Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-05-31 / 22. szám

172. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 22 szám ismertető est. Belőlük Isten igéjének áldó ha­tása alatt oly sok áldás származhat a gyü­lekezetre. A mi gyülekezetünk bibliaköréből nőtt ki a téli Ínségben segítők önkéntes tábora, onnan toborzódott a templombahivogatók buz­gó csapata, onnan van kinövekedőben egyhá­zunk reverzális ellen küzdő kis tábora­Mindezek a keresett és önkéntes egyházi munkára vállalkozó egyháztagoknak nagyon jó összefogó szerve kínálkozik a fölkarolásra- érdemes' Luther Szövetségben. Jó volna benne tömöríteni mindazoknak seregét, akik az egyházért áldozatos, munkára készek. AKIK UTÁN KIÁLT A GYÜLEKEZETI MUNKA. íme, egy ideálisan alakuló egyházi munka- közösség képe. De amíg ezt valahol is meg lehet közelíteni, nagyon sok útat kell végigjárni. S van egyné­hány út, melyet a gyülekezeti lelkész a maga erejéből nem tud végigjárni, csak ha az egy­házközségen kívülről jön számára segítség. Cikkem befejező részében egynéhány ilyen útra kívánok rámutatni. % A diakonissza. A gyermekek közötti lelki munkában, a gyülekezet karitatív és szociális munkájában nagyon jó segítőtársa lehet a lelkésznek a dia­konissza. Vannak betegeink, szegényeink, gyer­mekeink, akik között áldással munkálkodhatok- Ennek belátására külföldi evangélikus egyhá­zainkkal együtt a mi egyházunk is régebben el­jutott már. Csak azt kell kémünk, hogy az anyaházak minél több diakonisszát tudjanak kibocsátani áldott munkájukra és hogy leg­többször nagy anyagi gondokkal küzdő gyüle­kezeteink minél nagyobb számban jutnának el abba a helyzetbe, hogy alkalmjazni tudjanak diakonisszákat. * A diakónus. Nem fogadta be még evangélikus egyhá­zunk a diakonisszáknak megfelelő férfimun­kásokat, a diakónusokat. A németországi dia­kónusképzést nem ismerem, azért csak arról szólok, amit a svéd és norvég egyház diakónus­képzéséből megismerhettem. A diakónus alkal­mazásának bibliai alapja van. Ezen az alapon indult el már régebben a norvég, újabban a svéd egyház, amikor megalakították diakónus­képző intézeteiket. Megszületésükre az szolgál­tatott okot, hogy mindkét országban vannak, — különösen északon, — olyan nagy kiterjedésű gyülekezetek, — városokban pedig olyan nagy lélekszámú gyülekezetek, melyekben a lelkész fizikailag képtelen elvégezni minden rá vára­kozó munkát. A diakónusképzőkbe jóbizonyságú, egy­szerű fiatalembereket vesznek föl. Norvégiában 5 évig (ebből 3 év elméleti, 2 évi gyakorlati oktatás), Svédországban 3 és fél évig(3 év el­méleti, és fél év gyakorlati) képzik Id őket. Az iskolák tantárgyai között a következőket ta­láljuk: bibliaismeret, hit- és erkölcstan, egy­háztörténet, misszióismeret, gyülekezeti munka elmélete és metodikája, alkotmánytan, énekes- könyvismeret, harmóniumjátszás, ének, beteg- gondozás, gyermek- és szegénygondozás, köny­velés és kézimunka. A norvég egyházban ma mintegy 170 diakónus áll már szolgálatban. A diakónuskénzés célja nem alsórendü papság nevelése. A diakónusoknak rendes kenyérke­reseti foglalkozásuk van. Leginkább iparosok. Az egyházi munka végzéséért kapott díjazá­suk inkább csak kárpótlásszámba megy azért, hogy az iparukkal nem tudnak olyan sokat fog­lalkozni, mintha csak az volna a munkájuk. Úgy érzem, nekünk is meg kellene ba­rátkoznunk ezzel a gondolattal. Nagy szórvá­nyaink vannak, melyekben, ha ott élnének, mint jó munkások, sokat tudnának segíteni. Vagy, hogy csak arra mutassak rá: sok üggyel-baj jal ve­zetett, egyházi könyvelésünk van. Sok a tájé­kozatlanság az ifjúsággal való foglalkozásban, stb. * Nyári tanfolyamok. A svédországi diakonusképző iskolán a nyá­ri szünidőben 4 vagy 6 hétre terjedő tanfo­lyamokat rendeznek önkéntesen jelentkező gyü­lekezeti munkások kiképzésére. Ugyanaz a tapasztalat vezette őket ilyen intézkedésre, me­lyet magunk is sokszor szerzünk. Sok jósizán- dékkal indul meg egy-egy gyülekezeti vállal­kozás, de a lelkes munkások nem értenek a dologhoz. Sokszor egészen nyitott ajtók előtt zörgetnek, probléma nekik sok minden, arait más gyülekezetekben régesrégen megoldottak, A hozzánemértésből származó eredménytelenség sokszor károsabb, mintha nem is kezdtek volna hozzá valamely munkához. A sok dilettantizmus nagy károkat okoz a gyülekezetekben. Egy-egy ilyen tanfolyamon a szerzett tapasztalatok köz­lése sok komoly ifjúsági vagy leányegyesületi munkásunkat tenné nagyon alkalmassá arra, hogy lelkes munkájuk eredményre is vezet­hessen. ; * Presbiternapok. Szokás gyülekezeteinkben, hogy presbité­riumaink tagjainak előadásokat tartunk. Több helyütt szokásba vettük több gyülekezet pres­bitériumának találkozásra hozását. Kívánatos, hogy több gyülekezet presbiterei találkozhassa­nak, hogy közölhessék egymással a saját gyüle­kezetükben végzett munkát és annak eredmé­nyeit. * Betegeink, öregeink. Vannak gyülekezeteinkben betegeink, akik­ről senki sem gondoskodik. Nem tartoznak a társadalombiztosítottak közé, vagy valamely más, gyógykezeltetést nyújtó szervezetbe. Sok­

Next

/
Thumbnails
Contents