Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-05-03 / 18. szám
138. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 18. szám nem valami elhanyagolható tényező, hanem erős és határozott követelés. Jó egyesületi munka feltétele ez. Az egyesületi munka öntudatát, a gyülekezet keretein felül való emelkedést egy mozgalomhoz való tartozásnak érzése adja. Mozgalmi jelleg nélkül az ifjúsági egyesület zárt közösséggé lesz csupán, amelynek szava nincs az ifjúság zöméhez. Mozgalmi jelleget módszer, nagy közösség adhat a munkának. A mi evangélikus ifjúsági munkánkra nézve adva van ez a mozgalmi lehetőség. Tíz év óta működik a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetségében (KIÉ) az Evangélikus Ág, mint evangélikus ifjúsági munkánk központi szerve. A KIÉ Evangélikus Ágának munkája akár közvetlenül, akár közvetve hatott az evangélikus ifjúsági munkára annyiban, hogy ez a tipusú munka folyik szinte az egész egyházban. A feladat csak az volna, hogy ebből az Evangélikus Ágból kellene kialakítanunk az Evangélikus Ifjúsági Egyesületek Szövetségét, amely természetesen a KIÉ Szövetség tag- szövetségeként működnék. Az evangélikus ifjúsági munka szervezete az egyházalkotmányhoz igazodik. A hangsúlyt az egyházmegyei szervezetre kell helyeizni. Az egyházmegye a munka gyakorlati megvalósításában kap nagy jelentőséget. Az egyházme,- gyei ifjúsági lelkész kezében futna össze az ifjúsági egyesületi munka minden szála. Az egyházmegye területén lévő egyesületek földrajzi fekvés szerint kisebb ú. n. körzetekre oszlanának, amelyek jelentősége az egyesületek összedolgozásában volna. (Egy helyen ez szépen bevált.) A munka gyakorlati megvalósítása érdekében ősszel körzeti, tavasszal pe*- dig egyházmegyei konferenciát tartana az egyházmegye. Számításba jöhetnének azután a kerületi vándor- és országos gyűlések is. Az evangélikus ifjúsági munka szellemében is és nemcsak nevében legyen evangélikus. A társadalmi jellegű ifjúsági egyesületeknek nincs nagy jelentőségük. A mi szempontunk szerint az Évangélium az, ami az evangélikus jelleget biztosítja. Követelményeket és pedig a legnagyobb követelményeket kell az evangélikus ifjúsági munka elé állítani és ez az Evangélium követelménye. Az az evangélikus egyesület, mely tagjai különféle igényének a kielégítésére szoritkozik, nem nevezhető evangéi- likusnak. Az ifjúsági munka ügye megoldás felé csak abban az esetben haladhat, há ezen a téren is meglesz a kellő összefogás. Addig, amíg nem lesz egyirányú az evangélikus ifjúságii munka, eredményeket felmutatni nehezen tud. Itt van az alkalmas idő arra, Rogy az egyház egészen határozottan és tervszerűen lásson hozzá frontjának az ifjúság között való kiépítéséhez. Ki kell alakítania az evangé*- likus ifjúsági egyesületi munka tipusát. Hogy milyen lesz egyházunk jövője, az sok tekintetben attól függ, mennyi energiát fordít az ifr jósággal való foglalkozásra. Ha Luther ezekben az időkben volna reformátor, egészen bizonyosan még nagyobb gondot fordítana az ifjúsággal való foglalkozásra, mint amennyit négyszáz évvel ezelőtt fordított. Ö az ifjúságnak az egyház szempontjából való nagy jelentőségével már akkor tisztában volt, ma pedig az ifjúsági egyesületi munkát a gyülekezeti élet előterébe helyezné. Erős Sándor. A felügyelőválasztás. E lap 9. és 14. számai fontos ügyre hívták fel az egyházi közvélemény figyelmét. Teljesen helyesen állapítja meg az első cikk, hogy iaz E. A. igen tekintélyes jogokat biztosít a felügyelőnek, ezzel szemben azonban nem írja elő elég pontosan azokat az igényeket, amelyeknek e fontos egyházi tisztség betöltőjének meg kell felelnie. A régi egyházi alkotmány létrejöttekor is többet kellett volna az Anyaszent egyháznak kívánnia, sőt az Anyaszentegyház bizonyára kívánt is örökkévaló elvei alapján, de a törvényhozók a korszellem gyermekei voltak, csupán annyit mertek kívánni, amennyit az akkori liberális korszak közszelleme megengedett. ; ! Annak a letűnt kornak kétségtelenül nagyon tiszteletreméltó erényei voltak, de nem volt érzéke a vallás legfinomabb lényege iránt és nem ápolta, hanem sokkal inkább rombolta a vallás igazi tartalmát. Ennek a kornak az emberei a vallás fölött állónak tudták magukat és nem ismerték el azt maguk fölött irányadó tekintélynek. A Biblia és a Hitvallás nem volt norma, amelyet a fontos kérdésekben megkérdeztek, hanem a régmúlt egy-egy tisztes emléke, amelyet azonban — felfogásuk szerint ■— túlszárnyalt már az idő. Modernizálni kellett a vallást olyképen, hogy tág kaput nyitottak a tetszetős, liberális eszméknek az egyház törvényalkotásában, liturgikus életében, vallástanításában, egész közéletében. Ha a régi jegyzőkönyveket, szabályrendeleteket, utasításokat olvassuk, nagyon könnyen látjuk, menynyire nem látták előre annak a kornak az irálniyt adó emberei, hivatalos vezetői azokat a veszedelmeket, amelyek rövid pár évtized alatt bekövetkeztek. Ma már mind szélesebb körben érvényesül az az evangéliumszerű és hitvallásból fakadó elvi álláspont, hogy az Egyház nem társadalmi intézmény, nem kultúrális feladatokkal bajlódó alapszabályszerű egyesület, hanem egy egész különleges hivatással bíró, kijelentésen alapuló, történetileg megjelenő isteni intézmény: egyház. Megvan eoniek a különleges élete, megvannak a különleges igényei, amelyeket tiszteletben és meg kell tartani. Régi tanítások kezdenek nagyszerűeknek mutatkozni és régi eszmények lesznek újból elismerten igazak, jók és kívánatosak. Kezd egyházunkban is tért hódítani a feledésbe me-
