Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-08-09 / 31-32. szám

31-32 szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

235. oldal

feleségétől való különválását helybenhagyta, kötelezte őt, hogy első nejének eltartásáról gondoskodjék és beleegyezését adta annak új házasságkötéséhez. Igaz, hogy ez nem írott paragrafusokra épített megállapodás volt, mert ilyenek akkor még nem voltak, de az akkori viszonyok között így lehetett, sőt így kellett az ügyet elintézni. Luther itt is megtalálta a megfelelő megoldási módot. Az elmondottak alapján világosan áll előttünk, hogy II. Fülöp hesseni fejedelem második házassága n e m volt bigámia.

Nem is ütközött meg azon senki. Sem a választófejedelmek és.őrgrófok, sem a városok polgárai, sem a falvak hívei. Luther akkor állott férfikora javában. Tekintélye nagy volt, bámulatos éleselméjűséggel és szívóssággal, prófétai lelkesedéssel és apostoli bátorsággal szervezte és vezette az Urnák megtisztított egyházát, bátran, félelem nélkül visszautasított minden támadást, pápával és uralkodó fejedelmekkel, királyokkal, császárral szemben Is,.

De hadd soroljam fel még a következőket. Fülöp hesseni fejedelem, mint kiváló hadvezér is nagy segítségére volt az evang. egyháznak, ennek védelmi harcaiban, 1567-ben bekövetkezett haláláig.

A Luther által megkezdett úton fejlődtek, alakultak ki azután az evangélikus egyházakban is az egyházi törvényszékek, melyek házassági {Terekben is bíráskodtak, házasságokat oldottak tel és újak kötését engedélyezték.

Magyarhoni ev. egyházunkban, mint a többi egyházi ügyeket, úgy a házassági peres ügyeket is rendszerint az egyházkerületi gyűlések alkalmával tárgyalták le. Mikor ilyenek fordultak elő, a kerületi gyűlés egyházi törvényszékké alakult át, melyen nemcsak a superin- tendensek és esperesek, hanem az összes jelenlévő lelkészek is résztvettek, tárgyaltak, ítéleteket hoztak, házasságokat is oldottak fel és új házasságokat is engedélyeztek.

A magyarországi protestánsok házassági jogát később a magyar országgyűlés is szentesítette.

Sajnos, hogy újabban nagyon gyakoriak a házassági elválások, nemcsak a nagyvárosok márványpalotáiban, de a falvak egyszerű házaiban is. Sok baj, kimondhatatlan sok baj származik ebből. Azért a házasságot kiki tiszteletben tartsa: »hitestársát mindenki szeresse és megbecsülje!«

Meste rházy Sándor.

Néhány szó a háztartási javaslathoz.

Az Evangélikus Élet 27—28. számaiban közzétett »Az egyházi háztartásra vonatkozó zsinati javaslat« általában véve szükségletet pótol, arra szükség van s törvényerőre emelése lényeges zsinati feladat. Ám egyes intézkedései nem eléggé határozottak és átütő erejűek, mások pedig talán jobban elhúzzák a hatáskörükbe tartozó ügyek elintézését, mint szükséges s ebből a hosszadalmasságból esetleg anyagi hátrány is liáramolhatik.

Az első szakaszban létesített alapítványi bizottság létesítése közérdek, végre egységes és egyöntetű kezelésre szorítja az összes alapítványkezelőket, alapítványélvezőket. Feladatát azonban ki kellene bővíteni, hogy ne csupán felügyelő hatóság, ne csupán terhelést engedélyező testület legyen belőle, hanem irányító testület legyen* akkor, amidőn az alapítványokat megsemmisülés veszélye fenyegeti. Ügyes bonorum director legyen, aki a lelki élet mellett éber szemmel figyelje az anyagi életet, a közgazdaság minden változását, hogy ennek az életnek a változásai meg ne semmisítsék az alapítványt. A világháború devalvációjára gondolok, amidőn a pénzbeli alapítványok, mint mozdulatlan és nehezen mozdítható testek, — mert intézői nem mertek vagy nem tudtak tettrekapni. s nem volt senki, aki cselekvésre bátorította volna őket, — engedték magukra zúdulni az elértéktelenedés pusztító jégesőjét, ahelyett, hogy ennek az htjából kitértek volna megfelelő s idejében elvégzendő alakváltozással. A békeévek alapítványai tönkrementek, alig filléres értékeket képviselnek, holott, ha idejében más alakot öltenek, föld vagy ház formájába öltöznek, a jégverés felényi kárt sem tett volna.

Kezdeményezési jogot és kötelezettséget kellene róni az alapítványi bizottságra s ezen a kezdeményezési jogon alapuló megkereséseit az alapítványkezelők a legnagyobb komolysággal vegyék, tartozzanak a megkeresések tárgyában hozott határozatokat hivatalból a felettes egyházi hatóságoknak jelenteni, hogy ezek az alapítványi bizottsággal együtt esetleg további lépéseket tehessenek. Ezen célból legyen felebbezési joga az alapítványi bizottságnak, viszont tagjai közé a közgazdasági élet szakértőit kell választani.

A második szakasz mai alakja alkalmas arra, hogy hirtelen megterheléseket, a gyors s nem eléggé meggondolt eladásokat lehetetlenné tegye, de amilyen üdvös az elidegenítés tekintetében a javaslat, olyan alkalmatlan lehet bizonyos gyors kielégítést követelő esetekben. Lehet olyan hélyzetben egy egyházközség, hogy sürgősen kell pld. 400 pengőt szereznie s azt csak kölcsönből tudja megszerezni. ezt azonban a szakasz szinte lehetetlenné teszi, mert két felettes hatóság jóváhagyását igényli, s nincs benne kimondva, hogy a püspök és felügyelő jogosítottak a jóváhagyást megadni az E. A. 281. §-ának mintájára.

Talán célszerű volna a szakasz mai alakjában való fenntartása mellett egy újabb bekezdésben kimondani, hogy nem szükséges a kerület jóváhagyása olyan megterhelésnél, ahol a felvenni szándékolt összeg egymagában sem, de a más terhekkel együtt sem éri el az alap-