvéleményt váltottak ki. El kell ismernünk, hogy igen tiszteletreméltó álláspont mind a kettő. Nagyon komoly érveket lehet felhozni a csonka egyházkerü­letek fenntartása és összeolvasztása mellett. Nagyon szépen ütközött meg a két ellentétes vélemény. El kell ismernünk azt, hogy sokkal több és igen fontois érvet hallottunk a jelenlegi helyzet fennmaradása érdekében. Történeti, alkotmányjogi, nemzetközi jogi érvek hangzottak el, de a legfontosabb érvek mégis azok voltak, amikor egy nagy készültségü szónok arra mutatott rá, hogy a hitélet fejlesztése végett igen előnyösek a kisebb közösségek, ahol nagyobb a testvéri összetartozás, éberebb a felsőbb hatóság ellenőrzése, közvetlenebb a buzdítása és hatásosabb az építő munkába való bekapcsolódása. Azt gon­dolom, hogy éppen az utóbb említett érvek hatása alatt csupán három zsinati atya szavazott a jelen­legi egyházkerületi beosztás ellen. Valóban megérdemlik fennmaradásukat a csonka egyházkerületek, ha anyagi, helyzeti, történeti elő­nyeiket az anyaszentegyház missziói munkája terü­letén érvényesítik s a kívánatos testvéri közösség áldott hatásai által evangélikus egyházunknak gya­rapodást, erősödést jelentenek és fejlett hitéletükkel mintaszerű egyházi életet tanúsítanak. Ha azonban fennmaradásuk nem ezt fogja igazolni, nem származ­hatok más okból, mint hogy az első helyre tett egy­házi érdekről valamilyen más szemponnt végett el­feledkeztek. Reméljük, nem erről fog számot adni az idő, hanem virágzó gyülekezeti és hitéletről, mely ott fog lüktetni a templomokban, különböző fokú iskolákban, gyüléstermekben, belmissziói munkák ágai­ban. Egg kedves jelenet. Több kedves jelenetről lehetne itt megemlékez­nem,-hiszen többet is tapasztaltam: Nagyon szép volt az, hogy a zsinati atyák pontossággal és nagy kötelességteljesítéssel végezték feladatukat. Ezt azon­ban természetesnek kell tartanunk. Feljegyzem azon­ban, hogy miskolci jogakadémiánk két hallgatója ott ült a közelemben a karzaton és szorgalmasan jegyez- getett, hogy beszámoljanak zsinatunk törvényalkotó munkájáról az egyházjogi szemináriumban. Két pro­fesszoruk többször is felnézett hozzájuk és barátságos kézszorítás mellett érdeklődött munkájuk és hogy- létük iránt. Kedves volt az a gondolat, amely őket a zsinatra hozta, de kedves volt az az érdeklődés, amelyet a professzorok hallgatóik iránt tanúsítottak. Az evangélikus pedagógusok atyai szeretetének sugár­zását éreztem. Úgy szerettem volna, ha legalább két teológus is ott ült volna és gyűjtötte volna a tapasztalatokat, hogy elmondják ők is az egyház­jogi szemináriumban, amit a zsinaton hallottak és tanultak. Tudom, hogy ők is érezték volna profesz- szoraik érdeklődésének közvetlenségét és szeretetének melegét. Talán hasznát vették volna közvetlen ta­pasztalataiknak egy későbbi zsinaton, amelyet ők talán meg is érhetnek. ; L Egg kérdés. Sokan szeretnék tudni, mennyire lesz életrevaló a zsinat alkotó munkája. Vannak, akik nagyon pesszi­misták, vannak, akik kevésbbé ilyenek. Ha megértette az idők szellemét, akkor életet fog lehellni és mun­kálni a rideg törvényszöveg is és áldás fakad a nyo­mában. Kérjük az anyaszentegyház Urát, hogy ö fejezze be a zsinat munkáját! Marcsek János. Miről van szó? A magyarországi evangélikus zsinat egyik tagja, a tagok soraiból és nem az elnöki székből, mint azt róla állították, felszólalt a reverzális kérdésben. Nyilatkozatai nagy port vertek fel. A vihar még most sem szűnt meg s úgy látszik, hogy a kérdést még sokáig felszínen akarják tartani. Erre kell kö­vetkeztetnünk abból, hogy a toliharcot, a küzdelmet szenvedélytől fűtve és nem tárgyilagosan folytatják. Dr. Sztranyavszky Sándor felszólalásában a római katolikus egyház szélső felfogást követő körei támadást láttak, sőt még a helyreigazítás után is támadást látnak. Vájjon abból, hogy valamely tényt bántónak tar­tanak, következik-e az, hogy a tény valóban tá­madást is tartalmaz? Különösen akkor, amikor azt a kérdést is el kell dönteni, vájjon a szőnyegen forgó nyilatkozatnak van-e ténybeli alapja vagy pedig nincsen? Ha a felszólalásban említett tények­nek alapjuk van, akkor lehet-e a felszólalásnak tá­madó jelleget tulajdonítani?» Ámde másról beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik. t Azt mondják, hogy sérelem érte a katolikus egyházat. Nevezzék meg, mely dogmák azok, ame­lyeket megtámadtak vagy megsértettek. A katolikus egyház milyen szertartásait kifogásolták? Azt mond­ják, hogy sérelem érte a katolikus társadalmat. Mivel és hogyan? Senki sem szólt egyetlen szót sem a katolikus társadalom ellen. Mindenki védekezésről beszélt és mindenki védekezést sürgetett. Nekünk is vannak tehát kérdéseink és tessék erre becsületes őszinteséggel megfelelni. Igaz-e az, hogy a római katolikus egyház azt az álláspontot foglalja el, hogy a nem római kato­likus lelkész előtt kötött vegyes házasság nem tör­vényes házasság? Igen, vagy nem? Ha igen, akkor gondoljanak arra, hogy ez az egyházi álláspont ellentétben áll a magyar állam tör­vényeivel, nevezetesen az 1848. évi XX. t e. 2. §-ával és az 1894. évi XXXI. évi törvénycikkel.

Next

/
Thumbnails
Contents