Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-01-12 / 2. szám
2. szám EVANGÉLIKUS ÉLET 15. oldal liaküröket alapítanak. Habár — mint tudjuk — a olitikai hullámok igen magasra csaptak, az ott mü- ödö 7 bibliaterjesztő munkáját ez még sem akadályozta meg. Bécsben a Bibliatársulat a februári forradalom alatt is nyitva volt, bár a közvetlen szomszédságban az utak el voltak torlaszolva. Sokan örültek ennek, mert a kíváncsi tömeg innen óhajtotta megtudni a napi véres eseményeket s így alkalom nyílt sokakkal megismertetni a Szentírást. Meitner bibliaterjesztö egy tisztán kommunistáktól lakott házban rövid beszéd után 13 példányt tudott eladni. Olyan helyen, ahol még a múlt évben nagy haraggal becsapták előtte az ajtót, most nagy áj tatossággal, nyugodtan meghallgatják a bibliás ember bizonyságtételét. Magyarországon nagy a nyomor és a szegénység. Az elfásult nép szívébe nem igen férkőzik be a reménynek csak egy kis sugara is. Mindamellett az elterjesztett Bibliák száma nem csökkent, sőt inkább egy kissé növekedett. Az elterjesztett Bibliák száma 1934-ben 61.108 drb. volt, az 1933. évben 60.909 darabbal szemben. A bibliaterjesztö munkája, az ilyen nehéz viszonyok mellett, igen nehéz. Protestáns vidéken az Isten Igéje után való éhség határozottan észlelhető. Katolikus körzetekben ellenben, ahol a papság ellenzi az »angol Bibliának« még a kézbevételét is, ez nem észlelhető. Örvendetes tényként állapítható meg, hogy az egyszerű nép sokkal gyorsabban fogja fel a Biblia igazságait, mint az intelligens, müveit ember. Egy úrinőnek, aki a Bibliát »szektás Bibliának« nevezte, a bibliaterjesztő azt válaszolta: »Méltóságos asz- szonyom, ön valószínűleg úgy vélekedik, hogy a jó Isten minden vallás részére külön-külön Bibliát íratott? A Szentírás minden ember részére csak egy, csak az emberek magyarázzák azt különféleképen. Olaszországban a kormány teljes vallás- és lelkiismereti szabadságot hirdet. Valóságban azonban konzervatív elemek a vallásszabadságnak idevonatkozó paragrafusait holt betűkké változtatják. A protestáns missziótársulatoknak igen nagy akadályokkal Kell küzdeniük. Franciaországban »Vissza a Bibliához« címmel mozgalom indult meg, melynek gyökerei Barth Károly, volt bonni theológiai tanár áldott munkásságára vezethetők vissza. Számos követőt találhatunk a francia intelligens ifjúság körében. Breuil bibliaterjesztö jelenti, hogy egy vendéglőben, ahol körülfogta öt a csúfolódók tömege, csak úgy tudott néhány darabot az általuk olyannyira megvetett Bibliákból eladni, hogy egy ott lévő fiatalember megható módon bizonyságot tett az ö megtérése felöl, amely nagy hatással volt a jelenlevőkre. A népszerű jelentés az idén »A közös kötelék« címet nyerte. Lehet-e valami jobb összekötő kapocs a Bibliánál? Ma, amidőn a népeket nemzeti önérzettől fütött féktelen gyűlölet távolítja el egymástól, egyedül a Biblia képezheti azt a közös köteléket, amely a népeket összehozza. A népszerű jelentés hivatva van bebizonyítani, hogy a Biblia hozza létre a népek között a testvériséget és a békességet. • ) HÍREK. I • | VIZKERESZTUTÁNI 1-SŐ VASÁRNAP. Lukács ev. 2:41—52. A Lélek indította útnak őket, Józsefet és Máriát a yyérmékkel. Fáradtság? Veszedelmek? Éjszakázás? Otthontalanság? — Mit számítanak, amikor a