Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-10-25 / 42. szám
318. oldal. EVANGÉLIKUS ÉLET 1936. október 25. talos szavazólapokat mikor, mely hatóság és milyen módon tartozik összeállítani. * A javaslat 29. §-a alkotmányilag rendszeresíti a gyakorlati élet által már régebben megvalósított igazgató-lelkészi állást. A javaslat azon rendelkezését, hogy az igazgató-lelkész 6 évre választatik és hogy 6 év múltán újból választható, gyakorlati szempontból nem tartom helyesnek. Ismétlések elkerülése végett utalok az Evangélikus Élet 1935. évi 40. számában idevonatkozólag írt közleményemre, melyet itt is mindenekben föntartok az ott tett indítványommal együtt. * Az elhunyt lelkész özvegyének jogait szabályozó 32. §-t jelen alakjában aggályosnak tartom. A közelmúltban történt, hogy egy elhunyt lelkész évközben fizetésének nagyobb részét előlegként felvette s midőn halála után ez előleget az egyházközség az özvegynek járó félévi fizetésből levonta, az ez ellen tiltakozott; a megindult eljárás során végsőtökön a kerületi közgyűlés kimondotta, hogy a lelkész özvegyét illető félévi fizetésbe semmiféle beszámításnak helye nincs. Szükségesnek tartom a szakasz oly irányú kiegészítését, hogy az esetleges fizetési előlegek ezen félévi díjba beszámíthatók. Tisztában vagyok vele, hogy ez ellen a lelkészek részéről erőteljes támadások fognak elhangzani. Éppen azért már előre is megadom; a támadásokra a választ. íme: Azt az előleget, amit a lelkész halála előtt felvett, bizonyára azért vette fel, mert vagy magának, vagy a családjának valami előre nem látott rendkívüli kiadása merült fel, melyet csak úgy tudott rendbehozni, ha a fizetésére előleget vesz fel. Már most, ha a lelkész él, ezt az előleget minden további nélkül a gondnoki hivatal a fizetéséből levonja és így a család utóbb, míg az előleg le nem telik, az előleg részletekkel kevesebbet kap a fizetésből. Ezt ugyebár minden ember; a lelkész is, a családja is természetesnek találja. Kérdem, miért nem természetes ez akkor, ha a lelkész hamarább hal el, mint ahogy az előleg visszafizetés megtörténik? De nézzük az érem másik oldalát: Az egyházközség lelkészének csak egy fizetést tartozik adni, az azután, hogy ezen fizetést havi vagy negyedévi elöleges vagy utólagos részletekben folyósítják, esetleg annak egy nagyobb részét valami okból előlegezik, az egyházközség és a lelkész egymásközötti ügye, mert hiszen a lelkész az egyévi fizetés keretén belül szabadon rendelkezik és egyezkedik az egyházközséggel. Ha most már az ekként szabad egyezkedés révén előre felvett fizetés az özvegynek járó félévi díjból le nem vonható — ez esetben az egyházközség tulajdonképen kétszeres fizetést ad —, akkor, midőn lelkésze nincs is és a lelkészi teendők elvégzésére még külön adminisztrátort kénytelen beállítani, természetesen szintén külön díjjazás mellett. Ennyi megterhelése az egyházközségnek a lelkész halálával kapcsolatban sem nem méltányos, sem nem igazságos. . Eddig foglalkoztam azokkal a szakaszokkal, amelyek a régi E. A-val .szemben újítást tartalmaznak. Nézzük most már, hogy a hatályában fentartott többi szakaszok nem kívánnak-e további módosítást. A javaslat 13. §-ával kapcsolatban elmondottak alapján az E. A. 47. §-a tárgytalanná vált s így kihagyandó. Az E. A. 51. §-ából, figyelemmel a kötelező képviselőtestület megalakítására az E. A. 48- §-ára való utalás kihagyandó. Ugyanis azon kisebb egyház- községek, melyek