Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-06-28 / 26. szám
26. szám EVANGÉLIKUS ÉLET 205. oldal él. Az északi tartományban a keresztyénség clhervadt, komolyan Tialdokol.« Tegyük fel, hogy igen szomorú helyzet- jelenségek igazolnák Frenssen megállapításait, higyjük el neki azt, hogy a mai németség vér és faj problémája fontosabb sok helyen, mint Krisztus követése, de ha így volna is, aki elhivat! alott a szent szolgálatra, az eke szarvára tette a ke^ét, szántson inkább, de ne írjon így. I Veszedelmes dolognak tartom mindig azt, ha papok irodalmi sikerek és közönség-imádat után szaladgáltak. Inkább legyen kritikán aluli egy lelkész irodalmi készsége, mint hogy ilyen könyvekkel és adatokkal szolgálja az irodalmat Akinek pedig hazánkban meg van még valamelyik Frensse,n könyve, búcsúzzék el örökre tőle. G. L\ Az Orsz. Luther Szövetség nemzetvédelmi feladatairól. Miót a bennünket szörnyű megcsonkított - ságunk végzetes szerencsétlensége ért;, minden nemzeti, egyházi és társadalmi szervezetünk- nak főcéljának kellene tekinteni, hogy az ezeréves határok visszászérzésélrie minden tekintetben alkalmas nemzedék nevelt essék, az idősebb nemzedék gondolkodása pedig ennek a szellemében lehetőleg megváltoztattassák. — Ez olyan magas általános szempont, melynek minden egyéb részlet szempontot alá kellene rendelni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ezt a mindenek felett álló szempontot a korszellemre vetett minden tekintett nélkül kell megvalósítanunk, mert már a múlt történetéből is megtanulhattuk, hogy jaj annak a nemzetnek, amely a kor szellemét netm érti meg, vagy félreérti. A mi nagy célunkat a kor szellemével kell összeegyeztetnünk, a mell y a nemzeti, illetve faji, — továbbá a közjóléti (szociális) gondolat jegyében keresi a megoldásokat. Csodálatos, hogy nemzet-, illetve faj védelmi kérdésekben még a művelt osztályhoz tartozók részéről is milyen tájékozatlanság uralkodik. Ennek a nemtörődömségnek tulajdonítom én a magyar lelkiség, illetve 'jellem olyan nagyfokú visszafejlődését is, amely végeredményben a háborút követő erkölcsi lezüllést előidézte. A könnyű és gyors meggazdagodás, nemkülönben az ennek nyomában járó élv- hajhászat vágya a legderekabbaknak Játszókat is megtántorította. Ez okozta azután azt, hogy Lapunk a nyári szünet alatt kéthetenként összevont számban jelenik meg. Következő számunk julius 12-én, 26-án, augusztus 9-én, 23-án jön és szeptember 6 tói kezdve újból hetenként. a házasság kérdésében nemc-ak ezek, de csekély kivétellel majdnem mindenki legfőbb szempontnak az anyagi helyzet megjavítását tekintette irányadónak ahelyett, hogy a faj nemesbülése, — tökéletesedésének eszméje Vezette volna ezen legfőbb életbevágó kérdés megoldásánál. Önzésünkből folyó könnyelműségünk, közönyünk juttatott tehát bennünket oda, ahol ma vagyunk, t. i. a magyarság szaporodásának visszaeséséhez, sőt az új nemzedék minőségbeli átlagértékének csökkenéséhez. Az erkölcsromboló szellem, amely több sajtótermék hasábjaiból, tudomány és művészetből ma is büntetlenül kiáradhat, megrögzít bennünket ama meggyőződésünkben, hogy helyzetünk a lelkiség terén is javítást ignéyel. Ha Poroszország 1806—7. után hasonló helyzetben volt is, mint mi jelenleg, egészen más közszellem kerekedett ott felül, mely végeredményben alig hét év alatt éppen a lelki megújhodás, az erkölcsi újjászületés útján vívta ki a haza függetlenséget és szabadságát. Tagadhatatlan, mi ma súlyosabb helyzetben vagyunk, mint a XIX. század elején Poroszország volt, ez azonban egy okkal több, hogy annál elszántabban és odaadóbban fáradozzunk ősi magyar jellemünk visszaállításán. Ez azonban a gyors közlekedés világában, mikor a népek közelebb vannak egymáshoz, mikor a métely mindig jobban hat, mint a jó példa, összehasonlíthatatlanul nehezebb. Evvel tehát azt is kimondtuk, hogy ősi magyar lelkiségünk visszaállítása is több akadályba ütközik. Elsősorban e téren látom1 én az Országos Luther Szövetségnek időszerű és helyes bele- kapcsolódását a nemzetvédelem nagy feladatainak megoldásába. Az Országos Luther Szövetség másik legnagyobb nemzetvédelmi feladata, amely egyházvédelmi feladatával szervesen összefügg, hogy a nőt természetes hivatásának visszaadja. A mai nőről általában elmondhatjuk azt, hogy anya lenni nem akar. Valami különös, forrása szerint jól ismert helyről szálrmjazik az a szinte már a köztudatba is átment elv, mely a nők részére a férfiakéval egyenlő jogokat követel. E törekvésben pedig szándékos leszállást látok arról az eszményi magaslatról, ahova a nőt nemes hivatása állította; lemondást arról a tiszteletről, amely a boldog büszkeséggel vállalt anyaságot jogosan megilleti. Mi nem vesszük észre, hogy ez hatalmas lépést jelent a bolsevizmus felé, melyből pc kg már kaptunk ízelítőt? És ennék a széliemnek az elharapódzásában nem látunk-e nemzetünket tudatosan gyengíteni akaró olyan szándékot, amely azt az ezeréves határok elérésétől mindinkább távolabbra veti? Avagy elfelej;ettük-e már Polybios történetíró ama feljegyzését, hogy Hellasz a Kr. előtti II. században oly nagyfokú gyermekhiányban szenvedett, hogy a városok elnéptelenedtek s az ország, anélkül, hogy háborúk vagy járványok sújtották
