Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-05-03 / 18. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 33—5—92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EG YH ÁZT ÁRS AD ALMI, BELMISSZIÖI, KULTURÁLIS ÉS EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. Postai csekk száma: 20.412- Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ TARTALOM: Erős Sándor: Ifjúsági munka és az egyház. — Marcsek János A felügyelőválasztás. — Bereczky Sándor: Vallástani kérdések. — A dunántúli egyházkerület lelkész- és tanitó-körzeti konferenciáinak munka- programmja. — Károsy Pál: Figyelő. — G. L.: Musica sacra. — Hírek. IFJÚSÁGI MUNKA ÉS AZ EGYHÁZ. Nem volt még kor a történelem folyamán, amely annyira kihangsúlyozta volnja az ifjúság jelentőségét, mint ez a miénk. Divatos lett az ifjúságról beszélni. Világot, vagy társadalmat meghódítani akaró eszmék első lé- - pése mindig az ifjúság felé vezet. Azt gondolják — és nagyon helyesen —, ha az ifjúságot megnyerték a maguk számára, akkor megnyerték a jövőt is. Az ifjúság jelentősége különösen a világégés után lett nyilvánvalóvá. A ma embere a pillanatok számára tud csak élni, berendezése az átmenetiség jellegét viseli magán. Éppen ezért látja az ifjúságnak, mint. a jövő biztosítékának jelentőségét, de a jövőre számottartó politikai eszmék, irányzatok, világnézeti rendszerek is mind az ifjúsághoz szeretnék szekerük rúdját kötni. Ma a jövőért való küzdelem egyenlő az ifjúság megnyeréséért indított harccal. A régi keretek között magát jól érző egyház az ifjúság egyházi szempontból való sorsdöntő lehetőségére csak a legújabb időben döbbent rá. Éppen az egyház, amelynek leginkább joga van a holnapra, feledkezett meg róla. A holnapért való versenyben az egyház bizony lemaradt. Az egyháznak az ifjúság nevelése áldott műhelyének kell lennie. Iskoláink ugyan a legjobbak voltak, legügyesebben tanították a gyermeket a hétköznap tudományára, évszázadok múlva sem lettek rosszabbak, sőt jobbak. De a probléma nem is ezen a téren, hanem az iskolán kívül van. Az egyház szeretete tevőlegesen a konfirmációig kísérte a gyermeket. Hogy azután mi lett vele, hová vitte az élet sodra, azzal nem törődött. Csak szószékről volt szava hozzá, s bizony legtöbbször mesisze esett életéből a templom. De még abban az esetben ic, ha megtartotta kapcsolatát az egyházzal, elég nagy-e az a tőke, amit gyermekkorában szerzett, ahhoz, hogy annak kamataiból egész életre jusson? Bizony nehéz igennel felelni. Az egyház üresen hagyta az ifjú életében azt az időt, amelyben elválik, milyen férfiú lesz az ifjúból. Éppen az emberélet sorsdöntő évei számára nem volt eszköze arra, hogy az ifjú lelkiveretébe beleadja a maga színét. Már a múlt század folyamán volt több olyan ifjúsági mozgalom, amely természetes segítőtársául állt volna oda az egyház mellé. De ezeket nem ismerte el a magáénak, sőt bizonyos ellenszenvvel nézte munkájukat. Politikai érdekek harcát látta munkájukban. Kérdés tehát az, milyen az az ifjúsági munkaforma, amely megfelel az egyháznak? Az evangélikus ifjúsági munka nem lehet a gyülekezeten kívül álló munka. Az ifjúsági munkának medre a gyülekezet, amely meghatározza és kijelöli a munka irányát és útját. Az Evangélikus ifjúsági munkának az egyház szempontjából a gyülekezeti életre való nevelés, az egyház ügyei iránt való érdeklődés felkeltése és a hitélet elmélyítése a célja. Ez annyit jelent, hogy a gyülekezeti élet vérkeringése egyúttal az ifjúsági munka vérkeringése is. Ez azonban az ifjúsági munkának csak az egyik oldala. Az evangélikus ifjúsági munkának mozgalmi jelleget is kell hordoznia. Nagyobb közösség alkotóelemévé kell válnia. Meg kell az ifjúsági egyesületnek a lehetőségeket találni arra, hogy kívülről, nagyobb közösségekből is kaphasson impulzusokat. E mozgalmi jellege
