Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-01-26 / 4. szám
28. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 4. szám rendűek az egyetemes szempontoknál. Igaz, hogy mi sokszor igen kevés érzéket mutatunk ajz egység és az egyetemesség iránt, de az is tény, hogy ezen a téren igen sokat haladtunk az utóbbi időben. Erősen hiszem, nagy áldás fakadna egyházunkra abból, ha istentiszteleteinken egységes éneklés, egységes istentiszteleti rend volna. így alakulhatna ki a tiszta evangélikus vallásosság és fejlődnék ki az igazi evangélikus ember tipusa. Mi mindég biblikusak voltunk, legyünk most is és mindenben azok. Jézus nagyon kívánta azt, hogy a követői egyek legyenek. Luther pedig nagyon vágyott utána. Szent örökségünk ez nekünk. Vegyük boldogan birtokunkba és ne perlekedjünk felette. Mert a liturgiái egységhez odatartozik az istentiszteleti énekek, tehát énekeskönyvünk egysége is. Marcsek J á nois. Evangélikus arcképek. (Némethy Kálmán.) A magijai■ nemzet őstörténetének kenés olyan alapos, önzetlen, fáradhatatlan és nagykésziiltségü kutatója volt, mint Némethi Kálmán. Neve ma már csak a tudományos körökben ismeretes, a nagy magyar nyilvánosság elfeledte öt. De nyújtson nagy emlékezetének vigaszt az, hogy az ö %nagyértékii munkásságának méltó értékelése, megbecsülése, közkinccsé tétele nem fog örökre' elmaradni, mert jönni fog az idő, amikor Némethi Kálmán tudományos munkássága a maga becséhez illő felismerésben fog részesülni. Azok közé a tudósok közé tartozott, akik nem is annyira a nyilvánosságnak dolgoztak, hanem munkásságukat, mint lelki szükségletet, önmaguk gyönyörködtetésére végezték. Nem kereste az elismerést, nem óhajtotta gazdag eredményeinek nagyhangú köszöntését, csak dolgozott, kutatott, meri jól tudta azt, hogy hasznos, nemes, a magyarság őstörténetének szempontjából fontos munkát végez. Némethi Kálmán 1855, szeptember hó 23-án született Nagyszécsényben, régi evangélikus családból. Gimnáziumi tanulmányait Balassagyarmaton, Selmecbányán végezte, tanári oklevelét pedig a budapesti egyetemen szerezte meg. Korán feltűnt nagy szorgalmával és nagyrahiva- tott tehetségével, aminek ékes bizonyítéka az, hogy mint fiatal nevelő, oktatója lett gróf Zichy Gyulának, a jelenlegi kalocsai érseknek is. Tudományszomja azonban nyolc évi nevelősködés után 1887-ben véglegesen a kutatások sok fáradságot és nélkülözést követelő mezejére szólította. A hazai nagyobb könyvtárak végigbuvárlása után, külföldi utazásokat tett, ahonnan mindenkor gazdag eredményekkel tért vissza. Még 1894-ben a m. kir. posta szolgálatába lépett s így külföldi utazásait leginkább államköltségen, hivatalos minőségben tette meg. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter volt legmegértöbb támogatója, munkásságának értékelője s az ő felhívására folytatott kutatásokat a magyar posta történetére vonatkozólag s e tekintetben úttörő munkásságot végzett. Ily irányú számos megjelent munkái között legnagyobb feltűnést »Taxis posta Magyarországon« című tanulmányával keltett. Megszervezője, vezetője, és gazdagítója volt a m. kir. posta könyvtárának s legértékesebb művelője a postai tudományos szakirodalomnak. Tudományos működésének legnagyobb értékét azonban a hun-magyar őstörténetre vonatkozó kutatásai és eredeti megállapításai adják. Ezirányu munkásságára a legmagasabb tudományos körök is felfigyeltek s nagyszámú munkái közül többet idegen nyelvre is lefordítottak. Érdemeinek kellő méltatását Parker E. H. angol tudós, ki Némethi Kálmánt a nagy Körösi Csorna Sándor mellé állította, egyik róla írott cikkében így adja elő: »Nem lenne célt- tévesztett dolog, ha a Brit kormány, vágy a Brit Földrajzi Társaság Némethi Kálmánt bízná meg egy középázsiai expedíció megszervezésével, mert ö tudvalévőén oly szigorú életmódot követ es az önmegtagadásban olyannyira begyakorolta magát, hogy ily feladat elvégzésére is alkalmas személy lenne.«. Páratlan méretű nyelvismerete volt. Magyar anyanyelvén kívül tökéletesen bírta szóban és írásban a német, tót, angol, francia, görög, latin, orosz és török nyelveket, de nagy jártassággal bírt Európa, Ázsia, Afrika valamennyi klasszikus irodalmában. Végtelenül szerény ember volt. Elhárított magától minden címet, rangot és kitüntetést. A soproni és rozsnyói evangélikus gimnáziumok igazgatójukká hívták meg, de ö elhárította magútól a kitüntetést. Kossuth Ferenc külön kihallgatáson kínálta meg a postaigazgatói kinevezéssel, de ö visszautasította a magas méltóságot s csaknem haláláig, mint napidíjas állott a posta szolgálatában. A bölcsek szerénysége és az önfeledt, önmagát nem ismerő tudós önfeláldozása jellemezték életét. A lelkét, elméjét gazdagította csak, testével csupán annyit törődött, hogy annak életét biztosítsa. Mint vegetáriánus, tudományos felkészültséggel hirdette a helyes táplálkozás szabályait s mint ilyennek különösen Németországban volt sok tisztelője, ahol könyvei nagy népszerűségnek örvendtek. 1910 február hó 15-én halt meg Budapesten, Hamvai a Farkasréti temetőben nyugosznak. Emlékét nagyszámú müvei őrzik, de testvéri szeretettel ápolja öccse is, Némethi János nyug. m. kir. I. oszt. posta és távírda felügyelő, a Budapest—kelenföldi evangélikus egyház egyik alapítója és örökös tb. pénztárosa, aki »Hun történelmi örökségünk« címen 1925-ben adta ki bátyja egyik nagy értékű irodalmi hagyatékát s aki az általam felhasznált adatokat szíves volt rendelkezésemre bocsátani. Némethi Kálmán gazdag életének ez az ismertetése csak vázlatos megvilágítása egy tudós pályafutásának. Mint bevezetöleg mondottam, Némethi Kálmán azok közé a nagy magyar elmék közé tartozik, kik talán éppen szerénységüknél fogva, a jövendő korok felfedezettjei lesznek majd. De mi evangélikusok már most megemlékezünk róla, mert büszkén valljuk magunkénak és kegyelettel hajiunk meg emberi értékei es tudományos jelentősége előtt. Károsig Pál. A lelkészfizetések központosítása és a szórványkérdés. Elérkezett az ideje, hogy lelkészeink fizetését rendezzék, mert a jelenlegi hiványfizietéses rendszer már tarthatatlan. Hogy miért szükséges a lelkészek fizetésének központosítása, azt a cikk írója bőven, részletesen és helyeW sen ismertette. Én csupán a tervezet némely pontjához kívánok hozzászólni. Szerintem helytelen külön lelkészfizetési és külön egyházfenntartási adót kivetni a hívekre s az előbbinek állami kezelésbe adása. Először is a hívek szempontjából kellemetlen, hogy egyházi adót két helyre fizessenek, különösen a vegyes házasságban lévőknél. Azután hátrányos volna egyházunkra s különösen a létesítendő központi pénztárra, mivel állami kezelés útján későn, vagy egyáltalán nem
