Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-05-17 / 20. szám
156. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 20. szám D. Geduly Henrik született 1866 október 24-én, Bécsben, hol atyja, Geduly János, akkoriban a gróf Erdödy család birtokainak központi igazgatóhelyettese volt. Egyébként családja felmenő ágon egészen a reformáció koráig csupa lelkész-elődöket mutató ősi ároni család. Nagyanyja révén a Petényi-Petne- házy családdal van vérségi kapcsolatban. Korán elvesztve édesatyját, édesanyja, néhai nemes Lőderer Anna, majd boldog emlékű nagybátyja, Geduly Elek Ferenc lőnyabányai lelkész nevelő szárnyai alá jutott. Elemi iskoláit a losonci állami elemi iskolában, a gimnázium I—II. osztályát ugyanott, a gimnázium többi osztályát a Selmecbányái ev. líceumban végezte. Teológiai tanulmányait a pozsonyi teol. akadémián folytatta oly kiváló tanárok vezetése mellett, mint Csecsetka Sámuel, Dr. Schneller István, Tresztyánszky Ferenc, Dr. Masznyik Endre, stb- Már harmadéves korában az ifjúság vezérül választotta. ő volt a »Teológusok Olvasókörének« az elnöke, s mint ilyen a »Gondolat« c. teológiai-filozófiai folyóirat szerkesztője. Negyedéves korában Dr. Masznyik Endre bíztatására nyomtatásban adta ki a »Com- municatio idiomatum«-mal kapcsolatban Luther és Zwingli christológiai álláspontjának összehasonlítására vonatkozó tanulmányát. Teológiai tanulmányait befejezve, éppen külföldre, a hallei egyetemre készülődött, amidőn megkapta Thébusz János zólyomi lelkész meghívását a zólyomi vallástanító-segédlelkészi állásra. Két és fél évet töltött Zólyomban, közben szerkesztette a »Zólyomvár- megyei Hirlap«-ot, titkára volt az ottani közművelődési egyesületnek és rendezte a zólyomi archeológiái kiállítást. Az 1891-ik év elején Nyíregyházára választották meg segédlelkészül. Ebben a minőségében öt és fél éven át egyedül látta el a segédlelkészi és az evang. fiúgimnáziumi és a polgári leányiskola! hitoktatói munkakört. Ezalatt élénken vett részt a rohamosan fejlődő város társadalmi, irodalmi és hazafias közéleti mozgalmaiban. Még mint segédlelkészt, beválasztották a város képviselőtestületébe. Hazafias ünnepi megmozdulások alkalmából a leggyakrabban öt kérték fel az ünnepi szónok tisztére. Részt vett a »’Nyír- vidék«, majd a »Nyíregyházi Hírlap« szerkesztésében. A millenium esztendejében a város megbízásából kiadta a »Nyíregyháza az ezredik évben« c. vaskos kötetet. Egészen új rendszerbe foglalva adta ki továbbá a »Szentírás ismerete« c. tankönyvének 1. és II- füzetét. Farbaky József főesperes, egyházkerületi főjegyző elhunytéval 1896 július 26- án egyhangúlag megválasztották az egyházközség lelkészévé. Két évvel később már a tiszavidéki espe- resség főjegyzőjévé, majd a tiszai egyházkerület jegyzőjévé választották. Lelkészi működése idején hosszú éveken át szerkesztette az »Evangélikus ör- álló« c. egyházi lapot s két éven át az »Evangélikus Homiletikai Folyóirat« c. havi folyóiratot isÉletében, munkásságában fordulópont volt 1911 április 4-e. amikor is — Zelenka Pál püspök elhunytéval — öt hívta el a kiváló előd örökébe az Arvamegyétöl Brassóig terjedő egykori nagy tiszai egyházkerület választó testületéinek impozáns többségben megnyilvánuló bizalma. Ugyanazon év május 16-án iktatta be öt püspöki tisztébe az egyház- kerület közgyűlése Nyíregyházán. néhai Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök avató közreműködésével. Már a következő év tavaszán hivatalos egyházlátogatást tett a brassói, majd az 1913, évben és 1914-ben a liptói, árvái és tátraaljai egyházmegyékben. A világháború és Trianon megfosztotta őt atttól, hogy áldásosnak bizonyult egyházlátogatásait folytassa. Az ország területének egyharmad részére kiterjedő egyházkerület 10 egyházmegyéjéből csak kettőt, két főiskolája közül csak az egyiket és a tanítóképzőt, hat fiúgimnáziuma közül csak egyet, hat polgári iskolája közül pedig egyet sem sikerült megmenteni. Időközben a ő kezdeményezésére — a reformáció négyszázéves évfordulójának emlékére — Nyíregyházán megnyílt a mai napig is virágzó és kiválónak elismert evangélikus leánygimnázium. Nagy öröme, hogy új templomokat avathatott a közelmúlt évek során: Kisvárdán, Szolnokon, Ru- dabányán, Borsodnádasdon s új leányközépiskolát Nyíregyházán; most is azon munkálkodik, hogy Debrecen, Eger és a Délszabolcsi Missziói Egyházközség minél hamarabb szintén új templomokhoz jusson. Következetes szorgalmazására sikerült Nyíregyházán, Debrecenben, Diósgyőr-vasgyárban egy-egy, Miskolcon két államilag javadalmazott hitoktató-lel- készi állást, Szolnokon, Egerben, Komádiban, Kisvár- dán egy-egy, a Délszabolcsi Misszióban pedig két rendes, illetve missziói lelkészi állást szervezni. Legújabb alkotásai: a kisvárdai szórvány területnek Olcsva, Vásárosnamény és Mátészalka főbb központokkal, külön lelkészi munkaerő beállításával való gondozása és a Diósgyőr-vasgyári lelkészi kongruá- nak biztosítása. Munkába vette a rozsnyói árvaház kérdésének végleges rendezését. Vezető része van abban, hogy a Miskolcra mer nekült jogakadémiát a tanulmányi reformok során fenyegető veszedelem szívós és lankadatlan küzdelmek révén elhárult az intézet felől, továbbá abban, hogy a tanítóképző-intézet megépíthette új intézeti épületét, internátusát, majd tornacsarnokát. Amennyire nagy elfoglaltsága engedi, irodalmilag is tevékenykedik. Lefordította Tranoscius imagyüjte- ményét. Közleményeket írt az egyházi, cikkeket a napisajtóba. Előadásokat, beszédeket tart az ország különböző helyein, — nyíregyházi otthonában pedig főként a férfi-bibliakörben és az Evangélikus Nő- egylet bibliaőráin. Mint az egyetemes egyház lelkész-elnöke, állandóan kiveszi a részét az egyetemes egyházi ügyekből s mint a zsinat lelkész-elnöke, a zsinat ügyének az intézéséből. Tagja a FelsöháznakNős, két gyermek atyja, felesége kovássi Kovássy Erzsébet, a Nyíregyházi Evang. Nőegyletnek, az EPOSz-nak és az Ev. Nőegyletek Országos Szövetsége tiszakerületi osztályának elnöknője. Egyházi munkamezőkön és a közéletben szerzett érdemei elismeréséül a kormányzó az I. osztályú érdemkereszttel tüntette ki, mellyel a nagyméltóságú cím jár.
