Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-04-12 / 15. szám

114. oldal

EVANGÉLIKUS ÉLET

15 szám

Erős várunk.

(Luther éneke.)

1. Erős várunk az Úristen,

Jó védelemre pajzsunk;

Ha balsors tép, más senki sem, Csak ő segít mirajtunk.

Most ős ellenünk Vív bőszen velünk; Szörnyű fegyvere Ármánya, ereje:

Nincs ilyen több a földön.

2. Erőnk e harcban kárba vész,

Nem mentené meg éltünk:

De Isten-küldte jó vitéz Viaskodik miértünk.

Ha kérded, ki az?

Jézus Krisztus az,

S nem más, mint maga A seregek Ura:

Kezében a dicsőség.

3. S ha e világ ördög-hada

Elnyelni vágyna minket: Mind hasztalan riasztana, Legyőzzük elleninket.

E világ ura S dühös tábora Semmit sem tehet:

Az Úr ítélkezett,

Egy puszta szó ledönti.

4. Az ige rendületlen áll,

Hogy őket visszaverje;

Velünk van, értünk síkra száll Szentlelke és kegyelme. Javunk, életünk,

Nőnk és gyermekünk Hadd vesszen, ha kell, ök mit se nyernek el: Miénk a menny örökké I

Fordította:

Vietórisz József.

Jegyzetek

Luther énekének e legújabb fordításához.

Ez a fordítás némi változtatással ugyanaz, amely- lyel részt vettem egyetemes egyházunk »Erős vár«i- pályázatán. A pályázat tudvalévőén meddő maradt, mert abszolút értékű munka nem érkezett be s a pályaművek egyike sem bizonyult jobbnak, mint a amilyen a Dunántúli Énekeskönyv 256. számú éneke.

A bíráló bizottság ítélete előreláthatólag hosszú időre levetette a kérdést a napirendről, de nem zárta el annak útját, hogy újabb fordítások figyelembe vehetők legyenek, ha valamelyik egyházi lapban nyilvánosságra kerülnek. Arra kértem tehát lapunk érdemes szerkesztőjét, hogy e módosított szövegemet a hozzáfűzött jegyzetekkel együtt közölni szíveskedjék. Igazolni kívánom ugyanis, hogy munkám, ha csekélyebb értékű is, elődeinél jobban megközelítette s a magyar lélekhez közelebb hozta Lutherünk diadalmas énekét.

Az ének négy verszakban három részből áll:

a) Isten a mi oltalmunk és erősségünk, (1. v.)

b) Jézust küldi segítségünkre, aki az Igével együtt megdönti e világ urait és hatalmasságait. (2., 3. v.),

c) Szentlelkével bátorít a küzdelemre s vezet a győzelemre. (4. v.).

Az ének szövege nyers prózában:

1. Erős vár a mi Istenünk, jó védőfegyver; ö szabadít ki minden szükségünkből, amely most ért bennünket. Az ősi gonosz ellenség most vehető igazán komoly számba: kegyetlen fegyvere nagy hatalma és sok csele, nincs a földön hozzá hasonló.

2. A mi erőnkkel semmit se tettünk, sőt csakhamar teljesen elvesznénk; értünk az igazi férfiú küzd, kit maga az Isten választott. Kérdezed, ki ő? Jézus Krisztus a neve, a seregek Ura és nem más Isten, a harcmezőn ö diadalmaskodik.

3. S ha ördöggel volna tele a világ és egészen el akarna nyelni minket, mégse félünk oly nagyon, mégis sikerre kell jutnunk. E világ fejedelme, ha még oly fanyar is, semmit se tehet velünk, 1 mert elítéltetett: egy szócska elejtheti.

4. Hagyják békében az igét, (mert) nem lenne köszönet, (ha bántanák); ő bizonyára mellettünk van a síkon leikével és adományaival. Vegyék el életünket, vagyonúnkat, becsületünket, gyermekünket, feleségünket: hadd vesszen oda mind, nekik nincs semmi nyereségük, számunkra mégis meg kell maradnia a mennyországnak.

Az ének egész anyaga oly tömör, lendületes, zeng- zetes hinmnusszá magasztosul, hogy szinte legyőzi- hetetlen feladat elé állítja a fordítót. Meg keli küzi- denie a bibliai hagyományos szöveggel, az értelmezés nehéz feladatával, a megszokottság merev beideg1- ződéseivel, a kifejezések páratlan energiájával, a verselés hatalmas erejével. Csak ezeknek az akadályoknak eltávolítása után juthatunk közelebb ahhoz az általános követelményhez, hogy lehetőleg olyan legyen a fordítás, amilyennek Luther írta volna, ha magyarnak született volna.

A magam részéről megvallom, hogy nekem a Tranoscius több, mint 1200 énekének fordítása nem okozott nagyobb gondot és fejtörést, mint maga ez az egy ének. S mégse mondhatom el, hogy sikerültnek tartom, mert ez se bírja el a legszigorúbb kritikát. Ha bírálóim mégis figyelemmel voltak arra, hogy »ut desint vires, tarnen est laudanda voluntas« s díjazásra első helyen ajánlották: jóakaratukat hálás köszönettel fogadom; észrevételeimet pedig úgy vegyék, hogy semmiképen nem rekriminálás. hanem csupán használni akarás volt a szándékom.

Mindjárt az első versszak első soránál eltértem az eredetinek s a használatos fordításnak szövegétől és ezzel a könnyebb megoldás helyett a nehezebbet választottam. Legyen szabad egy pár szóval megokolnom eljárásomat.

1. Luther is eltért a 46- zsoltár szövegétől, mert az a német ritmusban nehézkesebben gördült volna.

Visszatértem tehát az eredetihez, bár ezzel föl kellett áldoznom a jambusverselés simább ritmusát.

2. Az ének alapjául vett zsoltár első mondata: Isten a mi oltalmunk és erősségünk, tehát »erős várunk«; ugyancsak e zsoltár 8. verse szerint Jákobnak Istene »a mi várunk«; a 12. vers szerint »a mi oltalmunk« a Jákob Istene. Használatos énekünk második sorában már jó fegyverünkről és pajzsunkról van szó.

3. A régi magyar fordítások hagyománya szerint, amely évszázadokon át tartotta magát s a reformátusoknál ma is megvan, ez az első sor így hangzik: »Erős várunk nékünk az Isten«.

Gyermekkoromban én is így énekeltem az egyébként nem jó szöveget: »Erős vár nékünk az Isten«,