Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-09-27 / 38. szám
1936. szeptember 27. EVANGÉLIKUS ÉLET 285. oldal. követett el. Szinte ki is mondta az egyik köny- nyen beszélő leány ezt a gondolatát, amikor ismét a jövevény ismervén fel a helyzetet, így folytatta vallomását: Tetszik tudni, nekünk olyan papunk van, akit bevádoltak s akit emiatt az állásából elbocsátottak, de a falu melléje állt s most inkább katolikus lett, de a tisztelendő úr is katolikus lesz ám. Ismét belemelegedett a kérdésbe, de bizony a hallgatóságnak mind nehezebb volt végighallgatni azt is, amit eddig hallott s joggal félt a mindig súlyosabbra forduló következményektől. A lelkészt menteni akarván, azt mondtam: A lelkész bizonyosan hibát követett el, ha elítélték. A gyülekezetnek el kell fogadni az egyházi hatóság intézkedését s a falunak a hitét semmiképen nem lett volna szabad megváltoztatni. Meg vagyok győződve arról is, hogy sokan visszatérnek az egyházba s bizonyosan a lelkész lesz az, aki egyháza iránti hálából s az Evangélium szellemében minden hívő léleknél eljár ilyen értelemben.— Úgy látszott, hogy ez a magyarázat befejezi a kérdést. A lány nagy szemekkel néz rám s azzal végzi a beszélgetést: »Dehogy, tisztelendő úr kérem, már ő is volt a plébánosnál s a plébános már meg is mondta, hogy milyen állásba fogja őt elhelyezni.« Megírhatnám, hogy melyik faluról van szó s elmondhatnám azt is, hogy az esetet ismertem a növendékből váratlanul s megaka- dályozhatatlanul kitört vallomás előtt is. Közegyházi szempontból talán nincs is olyan komoly veszély abban a gyülekezetben s talán lokalizálódul fog a veszedelem néhány emberi-e, de attól a földrajzi helytől 200 kilométerre levő fővárosban egy hittanórán mégis csak voll egy kis detonáció, amelyre a fejlődésben lévő s természetük szerint amúgy is eléggé impulziv leányok felfigyeltek s ma még nem tudni, hogy ennek az élménynek milyen hatásait raktározták el. Feltehető, hogy növendékeim lelkében nagy kárt ez az élmény nem fog okozni, de milyen evangélikus lesz ebből a lányból még a leggondosabb nevelés mellett is s mi leszí azzal a többi evangélikus gyermekkel, akik a szülők vallásváltoztatása miatt hasonló lelki válságba kerültek? Milyen boldog volna a vallástanár, ha évközben valamelyik órán felállna az új növendék s azt mondaná: »Édesapám visszatért egyházunkba, a falu ismét jár a templomba s a lelkész sem lett a római egyház alkalmazottja. ..« ” G.L. Amint a gyümölcsfának sok rosszat kell elviselnie, villámcsapást, jégesők hangyákat, fagyot és (orróságot — és ezek ellenére is jó gyümölcsöt kell teremnie, hasonlókép a keresztyén ember is. bár ki van téve sok kellemetlenségnek és szomorúságnak, nem megy ezektől tönkre, hanem megnemesedik általak. Luther. HA ELPIHENT A HARC KÖRÖTTED... Ke mondd: átok, mit vívsz, a harcod'. Hogy a gyász meddő bút terem, S hogy könnyed víz volt, — elpatakzott . . . S a földi lét csak gyötrelem. Míg mások űztek délibábot, Lid érc fényes csalfa ködöt: A szenvedés, mit rád bocsátott. Sorsod, a valóhoz kötött. fis addig, míg te harcban álltái, Acélosodtak izmaid. Ütés alatt keménnyé váltál — Férfivá edziek harcaid. A gyász magát szívedbe marta, S mikor úgy érzéd: megreped — Mélyen tekint él önmagodba, S ráeszméltél: szíved szeret. S ne mondd, hogy könnyed viz, csak pára Sívárabb nincs, mint a közöny; Ki könnyet ejt, eszmélhet önmagára. Csak annak érték az öröm. S a bánat, mely rajtad elomlott, Titokban munkált telkeden. Eztán sorsod könnyebben hordod. A lelked súgja: győzelem!.. . fi ha elpihent a harc körötted, fitted múlik: leszáll a nap: Te ormon állasz és mögötted Látsz fényben úszó tájakat. .. Kutas Kálmán. A tiszai egyházkerület közgyűlése. Nagymultú tiszai egyházközségünk, mely Trianon előtt Árva-megyétől egészen Brassó-megyéig terjedt 10 egyházmegyével, 2 főiskolával, 7 főgimnáziummal, illetőleg tanítóképzővel, 6 polgári iskolával, 1 árvaházzal, 175 egyházközséggel, 176 iskolával, 420,940 lélekkel, ma, Trianon után a legkisebb kerületünk, mindössze 39,375 lélekkel, összesen két egyházmegyével. Trianon senkin és semmin nem vágott olyan mély és fájó sebet, mint a nagy tiszai egyházkerületen. Ám Istennek hála — ez, a csonka kerület él és virul, szívósan küzd és munkálkodik régi nagyságáért. A kicsiny egyházkerületnek van egy ősi jog- akadámiája Miskolcon, melynek egykor Thököly Imre és Kossuth Lajos is tanítványa volt, van egy ősi tanítóképzője Miskolcon, két virágzó, jeles főgimnáziuma Nyíregyházán (fiú és leány), 61 népiskolai tanítója (Nyíregyházának magának 48), 18 diakonisz- szája, 33 lelkésze. E kis kerületnek van legtöbb szórványterülete a hajdúsági, nyírségi, kunsági és borsodi, miskolci nagy területeken. A szórványmisszió élénken halad előre, egyre- másra épülnek a templomok bennük. E csonka kerületünk tartotta most, szeptember 17—18-án évi közgyűlését Debrecenben. Az első napon felőkészítő bizottsági, számvevőszéki, számvizsgáló bizottsági, gyámintézeti, stb. ülések voltak. Este 5 órakor a gyülekezeti Vegyeskar közreműködésével gyámintézeti istentisztelet volt. Az Igét Csákó Gyula kisvárdai lelkész hirdette. — Másnap reggel Duszik Lajos hegyaljai főesperes, egyházkerületi főjegyző
