Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-09-27 / 38. szám

1936. szeptember 27. EVANGÉLIKUS ÉLET 285. oldal. követett el. Szinte ki is mondta az egyik köny- nyen beszélő leány ezt a gondolatát, amikor ismét a jövevény ismervén fel a helyzetet, így folytatta vallomását: Tetszik tudni, nekünk olyan papunk van, akit bevádoltak s akit emiatt az állásából elbocsátottak, de a falu mel­léje állt s most inkább katolikus lett, de a tisztelendő úr is katolikus lesz ám. Ismét belemelegedett a kérdésbe, de bi­zony a hallgatóságnak mind nehezebb volt vé­gighallgatni azt is, amit eddig hallott s joggal félt a mindig súlyosabbra forduló következ­ményektől. A lelkészt menteni akarván, azt mondtam: A lelkész bizonyosan hibát köve­tett el, ha elítélték. A gyülekezetnek el kell fogadni az egyházi hatóság intézkedését s a falunak a hitét semmiképen nem lett volna szabad megváltoztatni. Meg vagyok győződ­ve arról is, hogy sokan visszatérnek az egy­házba s bizonyosan a lelkész lesz az, aki egy­háza iránti hálából s az Evangélium szellemé­ben minden hívő léleknél eljár ilyen értelem­ben.— Úgy látszott, hogy ez a magyarázat be­fejezi a kérdést. A lány nagy szemekkel néz rám s azzal végzi a beszélgetést: »Dehogy, tisztelendő úr kérem, már ő is volt a plébá­nosnál s a plébános már meg is mondta, hogy milyen állásba fogja őt elhelyezni.« Megírhatnám, hogy melyik faluról van szó s elmondhatnám azt is, hogy az esetet ismertem a növendékből váratlanul s megaka- dályozhatatlanul kitört vallomás előtt is. Köz­egyházi szempontból talán nincs is olyan ko­moly veszély abban a gyülekezetben s talán lokalizálódul fog a veszedelem néhány ember­i-e, de attól a földrajzi helytől 200 kilométerre levő fővárosban egy hittanórán mégis csak voll egy kis detonáció, amelyre a fejlődésben lévő s természetük szerint amúgy is eléggé impulziv leányok felfigyeltek s ma még nem tudni, hogy ennek az élménynek milyen ha­tásait raktározták el. Feltehető, hogy növendékeim lelkében nagy kárt ez az élmény nem fog okozni, de milyen evangélikus lesz ebből a lányból még a leggondosabb nevelés mellett is s mi leszí azzal a többi evangélikus gyermekkel, akik a szülők vallásváltoztatása miatt hasonló lelki válságba kerültek? Milyen boldog volna a vallástanár, ha évközben valamelyik órán felállna az új nö­vendék s azt mondaná: »Édesapám visszatért egyházunkba, a falu ismét jár a templomba s a lelkész sem lett a római egyház alkalma­zottja. ..« ” G.L. Amint a gyümölcsfának sok rosszat kell elviselnie, villámcsapást, jégesők hangyákat, fagyot és (orróságot — és ezek ellenére is jó gyümölcsöt kell teremnie, hasonlókép a ke­resztyén ember is. bár ki van téve sok kel­lemetlenségnek és szomorúságnak, nem megy ezektől tönkre, hanem megnemesedik általak. Luther. HA ELPIHENT A HARC KÖRÖTTED... Ke mondd: átok, mit vívsz, a harcod'. Hogy a gyász meddő bút terem, S hogy könnyed víz volt, — elpatakzott . . . S a földi lét csak gyötrelem. Míg mások űztek délibábot, Lid érc fényes csalfa ködöt: A szenvedés, mit rád bocsátott. Sorsod, a valóhoz kötött. fis addig, míg te harcban álltái, Acélosodtak izmaid. Ütés alatt keménnyé váltál — Férfivá edziek harcaid. A gyász magát szívedbe marta, S mikor úgy érzéd: megreped — Mélyen tekint él önmagodba, S ráeszméltél: szíved szeret. S ne mondd, hogy könnyed viz, csak pára Sívárabb nincs, mint a közöny; Ki könnyet ejt, eszmélhet önmagára. Csak annak érték az öröm. S a bánat, mely rajtad elomlott, Titokban munkált telkeden. Eztán sorsod könnyebben hordod. A lelked súgja: győzelem!.. . fi ha elpihent a harc körötted, fitted múlik: leszáll a nap: Te ormon állasz és mögötted Látsz fényben úszó tájakat. .. Kutas Kálmán. A tiszai egyházkerület közgyűlése. Nagymultú tiszai egyházközségünk, mely Trianon előtt Árva-megyétől egészen Brassó-megyéig terjedt 10 egyházmegyével, 2 főiskolával, 7 főgimnáziummal, illetőleg tanítóképzővel, 6 polgári iskolával, 1 ár­vaházzal, 175 egyházközséggel, 176 iskolával, 420,940 lélekkel, ma, Trianon után a legkisebb kerületünk, mindössze 39,375 lélekkel, összesen két egyházme­gyével. Trianon senkin és semmin nem vágott olyan mély és fájó sebet, mint a nagy tiszai egyházkerüle­ten. Ám Istennek hála — ez, a csonka kerület él és virul, szívósan küzd és munkálkodik régi nagysá­gáért. A kicsiny egyházkerületnek van egy ősi jog- akadámiája Miskolcon, melynek egykor Thököly Imre és Kossuth Lajos is tanítványa volt, van egy ősi tanítóképzője Miskolcon, két virágzó, jeles főgim­náziuma Nyíregyházán (fiú és leány), 61 népiskolai tanítója (Nyíregyházának magának 48), 18 diakonisz- szája, 33 lelkésze. E kis kerületnek van legtöbb szór­ványterülete a hajdúsági, nyírségi, kunsági és borsodi, miskolci nagy területeken. A szórványmisszió élénken halad előre, egyre- másra épülnek a templomok bennük. E csonka kerületünk tartotta most, szeptember 17—18-án évi közgyűlését Debrecenben. Az első na­pon felőkészítő bizottsági, számvevőszéki, számvizs­gáló bizottsági, gyámintézeti, stb. ülések voltak. Este 5 órakor a gyülekezeti Vegyeskar közreműködésével gyámintézeti istentisztelet volt. Az Igét Csákó Gyula kisvárdai lelkész hirdette. — Másnap reggel Duszik Lajos hegyaljai főesperes, egyházkerületi főjegyző

Next

/
Thumbnails
Contents