Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-10-11 / 40. szám
298. oldal. EVANGÉLIKUS ÉLET 1936. október 11. Feladataink. (D. Kapi Béla püspöki jelentéséből.) 1. Egyházunk megvalósítandó és betöltendő feladataira gondolva, természetesnek találhatnánk, hogy azokat a zsinat elé kerülő alkotmánytervezet tükréből állapítsuk meg. Ennek az alkotmánytervezetnek kellene elmondania, hogy egyházunkat milyennek szeretnénk látni? Mit kell rajta javítanunk, micsoda újításokat kell bevezetnünk? Mit kell tennünk, hogy egyházunk külső szervezetében erős, belső munkájában pedig Isten hű lelki munkása lehessen? Az egyébként értékes zsinati alkotmány^ tervezet azonban nem szemlélteti egyházunk ezen feladatait. Legfőbb teendőjét az egyházközigazgatási, a háztartási, a bíráskodási, stb. intézkedések tökéletesítésében ismerte fel. Nem foglalkozik az egyházfegyelemmel, a belmisz- szióval, a reverzális és vegyesházasság kérdésével. Az egész alkotmánytervezeten az egyház jogi arca világít át, azután jön az egytház történeti arca, Az egyház lelki arca harmadik helyre kerül. Magyar protestáns embernek különösképpen értékelnie kell az egyház jogi és történeti arcát. Isten keze rajzolta meg ezeket és örökségül adta evangélikus népünknek. Nélkülük nem állhatna meg és nem munkálkodhatnék a lelki-egyház sem. Egy pillanatra sem felejtjük azonban, hogy mindkettő az egyház lelki programijáért van. Egyházunknak nincsen nagyobb életszükséglete, minthogy a lelki egyházban megismerje önmagát. Kívülről és esetlegességek folytán adott feladatai felett fel kell ismernie a saját lényegében rejlő örök programmot, örök programija abban rejlik, hogy egyház és pedig evangélikus egyház! Egyházunk eme örök nagy feladatának érvényesülnie kell az egyházkormányzat különféle működési ágazataiban. Lelki programmal kell megtölteni az egész egyházkormányzatot. Tartsa szem előtt, hogy nem öncél, hanem magasabb célért munkálkodó eszköz. Ne váljék régi formák díszruhás őrizőjévé, hanem tudjon s merjen saját szervezetén olyan változásokat keresztülvinni, melyek egyházi életünk örök feladatait előmozdítják. A szervezet nem önmagáért, hanem az életért van. Az élet követeléséhez kell alkalmazni a külső szervezetet, Ha az élet követelése túlnő a szervezet keretein, akkor új életformákat kell számára teremteni, mivelhogy a régiek elégteleneknek bizonyultak. Ez az egyház egyik legfőbb feladata, 2. Egyházunkat az Ige egyházává kell tennünk. Egyházunk életmunkája igeszolgálat,- Templomi, templomon kívüli munkában is egyedül Krisztust szolgáljuk. Őt pedig örökkévaló igéjében és igéjével szolgáljuk. Tudomá- mányos teológiánk is az Ige teológiája. Az egyházi alkotmány gondoskodik a lelkészi munka ellenőrzéséről, de ez éppen az igeszolgálattal szemben feltűnően gyenge. Az egyházközigazgatási munka önmaga is ellenőrzi önmagát, bár egyházi felsőbbség is ellenőrzi azt. Az iktatókönyv, a kimutatások és jelentések állandó ellenőrzés alatt állanak. Ellenőrzi az egyházi felsőbbség a gyülekezeti anyakönyveket, a lelkész egyháztársadalmi munkáját. Figyelemmel kíséri a lelkész magán-, családi életét és minden irányú megnyilatkozását, Az igeszolgálat ellenőrzése azonban kimerül az istentiszteletek pontos megtartásában. Az igeszolgálat belső értékét, annak írásszerűségét, hitvallásosságát és építő voltát az egyházi felsőbbség nem őrzi ellen. Az Isten szolgálatától hordozott lelki munka mindig föléje emelkedik ugyan a felsőbbség ellenőrzésének s az Isten és a lelkiismeret bírói székét teszi fellebbezhetetlen bírósággá, de azért ez a magasztos igazság nem mentheti fel az egyházat az ellenőrzés gyakorlása alól. Van ennek az egyházi problémának egy mellékoldala is, mely elől szintén nehéz elzárkóznunk. Isten az egyház kezébe adta a Bibliát s rábízta annak alkalmas és alkalmatlan időben való hirdetését. Az egész Bibliát adta, hogy annak áldásaiban részesítse a gondjaira bízott lelkeket. Ezzel szemben fájdalommal látjuk, hogy a helytelen gyakorlat folytán sok gyülekezetben a Biblia sovány perikópa-füzetté gyérült, A kijelentés végtelen tengere tenyérnyi víz halvány tükröződésévé lett. Mélységből feltörő, kimeríthetetlen változású gejzír helyett örök ismétlődésben elszíntelenedő történetek vékony vérerecskéje csörgedezik. Az egyház nem biztosítja hívei részére az igeszolgálat gazdagságát és változatosságát. Egyoldalúvá és szegénnyé sorvasztja lelkészei és hívei biblia-ismeretét és annak állandó használatát. Ha megkérdezzük igehirdető lelkészeinket, hogy az utolsó 20 évben miről prédikáltak, a legtöbbje természetes hangon válaszolja: az evangéliumi perikópákról! Ha vizsgának vethetnénk alá templomba járó híveinket, a templom által nyújtott biblia-ismeret szempontjából, megdöbbenve állapíthatnánk meg, hogy biblia-ismeretük nem terjed túl az evangéliomi perikópa-rendszeren. Egyházunk felelősséggel tartozik Istennek a bibliáért, Felelősséggel tartozik híveinek is, hogy a bibliából mit, mennyit és hogyan kapnak és hogy abból mennyi válik földbe temetett kinccsé a felhasználatlanság következtében. 3. A gyülekezet a Szentlélek munkame- zöje. Isten lelke az egyházban dolgozik a lélekért. Megvilágítja a közömbös, sívár szegénységet, felkorbácsolja a bűnösök bűntudatát. Lelki kenyeret nyújt az éhezőnek. A hit, a szeretet, a közösség szálaival egymáshoz kötöz és elhatározásra ösztönöz, vallásos meggyőződést formálgat. Ez az egyház, ez a gyülekezet igazi hivatása. A presbitérium feladataihoz tartozik az is, hogy a gyülekezet lelki munkájában sáfárkod
