Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-08-09 / 31-32. szám
240. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 31-32. szám Cselekedetek által? Egy közel száz éves, Svájcban lefolytatott bűnügy 1842. március 20-án felvett vizsgálati jegyzőkönyvéből. (A teljes jegyzőkönyv szószerint van közölve: Dr. Kasimir Pfyffer und Johann-Baptist zur Gilgen: »Anleitung zur Führung von Untersuchungen in Strafsachen« c. művében, Zürihc, 1843. Friedrich Schul- thess nyomása és kiadása.) 1842. március 8. BIRO: Tegnap már bevallotta, hogy három késszúrással megölte leányát, Máriát. Miért tette ezt? VÁDLOTT: (az Entlebuch-i Hechler Leo- degar): így kellett tennem! B.: Mi volt a tulajdonképeni oka erre? V.: Mert ő, mint én is, aki római katolikus vallásban született és nevelkedett, egy Bern-i református emberbe szeretett bele és hozzá feleségül akart menni, ami pedig bűn. Meggondoltam, hogy ha ezt megtenné, a pokolba jutna és jobb, ha a test vész el, mint a lélek; ezért öltem meg jog és igazság szerint. B.: Mikor jutott a gyilkos gondolatra? V.: Már körülbelül két éve, amikor az eretnekeskedése a bernivel kezdődött, meggondoltam, hogy ha a férfi nem enged, akkor a leánynak kell ezért felelnie. Isten már amúgy- is súlyosan büntetett engem e dolog miatt. Mióta házamba jár a berni, semmin sem volt áldás és szerencse: két tehenem és egy lovam pusztult el, a jég meg mindenemet elverte s mindez igazán leányomnak emez ismeretsége miatt iörtént, mert előbb minden jól ment. B.: Beszélt-e erről a leányával? V.: Természetesen; ezerszer mondtam neki, hogy ha ott nem hagyja a bernit, úgy őt kell elpusztítanom. De mindig halasztgattam, mert reméltem, hogy a védőangyala végül mégis eszére téríti. B.: De miért éppen aznap váltotta valóra elhatározását? V.: Ez úgy történt, hogy aznap reggel fejni mentem az istállóba. Ezalatt Mária a bernivél a takarmánykamrába jött; hallottam a sírásukat és azt is, amint Mária megfogadja, hogy őt soha el nem hagyjja s inkább világgá megy vele, mintsem hogy megtagadja. Ebből láttam, hogy itt az ideje, el kell pusztulnia, mert most hagyta el végleg a védőangyala. Mihelyt hazaért, meg kell halnia. Beosontam a szobába, az asztalfiókból elővettem két kést, amelyeket a ház előtt álló köszörűkövön jól megélesítettem, arra gondolva, hogy ne kínozzam meg jobban, mint ami elkerülhetetlen;, végre is az én húsom és vérem és egészen az anyáimra hasonlít, aki azonban nagyon jámbor és engedelmes asszony volt. Amíg a kést fentem, öt Miatyánkot és Ave Mariát mondtam a lelki- üdvéért, amikor pedig a késekkel elkészültem, azokat a kötényem alá rejtve visszamentem a szobába, elővettem imakönyvemet és olvastam, -- talán egy negyedórát — amíg a leányom bejött. Leült az ablak mellett a rokkához és fonni kezdett. Nem szólt semmit, de láttam rajta. hogy sírt. Most — gondoltam — meg kell lennie és előhúzva a nagyobbik kést ..........mialatt b eleszúrtam, így szóltam hozzá: »Nesze a berniért! Inkább a test pusztuljon el, mint a lélek!«... Felsikoltott: »Jézus Mária!« Többet nem tudott mondani, ámbár még imlozgott, de azt hiszem, a fölélek akkor már elszállt belőle. (Itt következik a gyilkosság minden egyes mozzanatának részletes elmondása.) B.: Hogy jutott erre a gondolatra? V.: /Szabad volt megtennem, mert hiszem, hogy Isten előtt helyesen cselekedtem, még ha az emberek megbüntetnek is........Mint már e lmondtam, az imakönyvemet olvastam, amíg bejött... Még csak azt vártam meg, amíg fonni kezdett; még öt Miatyánkot se lehetett volna ezalatt áhítattal elmondlani. B.: Miért olvasta az imakönyvet? V.: Hogy elhatározásomban megerősítsem magam. B.: Az imakönyvön kívül vannak más könyvei? V.: Még kettő: az egyik, képekkel, amelyben a menny és a pokol rettentő gyönyörűen van leírva, a másik pedig egy katekizmus, amilyet az iskolában használnak. B.: De a katolikus vallás sem enged meg ily tettet, sőt inkább megtiltja. V.: Az égi fény nem hazudik s ez sugallta nekem, hogy teljesítsem, amit meg is tettem. B.: Milyen fényről beszél? V.: A fentről jövő fény, a Szentlélek vagy a védőangyal. E kettő közül jött az egyik és sugallta nekem, hogy leányomat, Máriát, ha a bernihez akar feleségül menni, láb alól eltegyem. B.: De az isteni törvény határozottan megtiltja az ily tettet, tehát annak sugallata nem származhatott felülről, azaz Istentől. V.: Tudom, hogy büntetve leszek, de szívesen szenvedek... B.: Tudatában volt-e és megfontolta-e már a tett elkövetése előtt, hogy ezért elítélik? V.: Gondoltam rá, és elkészültem arra is. hogy ez az életembe fog kerülni. B.: Es képes volt mégis arra, hogy leányát megölje? V.: Igen, ennek meg kellett történnie. B.: Tettét még most se bánta meg? V.: Nem bántam meg; amit meg muszáj tennünk, miért bánnánk meg? Leányom lelke most meg van mentve, mennyekben van és az angyalokkal énekel. B.: Ha meg annyira törődött leánya lelki üdvével, nem aggódott-e, hogy ha ily sietve öli meg, nem ad időt neki arra, hogy előbb még bűneit megbánhassa? V.: Az igaz, hogy nagy bűne volt a bernivel való házasság kívánsága, de ez nem jelent semmit, mert ő a vérével mosta le minden bűnét, mint a szent vértanuk és így most a menyei yei örömöket élvezi. (Étn is odajutok hamjaro- san, mert magam is vértanú vagyok: azért, fognak engem kivégezni, mert megmentettem leányom lelki üdvösségét.
