Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-05-10 / 19. szám
19 szám EVANGÉLIKUS ÉLET 147. oldal megjelent 1910-ben, az egész anyag készen állott s még mindig nem volt jó Erős várunk. Régi fordításomat több javítással és Sántha két sorának (E világ ura Gyűljön bosszúra) átvételével újra bemutattam, de most sem tudtunk egységre jutni. Több hónap eltelt, eljött már 1911 eleje, mely évben Gyurátz püspök sürgetésére a könyvnek meg kellett jelenni. Idoljára névtelenül több új módosítással terjesztettem elő fordításomat. Ezt már engedékenyebb hangulatban kezdtük tárgyalni. Csak 4—5 sort változtattunk meg rajta. Bancsó követelte, hogy a 2. versszakban »De küzd velünk« legyen. Nálam Lutherhez híven »De küzd é r t ü n k« volt. Bancsó győzött. Vita után fogadták el e soraimat is: »Isten a mi oltalmunk... Ö a mi diadalmunk. Az ige porba dönti, Az ige kőszálként megáll, Velünk az Ur táborba száll, Mienk ;a menny örökre.« Bancsó sorai az énekben: »Megszégyenül, ki bántja---- Mit ér az őnekik?« Nálam és Gaáln ál így volt: »Kudarcot vall, ki bántja.« Elismerem, Bancsóé jobb. Méltán hagyta ki a bizottság e soraimat is: »Életünk ha kell, Ám hadd vesszen el.« Zábráknak is lehet benne egy két sora, de ezekre már nem emlékszem. Az »Erős vár« mostani alakján tehát hosszú ideig több ember törte a fejét. Tudom, hogy ez nem felel meg a fiatalok által vallott eszménynek, hogy igazi költemény, még jó fordítás is csak akkor születhetik, ha a költő az ihlet percében neki ül s ott egy helyben, megszakítás és törlés nélkül egyöntetűen írja meg versét. Több ember pedig éppen nem társulhat sikeres költői munkára. Ezt a szabályt azonban nagy költők példái is megcáfolják s különösen az Erős vár fordítására nem lehet alkalmazni. Sántha és Lehr, Masznyik és Stromp már eleitől fogva vállvetve igyekeztek Luther énekének nehézségeit leküzdeni. Re- ményik Sándor »A fordító« c. költeményben mondja: Alkotni könnyebb: a szellem szabad, A képzelet csaponghat szerteszét... A fordítás, a fordítás — alázat. Fordítni annyit tesz, mint meghajolni. Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni, Valaki mást, nagyobbat átkarolva, Főleg őt vinni, félig vele menni. 1 Dr. Vietorisz József, most élő egyházi költőink közt a legkiválóbb, mondja legutóbbi cikkében: »Megvallom, hogy nekem a Tranoscius több, mint 1200 énekének fordítása nem okozott nagyobb gondot és fejtörést, mint maga ez az egy ének. S még se mondhatom el, hogy sikerültnek tartom, mert ez se bírja el a legszigorúbb kritikát« Hiszen Csengey, Torkos László, Kozma Andor fordításai sem voltak elfogadhatók. A reformátusok új könyvében is igen gyenge a javított »Erős várunk« és nem is az eredeti versmérték szerint való. Bartos Pál, ki most a szarvasi énekeskönyvet szerkeszti, külön cikkbeh (Evangélikus Élet 1935. 18. sz.) vette boncolás alá a dunántúliak Erős várát. Maga is elismerte, hogy némelyik kifogása csak »árnyalati«, több más meg »ki is védhető«. De azért előre tiltakozott, nehogy utóbb ezt tegye meg az egyetemes gyűlés hivatalos szövegnek. Dunántúl ezt nem várta, nem is kérte. Minden beszédnél többet mondott volna, ha Bartos ott csak egyetlen »Erős vár« szöveget kinyomat és kimondja reá: ime, ez sokkal jobb, ezt fogadjátok el! Bartos azóta 411 éneket kért kölcsön a dunántúliaktól s a szerkesztés nehézségeit látva, bevallotta: »Kár az új dunántúli énekeskönyv anyagát minduntalan súlyos bírálattal illetnünk, mikor annak értékmagasságával már csak azért is meg lehetünk elégedve, mert ennek a szintjénél feljebbvinni énekeink nagy részét nem tudjuk.« Ne vélje senki, hogy a dunántúli Erős vár gyengéit mi is nem ismerjük. De mivel hosszú keresés után is ennél jobbat nem találtunk s tartalmi és alaki hűség, erő, természetes egyszerűség, jó magyarság és ének élhetőség dolgában haladást láttunk benne, ezt választottuk. Különben pedig Vietorisz Józsefnek szépen megokolt fordítását, melyet még csiszolni fog, számontartva, bízunk Bartos Ígéretében: »A jobbat nem csak keresnünk kell, de azt meg is találhatjuk.« A fentiekből kitűnik, hogy a dunántúli »Erős vár« nem egy ember munkája s én azt soha sem soroztam a magam énekfordításai közé, ha volt is részem benne. A pályázat kiírását helyeseltem. Sőt a pályázók könnyebbségére és az egyetemes bizottság felhívására magyarázatot is írtam az Erős vár szövegéhez és dallamához. D. Pay r Sándor. A lélek halhatatlansága, feltámadás és a húsvéti hit. A »Keresztyén Igazság« és az »Evangélikus Élet« hasábjain a fentemlített hitigazságokról megjelent három cikk, amelyek a keresztyén ember életének lényegébe vágó dolgokról szólanák. Mert Igazán fontos az emberre nézve nemcsak, hogy mi van vele most, hanem mii és hogyan lesz vele a jövőben nemcsak e földi életben, hanem a halál után: teljes megsemmisülés-e, vagy további és milyen létezés? A »Keresztyén Igazság«-ban ki van emelve, mint bizonyosság a halál ténye; fel van tüntetve a lélek halhatatlansága, mint pogány eredetű emberi elmélet, amelynek az Ujtestamentomban nincs gyökere s ki van emelve a feltámadás és a húsvéti hit. Az »Evangélikus ÉJet«-ben az egyik cikk a lélek halhatatlanságáról szóló egyházi tant veszi védelmébe s fájlalja, hogy ezen tan meg van támadva s halomra döntve
