Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-01-26 / 4. szám

4 szám

EVANGÉLIKUS ÉLEI

29. oldal

folyik be az adó. Az állami és községi adók jelenleg is gyéren folynak be. Rengeteg hátralékos van s azt nem várhatjuk, hogy az állam ennek dacára átutalja részünket teljes összegében. Igv rövid időn belül csődöt mondana a központi pénztár.

Számtalan esetet tudok, hogy ev. családokra, kiknek földjük vagy házuk van, kivetették a kát. egyh. adói, term'szetesen tévedésből. Igen, most is van tévedés és zavar. Vájjon, ha mi is állami kezelésbe adjuk, meg fog ez szűnni? Nem. Ellenkezőleg, még inkább előfordul. Mennyi utánjárás, kilincselés szükséges azután a rendezéshez.

Áldatlan állapot jönne létre.

lézert minden egyházközségben kell az "egyházfenntartási adó kivetéséről és annak beszedéséről gondoskodni. Évi egyházfenntartási adó legyen az egyháztag egy havi jövedelmének kb. 8— io°/o-a, melyét a harangozé) vagy külön pénzbeszedő, — mint jelenleg — szedne össze havonta, c-etleg negyedévenként s a befolyt összeg 50—60— 700.0-át fizetnék be a központi pénztárba, míg a megmaradó rész templom, iskola és egyebek fenntartására for- d ittál nék.

Lehetne esetleg minden egyházközségre megállapítani (arányosan), hogy mennyit tartozik a központi pénztárba befizetni. Ennek " egyéb terhek figyelembevételével vetné ki az egyházközség az egyházfenntart i d adót híveire. *

Szerintem a nemfizetőkkel szemben az az állam által közvetlenül eszközölt erőszakos behajtás éppen úgy veszedelmes egyházunkra, mint ha maga az egyház adja át nem fizető tagjait végrehajtásra. Nincsen egyiken sem Isten áldása.

Inkább fokozottabb belinissziói munkát kell megindítani. Gyakrabban és rendszeresen látogassák lelkészeink a híveket s hívő presbiterek bevonásával tartsanak házi áhítatokat, vallásos összejöveteleket, bibliai órákat, énekórákat és minden eszközt és alkalmat fel kell használni, hogy a híveket közelebb hozzuk egyházunkhoz, hogy azt megszeressék s szerétéiből érte áldozatot is tudjanak hozni.

így származik áldás egyházra és hívőre egyaránt.

Kezdő lelkészeink egyhavi fizetése ne Jegyen több havi 180 pengőnél az 1—3. évben, azon túl 3 évenként emelkedjék az évi fizetés 1S0 pengővel. Rendszeresíteni kell a családi pótlékot, feleségre és gyermekekre havi 15 pengőt külön-külön. Az első három évben nem lehetne megnősülni lelkészeinknek, családi pótlék csak a 3-ik évtől jönne számításba, természetesen a gyermekek után születésüktől 20 éves korukig. Nősüléskor emelkednék a fizető- éí a családi pótlék könnyítené a gyermeknevelés súlyos terhét.

Nem állítom, hogy ez a leghelyesebb megoldás, azonban bizonyára van hozzászólásomban megszívlelni való. Monti J á n o s.

Javaslat egyházi ének- és zeneügyünk reformja érdekében

E lap legutóbbi számában több ply an cikk jelent meg szakemberek tollából, amely egyházi éiiek- és zeneügyünk reformját sürgette. Sok helytálló érvet hozlak fel a cikkek írói a sürgős reform megvalósító-a érdekében ás meglehetős széles látkörükbc engedtek bepillantást, különösen Kapi-Králik Jenő, aki a kántorképzés és a zeneművészeti főiskola protestáns orgonista-képzésének fogyatékosságai ellen, valamint egy egyetemes énekes- és korái-könyv feltétlen szükségessége mellett emelt szót.

Minthogy az említett cikkekben igen 1 'yé óhajok újultak, fel, (mert hisz már n'-hai Rád- vánszky Antal báró egyházkor- felügyelőnk több, mint 50 évvel ezelőtt Békéscsabán való hosszabb idejű tartózkodása alkalmával foglalkozott és kísérletezett ily reform megvalósításával, Szarvason pedig, ahol id. Hóéban Zsigmond a korál-könyvén dolgozott, Ben ka Gyula tani töké pezdei igazgató és Achim Adum esperes dolgoztak ilyen javaslaton, — mivel továbbá ma már valósággal égető e fontos ügy), — s végül azért is, mert közel hat évtized óta képezi tanulmányom tárgyát a protestáns himnológia is, melyekből előadásokat is tartok és kincsetérő anyagomból (mintegy 100 kötetnyi forrásmunka, énekes- könyv, újságcikk, kézirat, st.b. és mintegy 2000 dallam) kellő alapot adni vélek, javas’ato) bátorkodom tenni, hogy e kérdés megoldásához hozzájárul jak.

Szerény nézetem szerint a következők volnának legsürgősebb teendőink:

1. Az. egyetemes énekügyi bizottságot ki kell egészíteni a budapesti egyházaknál alkalmazásban álló orgonistákkal és énekkarvear- tőkkel, továbbá mindazon lelkészekkel, akik zenei műveltséggel rendelkeznek. Ennek a megnagyobbított bizottságnak volna teendője kidolgozni a mai kor követelményeinek megfelelő orgonista-kántori vizsgaanyagot és sza bályzatot, amelybe tantárgyul a XVI. század óta ösmert prot. szövegírók és dal lám szerzők* életének és műveinek ismerete, nemzetközi prot. himnológia) is bevétetnék. A gyakorlati tudás fokát fel kell emelni és legalább 400 dallam ismeretét megkívánni abbéd a 8000-ből, amit protestáns ének és dal címen ismerünk. Pályadíjakat kell kitűzni ünnepélyes alkalmakra szóié) szövegekre és dallamokra. Minden egyházat kötelezni kell énekkar szervezésére. Az orgonista-kánt©rságot a tanító-kodás tói el kell választani. Az ének- és zenét adásban kiváló orgonista-kántorokat külföldi ö^z töndíjjal kell ellátni, hogy tanulmányaikat szé- Iesbíthessék. A magyar és tótnyelvü énekeskönyvet a korál-könyvvel összhangba kell hozni 's felhasználni a csehszlovák megsz íllás alatt lévő területen sajtó alatt álló Chorváfc-féle ko-