a közgyűlési taglétszámra vagy egyházközségi lélekszámra való tekintettel képviselőtestület alakítására nem kötelezhetők, nyilvánvalóan nem ruházhatják fel presbitériumaikat olyan jogkörrel, amely csupán a képviselőtestületet illeti meg. Az E. A. 52. §-a, mely meghatározza, hogy ki választható a presbitérium tagjává, feltétlenül részletesebb szabályozást s ennek megfelelő kiegészítést igényel. Felhívom a figyelmet arra, hogy a békéscsabai 'MELE konferencián s attól kezdve minden a zsinati tárgykörrel foglalkozó gyűlésen es sajtóban állandóan visszatérő téma a presbiteri állás tüzetes körülhatárolása és a választhatóság előfeltételeinek szigorítása. Mindezek a kifogások és javaslatok any- nyira közismertek, hogy azok itteni tijabb felsorolását szükségtelennek tartom, hiszen ez évről-évre visza- térő kérdése minden egyházmegyei, kerületi vagy egyetemes lelkészi gyűlésnek. Éppen azért érthetetlennek tartom, hogy a zsinat javaslata nem tartotta szükségesnek a közóhajt képező rendelkezések felvételét. Szükséges tehát, hogy a zsinat plénuma pótolja ezen hiányt. A fentieknek megfelelően ugyancsak a javaslat 19. és következő szakaszaira való figyelemmel az E. A. 55 §-a kihagyandó. * A javaslat határozati részének az egyházközségekkel kapcsolatos intézkedéseit annak idején a háztartási rész tárgyalásakor fogom vizsgálat tárgyává tenni. Dr• Benczúr Vilmos. A zsinati javaslat alkotmány- jogi és közigazgatási részéből. (Folytatás.) V. FEJEZET. Egyházi tisztség viselőinek vagy egyébként egyházi szolgálatban állóknak házasságkötése. 8. §■ Olyan egyháztag, aki egyházunk kárára reverzálist adott, semmiféle egyházi tisztséget nem viselhet. Fizetéssel járó bármely állásra csak olya.i egyháztagot lehet megválasztani vagy kinevezni, akinek házastársa evangélikus vagy református vallású s utóbbi esetben gyermekeinek az evangélikus egyházhoz tartozását törvényes módon biztosította, házasságát evangélikus esketéssel megköttette és gyermekeit az evangélikus vallásban neveli. Polgári, középiskolai és főiskolai tanárnak református egyén is alkalmazható, akinek házassága az előbbi bekezdés rendelkezéseinek megfelel és aki gyermekeinek, amennyiben házastársa evangélikus, az evangélikus vallásban való nevelése az országos törvényekben megszabott rendelkezések megtartásával biztosítva van. A jelen törvény hatályba lépte után ennek a §-nak rendelkezései arra a tisztviselőre vagy alkalmazottra is vonatkoznak, aki alkalmaztatása után köt házasságot. Fegyelmi eljárást kell indítani az ellen a tisztviselő vagy alkalmazott ellen, aki ennek a szakasznak a rendelkezései ellenére az egyház érdekeinek sérelmével köt házasságot vagy .házasságát egyházilag nem köti meg. VI. FEJEZET. Vallásos vagy egyházi célú egyesületek. 9. §. Az egyház tagjai nem, kor szerint vagy ezekre tekintet nélkül, vallásos célú, vagy egyházi feladatok szolgálatában álló egyesületeket alkothatnak. Hasonló célból, valamint közös feladataik és közös érdekű ügyeik tárgyalására és intézésére az egyház szolgálatában álló tisztviselők is akár együtt, akár hivatali ágak szerint tagozódva egyesületbe tömörülhetnek. A vallásos vagy egyházi célú egyesület alapszabályait jóváhagyás végett annak az egyházi ön- kormányzati testületnek kell bemutatni, amelynek körében alapszabályai szerint működni kíván. Az alapszabályok egyházi hatósági jóváhagyás előtt kormányhatósági bemutatási záradékkal való ellátás