Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-05-24 / 21. szám
TV. árfolyam 1936. május 24. 21. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 33—^5—92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYH ÁZT ÁRSADALML BELMISSZIÖI, KULTURÁLIS ÉS EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. Postai csekk száma: 20.412- Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ TARTALOM: Három pengő 83 fillér. — A tiszakerület ünnepe. — Scholz László: Az „Erős vár“ kérdéséhez. — Wolf Lajos : A lelkész segítői a gyülekezetben. — Károsy Pál: Evangélikus arcképek. — f.: Nihil obstat ? — — Hírek. — HÁROM PENGŐ 83 FILLÉR. Nagyon sok szó esett már egyházunk szegénységéről és még nagyon sok szó fog esni róla. Földi, jgvak tekintetében Magyarországon nem igen voltak és vannak elkényeztetve egyházaink, sok küzdelmet kell vívniok olyan csekélységek megszerzéséért vagy megtartásáért, mely másoknak talán semmi gondot nem okoz. Ha a régi templom tatarozása, vagy az iskola újjáépítése már ,nem halasztható tovább, menynyi tanácskozás, számítgatás előzi meg, menynyi bátorság, szinte vakmerőség kell a megkezdéshez, és sokszor milyen nagyon soká tart, amíg a terhek, adósságok elfogynak utána Szinte csodálatos, hogy mégis fel-felindulnak1 a szívek áldozathozatalra, kitartásba és szinte kikényszerítik az égtől az áldást és eredményt. Ugyanilyen sok szó szokott esni a lelkészek szegénységéről is. Igaz, hogy ez nem olyan nyilvánvaló, mert lelkészeink a legtöbbször szótlanul és zúgolódás nélkül hordozzák*. Aki evangélikus lelkészi hivatást vállal, mondotta nemrégen egyik vezető emberünk, az önkéntes szegénységet vállal. De mert nem panaszkodik hangosan és követelődzve, nemcsak észrevétlen marad ez a szegénység, hanem sokszor olyan jóindulatú mosolygással hallgatják róla a beszédet, mintha egy kis túlzást gyanítanának benne. Pedig aki a házon kívül taníttatja gyermekeit, aki kicsiny falu lelkészi jövedelméből küldözgeti a városba a tandíjat és a tartásdíjakat, gyakran maga csodálkozik a legjobban, hogy egy-egy évet megint átküzdött. Ismerünk egy íelkészcsaládot, ahol havonként 141 pengő jön a házhoz és ebből havonta ioo pengő megy a városban tanuló két gyermek nevelésére. És hogy mit jelent akár rövid, akár hosszú betegség ilyen szegény család életében, azt csak az tudja igazán, aki maga is ilyen helyzetben van. Mégis megdöbbenéssel olvastuk azt a levelet, melyet e napokban kaptunk egy lelkésztől. Elsők között jelentkezett a múlt héten tartott országos lelkész értekezletre és örömmel készült arra, hogy kicsiny falujából a fővárosba jöhessen, találkozhasson lelkésztársaival, részt vehessen azoknak a megbeszéléseknek a sorában, melyek a lelkészi hivatás és az egyházépítés folytatásához mindnyájunk számára olyan szükségesek. Kérte a Nemzetközi Vásár igazolványát, hogy a kedvezményes utazást igénybe vehesse. A vásár igazgatósága el isi küldötte azt utánvétele» levélben. Három pengő 83 fillért kellett volna fizetni érte, de nem volt eny- nyi pénz a háznál és nem tudta kiváltani a levelet és nem tudott eljönni a lelkészegyesület konferenciájára. Erről szóló fájdalmas levelét a lelkészegyesület már a konferencia napján kapta meg és már nem tudott segíteni rajta. Milyen kicsiny dolog és mégis milyen jellemző! Mennyire méltatlan, hogy aki azt a feladatot kapta Istentől, hogy mások lelki terheit is hordozza, útmutató és tanácsadó legyen, egész szívét, lelkét, erejét áldozza a legnemesebb és kétségbevonhatatlan önzetlenséggel mindenkinek a lelki javáért, — annak a maga művelésére, lelki erősítése és táplálására három pengő 83 fillérje sem legyen... Meg kell egyszer már hallani mindenkinek, akire tartozik, azokat a csendes és panasztalan sóhajtásokát, melyek ilyen sorban is hűségesen szolgáló lelkészek szívében élnek és nem jólétet, csak a legszükségesebbeket kérik. Szegény egyházak szegény lelkészei továbbra is teljesíteni fogják kötelességeiket, nemzeti és vallási feladataikat, továbbra is szolgálni fogják Isten országának örökkévaló evangéliumát, — de koldussorba jutniok mégsem kellene 1...
