Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-09-20 / 37. szám

278. oldal.

EVANGÉLIKUS ÉLET

1936. szeptember 20.

nemzedékek, amíg ebből az embermentő intézetekben tömörült emberrétegből egy megmentett lélek száll fel az Ur trónusa elé. Olyan ez a munka, mint az aranymosó munkája, heteken, hónapokon keresztül kell az aranymosónak az iszapot a folyó medréből az aranyfelfogó készülékén keresztülhajtani, míg végre egy szemcse arany kerül elő belőle, .de fáradhatatlanul végig mossa minden porszemét a felszínre hozott iszapnak, mert sohasem lehet tudni, melyik lapát homokban van az arany. Végig kell küzdeni, szenvedni sokszor egy egész emberi életen át a mások iránti szeretet szolgálatában és gyakorlásában, amíg ez a kisugárzó szeretet egyszer gyümölcsöt is terem. De a ritkán termő gyümölcs annál értékesebb drága ajándéka Istennek és egyben bizonysága, hogy ez a munka nem felesleges, és főleg nem olyan, amit könnyelműen elhanyagolhatunk azért, mert vannak egyházunknak más és kiáltó szükségletei.

Nemrégen Szombathely felé utaztam, útközben a vonatra egy kis falu állomásán felszállott a vonatunkra egy falusi ember és két kis fiúcska, az egyik 7 éves, a másik 3 éves volt. Toprongyosak, mezítláb. Messziről lerítt róluk a gondozatlanság, könnyű volt kitalálnom, hogy ezek csak menhelyi gyermekek lehetnek. Hamarosan megbarátkoztam velük és kísérőjükkel és a következőket tudtam meg. A gyermekek édesanyja a börtönben sínylődik, mert ismételt lopásokért odajutott, az édesapjuk jelenleg nincs büntetés hatálya alatt, de többszörösen büntetett előéletű, züllött, részeges ember, közismert tolvaj, aki a gyermekeivel annyira nem törődött, hogy a község népe vette őket pártfogásába s végül is a község beutalta őket az állami gyermekmen- helybe Szombathelyre s éppen ezen a szomorú úton találkoztunk. Beszélgetek a gyermekekkel; megkérdeztem a nagyobbiktói: mondd fiacskám, hallottál-e te már valamit az Ur Jézusról? Az egyébként józan eszű, értelmes gyermek csak némán bámul reám s tagadólag rázza a fejét. Tovább firtatom s más kérdést teszek: Tudod-e fiam, hogy van Isten? A fiú egy kicsit tétováz, azután így felel: igen, hallottam az utcán a többi gyermekektől. Hát tudsz-e imádkozni? Nem. Édésanyád nem tanított imádkozni? Nem. Elgondolkoztam, mi lesz ebből a gyermekből, miféle jövő vár reá és kis öccsére? Bizony szomorú kép rajzolódott ki lelkiszemeim előtt. A további sorsukra nézve az a kilátásuk szegénykéknek, hogy a menhely kihelyezi őket valami ágról szakadt szegény emberhez, akik csekély havi 6—8 pengőért eltartják őket. Feltehetjük magunknak a kérdést : hol fognak ezek a szegény drága magyar gyermekek találkozni a Krisztussal? És ha nem fognak találkozni vele, mondhatjuk-e azt, hogy »semmi közöm hozzá« ki tehet róla?

íme, ebből a kis útiesemenyből is újra Isten felszólítását olvastam ki, hogy nagyon is sürgős nekünk egy egyházi jellegű ejnbermentő intézetet létesíteni. A legkezdetén már túl vagyunk, az első bátortalan, de Isten kezébe fogódzó lépéseket ezirányban megtettük és hála legyen a jó Istennek, hogy támadt időközben egy kis csapat a mi egyházunkban, akik ezzel az üggyel közösséget vállaltak s hűségesen kitartanak ügyünk mellett és bár kicsiny, de' tiszta szívből jövő, állandó adományaikkal folyton gyarapszik az a kis vagyon, amely egy embermentő intézet létesítését van hivatva szolgálni. Az Ur gazdag áldása sokszorosítsa meg az adakozók és adományok számát és megtartó kegyelmével áldja meg azokat, akik eddig is oly szerető és hűséges kitartással közösséget éreztek ezzel a szent üggyel. Isten országa néha lassan épül, mert sok a rest szív, de azért épül folyton és biztosan.

Dr. Holló Árpád.

Az egyházi törvénykezésről szóló zsinati javaslat.

(Folytatás.)

TÖRVÉNYKEZÉS VÁLASZTÁSI ÜGYEKBEN.

Panasszal megtámadható választások.

115. §.

Panasszal lehet megtámadni:

1. az egyházközségi, egyházmegyei, eg házkerületi, vagy egyetemes egyházi tisztviselő, pr.sbiter törvényszéki bíró megválasztását;

2. egyházi intézet tanárának, tanítójának, kántorának megválasztását;

3. az egyházmegyei, egyházkerületi, vagy egyetemes egyházi tisztviselő választása tárgyában megejtett egyházközségi, főiskolai, főgimnáziuma (algimnáziumi) és tanítóképző intézeti szavazást.

A panaszra jogosultak.

116. §.

1. az egyházközségi választást (szavazást) panasszal megtámadhatja:

a) az egyházközség választójoggal bíró és szavazásra jogosult összes választóinak legalább egy- tized része; , í

b) az egyházközség presbitériuma;

e) az egyházmegyei elnökség megbízásából az egyházmegyei ügyész;

2. az egyházmegyei választást panasszal megtámadhatja:

a) az egyházmegyei közgyűlés tagjainak legalább egy tized része;

b) az egyházmegye presbitériuma;

c) az egyházkerületi elnökség megbízásából az egyházkerületi ügyész;

3. az egyházkerületi választást megtámadhatja:

a) az egyházkerületi közgyűlés tagjainak legalább egy tized része;

b) az egyházkerületi presbitérium;

c) az egyetemes egyház elnökségének megbízásából az egyetemes egyház ügyésze;

4. az egyetemes egyház választását megtámadhatja:

a) az egyetemes közgyűlés tagjainak legalább

egy tized része; t

b) az egyetemes egyház presbitériuma;

5. főiskolai, főgimnáziumi (algimnáziumi) és ta- nitóképző-intézeti szavazást megtámadhatja a tanári