Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-04-19 / 16. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 33—5—92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETSÉG EGYH ÁZT ARSAD ALMI, BELMISSZIÖI, KULTURÁLIS ÉS EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. Postai csekk száma: 20.412- Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ TARTALOM: Ünnep után. — Lélekhalhatatlanság vagy feltámadás? — Molo Walter: Luther megérkezése Wormsba (Varságh János fordítása). — Dr. Vető Lajos: A hitszerű hitoktatásról. — nagymegyeri Nagy Károly : Életművész. — G. L.: Nagy-Budapest. — Hírek. ÜNNEP UTÁN. A nagyhét drága és komoly napjai elmúltak. Olyanok is meghallották a hívó harangszót, akik máskor nem veszik észre. Megteltek a templomok. Olyanok is elkomolyodtak, gyarlóságaikra gondoltak, a kereszt közelségébe vágyakoztak, akiknek napjaiból sok szokott elfutni anélkül, hogy eszükbe vennék botladozó életüket. Megindultak a hosszú' sorok az úrvacsora oltára felé, hogy közösségüket keressék a Krisztussal és az általa szerzett kegyelmet megérezzék a szívükben. Mint drága tavaszi napsugár, úgy ragyogta be a nagyhét végét a húsvéti fényesség, hogy azok a szívek, akik békességet nyertek, menjenek tovább új és jobb életnek a reménységére. Azután az ünnepek elmúltak. A gyermekek visszatértek az iskola padjai közé, a családanyák a háztartás gondjaihoz, a kenyérkeresők a munkához. A mezőkön, dombokon, falvakban és városokban folyik tovább a mindennapi élet. És akár egy temető dombjáról, vagy akár a Janoshegyről nézel az egymásmellé épített házakra és gondolsz a bennük élő emberekre, felmerül a kérdés: Isten atyai szeretetének és Krisztus dicsőséges megváltó munkájának milyen bizonyságtételei és mennyi szívben fogják tovább élni átformáló jelentőségüket? Vájjon azok közül a szívek közül, amelyek bűneikre döbbentek és mulasztásaikra ismertek, hányban lesz erőssé a jóvátétel vágya? Aki családi életének nem eléggé felelősségteljes gondozása miatt érzett szégyenkezést, jobb-e még most is otthon, vagy megint tűnik a jófeltétel és visszazökken minden a régibe? Vájjon azok, akik a templomban úgy érezték, hogy jó ott nekik és kifogyhatatlan áldásaihoz többször kellene visszajönni, fognak-e többször jönni? Akik előtt ismét megbizonyosodott, hogy az egyház a Krisztus teste és azt nem csak akkor kell megbecsülni, amikor ad, hanem akkor is, amikor kér és hogy valami keveset mindig lehetne odaáldozni az egyháznak az időből, a munkából, az áldozatból és megvédésből is, fognak-e többet tenni ezután? És akik azzal jöttek ki a templomból, hogy ezt a darab földet, amelyen magyar templomok épülnek,, magyar szavakból összefűződő énekek és imádságok hangzanak, jobban és önzetlenebbül, fájdalmasabban és mélyebben kell szeretnünk, mint eddig, mert olyan beteg és olyan gyenge, össze tudják-e olyan erősen kötni fájó magyarságukat és nagyheti hitüket, hogy a kettőt és mindkettőnek jövendőjét erős reménységgel odahelyezik Isten kezébe?... Zöldül a vetés, virágzanak a gyümölcsfák, suhan a tavaszi szellő és ezekre a kérdésekre — hála Istennek — számszerűleg nem tudunk felelni. Mert ha csak az emberi szívek sarja- dását akarjuk látni,, éppen úgy láthatatlan az nekünk, mint hogy a fűszál mennyit nőtt egy- egy napfényes óra alatt. És mégis nő. Az ünnepek visszatérnek, elmennek és újra visszatérnek. Ugyanúgy éltetik a lelkek láthatatlan vetéseit, mint a jövő-menő telek és tavaszok. Ugyanaz a teremtő, kormányzó és fenntartó gondviselés él felettük. Isten kezében van minden. Bizton tudjuk, hogy amint a leginsége- sebb esztendőben is mégis terem búza a szántóföldön és gyümölcs a fán, az ö vetése és aratása közöttünk soha meg nem szűnik. Minden gondotokat reá vessétek.
