Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-04-12 / 15. szám

118. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 15 s7,Ám „Jászsági Evangélikus Ház.“ 1936. március 29-e nevezetes napja a jász­berényi evangélikus fiókegyházközség történe­tének. Ezen a napon mondotta ki úgy a szolnoki anyaegyházközség, mint a. jászberényi közgyűlés a fontos határozatot, mely szerint még a tavasz folyamán hozzálátnak a Jászsági Evangélikus Ház felépítéséhez­A hír az evangélikus egyház egyeteme szempontjából majdnem teljesen jelentéktelen­nek látszik, de rögtön nem az, ha figyelembe vesszük azt a helyzetet, melyben nemcsak a jászberényi, hanem az egész jász!-ági szórvány- hittestvérek eddig éltek. Jászság. Eddig ez a név az evangélikus, sót a magyar protestáns egyház történetében sem igen fordul elő. Idevágó földrajzi ismereteink felfrissítése céljából hadd említsük meg tehát, hogy a Jászság az ország egyik legnagyobb megyéjének, Jász-Nagykun-Szol nők megyének a tekintélyes része. A Zagyva folyó két part­ján, a Tiszától jobbra terül el. Lélakszáma 88.220, területe 178.800 kát. hold. A lakosság csaknem 99 százalékban róni. katolikus, az egész területen mindössze 236 ev. él, közülük [22 Jászberényben, aminek a magyarázata azon­ban bizonyára az lehet, hogy a színkatolikus és pedig a római egyház szempontjából jó katolikus lakosság a beköltöző evangélikusok második generációját feltétlenül beolvasztotta. A Jászság tehát, egyházunk szempontjából ha­sonlított ahhoz a legveszélyesebb harctéripont­hoz, ahol minden odakerült hittestvért elvesz­tettünk. A helyzet akkor változott meg lényegesen, amikor — most nagypénteken lesz három éve — a jászberényi evangélikusok fiókegyházzá alakultak. Ettől fogva istentiszteletek tartat­tak, úrvacsora, konfirmáció volt, 8 gyermeket kereszteltek s azóta ott megkötött 3 vegyes­házasságból 4 evangélikus oltár előtt része­sült áldásban, 3 esetben a mi javunkra kötött reverzálissal. Mind a tanítóképzőben, hol 7—í8 ev. tanuló mindig akad, mind a többi iskolában (gimn. polg. fiú-, leányisk., iparostanonc-, ele­mi isk.) megindult a rendszeres hitoktatás. Az istentiszteleteken átlag 80 ember vesz részt, de gyakran 120-nál is többen vannak jelen. Elmondható tehát, hogy eleven ev. hitélet folyik Jászberényben, melyet csupán egy kö­rülmény zavart eddig igen erősen: az istentisz­teleti hely hiánya, illetve meg-nem-felelő volta. Ezidőszerint két év óta kultuszminiszteri en­gedéllyel az egyik állami elemi iskola tanács­termében tartattak az istentiszteletek. A termet az istentiszteletek céljaira szépen be is ren­dezték, harmóniumot, oltárt, szószéket, széke­ket. szerezték be a buzgó hittestvérek kb. 1700.— P. költséggel. A tanácsteremre azonban gyak­ran. van szüksége az iskolának s azért a jász­berényi hittestvérek kezdettől fogva vágyódtak saját helyiség után, ahol istentiszteleteiket za­vartalanul végezhetik. Arra gondolni sem mertek, hogy templo­mot építsenek. De e gyülekezeti ház építése, melyben istentiszteleteket, bibliaórákat, összejö­veteleket, hittanórákat tartanának, múlhatatla­nul szükségessé vált. Mivel a mostoha körül­mények miatt már az is kockán forgott, ami eddig lelkileg megépült, a hittestvérek számot vetettek, ki mennyit tudna gyülekezeti házra áldozni. A megajánlások várakozáson felüliek lettek. A környék egyik orvosa pl. egyhavi fizetését ajánlotta fel. Senki sem maradt el buzgóság tekintetében. Igv a vezetőség elérke­zettnek látta az időt, hogy Jászberény megyei város polgármesteréhez forduljon s a várositól telket kérjen az építkezés céljára. A 3Q.000 lakosú, csaknem színkatolikus város nemes, ha­zafias érzületéről tanúskodik, hogy egyik kis parkjából 150 négyszögölet ajándékozott a lel­kes kis egyháznak. Igv a vasárnapi közgyűlés már a közeli megvalósulás reményével határoz­hatta el az építkezést annál is inkább, mivel a szolnoki egyházközség ugyanaznapi közgyűlé­se Alexander lnne alispán, egyházfelügyelő buz­gó vezetése alatt kimondotta, hogy D. Geduly Henrik huszonötéves püspöki évfordulója felett érzett örömének aképpen ad méltó kifejezést, hogy az alkotásban gazdag huszonötévi püs- püspöki szolgálatra való gondolással a maga részéről a legmesszebbmenő anyagi ás! erkölcsi támogatásban részesíti a létéért hősiesen és diadalmasan küzdő fiókegyházközséget a fon­tos építkezésben. Így minden remény megvan arra, hogy ősszel lesz már hajléka Isten Igéjének Jász­berényben. A ház, mely mellett majd a templom fog felépülni valamikor, »Jászsági Evangélikus Ház« nevet viseli, azért, mivel remélhető, hogy a szétszórtan élő többi jászsági evangélikus is., mint részben eddig, ezután méginkább oda- tartozónak érzi magát. Áldozatkészségben a jászberényi hittestvé­rek elmentek a legutolsó pontig. Az építkezés anyagi feltételei azonban — sajnos — csak részben állanak rendelkezésre. De szent lel­kesedéssel mégis belefognak a nagy munkába. Hiszik ugyanis, hogy Isten ezután is velük lesiz. De hiszik azt is, hogy magyar ev. egyházunk szervezeti hatóságai, jótékony-intézményei és egyes tagjai szintén lelkesedéssel támogatják őket az evangélikus magyarság egyik legve­szedelmesebb pusztaságának a megszüntetése érdekében kifejtett küzdelmükben. Sorainkat kérő szóval fejezzük be. Segítsétek jászsági hittestvéreinket! Ne engedjétek, hogy ők, kik oly távol vannak a nagy gyülekezetektől, csalódjanak azokban, akikre annyi szeretettel és vágyódással gon­dolnak! Ha egy tégla vagy akár egyetlen vá­lyog értékét külditek el, azért is hálásak lesznek! (Csekkszámla befizetési lap száma 2.555, Jászsági Hitelintézet és Gazdák Bankja, Jász­berény, melyen az adomány célja is feltün­tetendő.) Ür. Vető Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents