Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-05-24 / 21. szám
21. szám EVANGÉLIKUS ÉLET 165. oldal csupán a megpihenés keresésének helye, hanem munkatárs, mely a maga módján támogat. Ne legyen a családi éle.t számára veszteség az a munka, melyet a lelkész a gyülekezetben végez, hanem legyen ez a munka olyan, mely az otthont is meggazdagítja. Meggyőződésem, hogy ez az út járható. AKIKET AZ EGYHÁZSZERVEZET ÁLLÍT A LELKÉSZ MELLÉ. Nem kívánok szólni arról, hogyan segíthetik egymást egy gyülekezet szolgálatában álló lelkészek, vallástanár, vagy a segédlelkész. Itt csak arra utalok, amit a lelkész személyéről föntebb mondottam. * A tanító. A legtöbb gyülekezetben a lelkész mellett, mint legközelebbi segítőtárs, a tanító áll. Ha arra gondolunk, hogyan születtek meg egyházunkban a templomok mellett az iskolák, mi a viszony a ma élő felnőtt egyháztagok és a holnap felnövekvő, jövő egyháztagok között, akkor világossá lesz előttünk, hogy milyen fontos a lelkész és a tanító egymást segítő munka- közössége. Nem felületes tétel az, ha azt mondjuk, hogy egyházi iskoláink fönntartásának csak addig van értelme, amíg a,z egyház és az iskola őszinte munkaközösségében élnek. De a szorosan vett iskolai munkán kívül is mennyi alkalma nyílik a tanítónak, hogy a gyülekezetben segítőtársa legyen a lelkésznek. Gondolok az iskolán és a templomon kívüli gyermekmunkára, a vasárnapi iskolára, belmissziói összejövetelekre, énekkarvezetésre s arra, hogy a fiatalon gyülekezetbe kerülő lelkésznek egy idősebb, tapasztalt tanító mennyi hasznos útmutatást és jótanácsot tud adni. ♦ Ilyen egymásrautaltság mellett milyen természetes volna, hogy ne lehessen még két egyházi munkás között őszintébb munkaközösség és testvéri viszony, mint a lelkész és a tanító között. Fájdalom, hogy éppen ezen a ponto.? kell megdöbbenve megállnunk az előtt a tény előtt, hogy a lelkész és a tanító viszonya közmondásosain rossz szokott lenni. A rossz viszonyért a felelősséget egymásra tologatják. Jó volna,’ha ahelyett alázatos bűnbánattal meggondolnék, hogy addig nincsen okunk egymást szemrehányással illetni, amíg egy és ugyanazon egyházban működő tanítók között legtöbbször ellenséges viszony áll fönn, vagy amíg egy és ugyanazon egyházban működő, vagy' egymás szomszédságában élő lelkésznek a viszonya nevezhető mindennek, csak testvérinek nem. A felügyelő és az egyháztanács. Újabban mindjobban kezdjük hangsúlyozni azt, hogy nekik kipróbált hűségű egyház- tagok sorábé)! kell toborozódniok. Nem lehetnek hiúságmozgatta, vagy politikai pártérdekből választott képviselők. Egyházias lelkületű, Istent félő, példaadó egyháztagokból kell kikerülniük. Bizonnyal voltak minden időben, — de örömmel kell megállapítanunk, hogy a mai felelősségteljes időben szaporodott azoknak a felügyelőknek és presbitereknek a száma, akik nemcsak dísznek tekintik tisztüket és nemcsak a néma szemlélőnek a helyét választják a gyülekezetben, hanem érzik a szolgálat kötelességét, lelkesítői, támaszai a lelkésznek. Itt részletesebben nem szólunk róluk, mert az önkéntes munkát vállalókról szóló részben róluk is lesz még szó. * A gondnok. Ahelyett, hogy elmélkedném alakja fölött, bemutatom nagy vonásokkal rajzoltán gyülekezetem gondnokát'. Nyugalmazott mozdony- vezető. Egyházunknak nagy vagyona s nagy adósságai vannak, tehát van gondja a gondnoknak, elég. A gondnok lelkiismeretesen végigjárja az épületeket, ahol a legkisebb baj mutatkozik, gondoskodik kiigazításáról, addig, amíg nagyobb költséget nem igényel a helyreállítás. Mosolygó, jó szívet eláruló arca bizalmai kelt az egyház híveiben. Nincsenek kínos jelenetek egyháztagok és gondnok között. Számadásait a legideálisabb rendben tartja és mentesíti a lelkészt azok gondjaitól. Vasárnapját nemcsak délelőtt szenteli istentiszteletre, hanem igenigen sokszor kiszáll a lelkésszel a fiókegyházba, vagy a szórványokba. Gondnoki tiszte ajatt nemcsak azt érti, hogy az egyház vagyonával gazdálkodjék, hanem önként vállalkozott a,rra, hogy ő lesz a gyülekezet szegényeinek is gondnoka. Kevés olyan gyülekezetünk lehet, melyben pontosabban tartják nyilván a, gyülekezet szegényeit, mint a mienkben. Minden évben többször személyesen végiglátogatja szegényeinket. Nincsen a szegény végen születés, betegség, haláleset, hogy ő azonnal ott ne álln^ támogatásával. Áldozatkész. Rendezetlen temetőnknek is gondnokává szegődött és amennyire lehet, jóigyekezettel rendezgeti azt. * Az egyházi szolga. * I Az egyháznak módjában van őt a; hűséges munkások közül kiválogatni és ugyancsak módjában áll kötelességeit is pontosan előírni. AKIKET A LELKÉSZ ÚGY KERES. Gyülekezeteinkben szükség van az egyház- szervezet által szolgálatba állított munkások mellett még az úgynevezett »önkéntes« segítőkre is. Szüksége van rájuk a lelkésznek is és a gyülekezetnek is. Valaki azt mondotta,, hogy a gyülekezetnek szégyenére válik, hogy olyan nagy veszedelembe jutott, hogy már nem mondhat le az önkéntes munkások segítségéről. I lyen kijelentésben súlyos tévedés van. Az egyház nem tudott meglenni és nem lehet meg sohasem az önkéntes segítők nélkül. Nem szégyene, hanem dicsősége az egyháznak az, hogy a( híva-