messzeségben vár. Istennek hajléka s amikor útközben és ott a széles boltozat alatt testvér-lélekkel imádkoznak együtt idegenek idegenekkel, rokonok rokonokkal, szülök a gyermekeikkel! Ki az, aki ma keresi a Mugasságos földi hajlékát? Ki az, aki nem tud egyedül odamenni, hanem szól és hív mást is? Ki az, aki természetesnek találja, hogy apa mellett fia, anya mellett leány egyformán engedelmesen menjenek el és hajoljanak meg a minket váró Isten előtt? Milyen kevesen vannak... Eg a családok élete, s az Isten Igéje sok helyütt kongva hangzik vissza... A modern embervilágot lefoglalja az élet sokféle »dolga«. A világ el akarja némítani az »egy szükséges dolog« hirdetését, éppen azért, mert nagyon is tudja s kiolvassa belőle a világ dolgainak elítélését. Az Atya egyet bízott reánk: hirdetni és terjeszteni az Ő beszédjét. S ha mi tétlenek vagyunk, ki hirdeti és hallgatja az Ur evangéliumát? Bizony vonuljunk mi is asszonyostul, gyermekestül, házunk népével oda, ahol az élő vizek forrásai fakadnak. — Dr. Haberern J. Pál halála. Evangélikus egyházunk egyik nagynevű és egyházi munkában mindig buzgó, sok érdemet szerzett tagja: Dr. Haberern J. Pál udvari tanácsos, egyetemi rk. tanár, ny. fővárosi közkórházi sebész főorvos hosszas betegség után 81 éves korában elhunyt. Közéletünkben és tudományos működésében egyaránt kiemelkedett. A nemzetközi orvoskongresszusokon is többször adott beszámolót orvosi tapasztalatairól. Hosszú orvosi pályája alatt tízezrek háláját és szeretetét érdemelte ki, mert betegeihez jóságos, megértő szívű volt, aki meleg érdeklődéssel viseltetett életsorsuk iránt is. Annyi szenvedőt látott, hogy a vígasztalás és jótékonykodás soha ki nem fogyott a szívéből. A világháború alatt vezető fötörzsorvosi beosztásban fáradozott a sebesültek gyógyításán és ezt a nehéz munkát magas kora ellenére is teljes önfeláldozással és fáradhatatlanúl végezte. Áldott emlékű édesanyja már ifjúságától az egyházi életben való szolgálatra nevelte és a templomban, a tanácstermekben, egyházi összejöveteleken igyekezett mindig résztven- ni az egyházi élet minden munkájában. A pesti Deáktéri magyar s német egyháznak iskolai, majd közös felügyelője volt, nyugalomba vonulásakor pedig tiszteletbeli örökös felügyelőnek választották. Élete utolsó évei családja békés és szerető gondozásában, odaadó ápolásában folytak le. A deáktéri templom istentiszteletén a gyülekezeti ima éppen akkor emlékezett meg róla, mikor szemét az utolsó álomra hunyta le. Temetése január 8-án volt a Kerepesi-temetö- ben. A gyászbeszédet D. Raffay Sándor püspök mondotta, Cselekedetek könyve 23:1. verse alapján, búcsúzó beszédet mondott Dr. Hittrich Ödön főigazgató, iskolafelügyelö a testvéregyházak iskolai, Hoepfner Guidó felsőházi tag a Szepesi Egyesület, Parassin József dr. a Belvárosi Orvostársaság nevében. A sírnál Broschko G. A., a német egyház lelkésze mondotta a megáldó imádságot, Dr. Elischer Ernő főorvos pedig a sebészorvosok nevében búcsúzott. Legyen áldott közöttünk az elhunyt sokat szolgáló élete, munkái és emléke. — Kitüntetés. A kormányzó Hamar Gyula soproni tanítóképző intézeti igazgatónak a tanügyi főtanácsos címet adományozta. — Személyi változás. Gáncs Aladár vallástanár- lelkész halálával megüresedett székesfővárosi val-
