Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-04-05 / 14. szám
110. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 14. szám „Tártalom -mutató." Régi ígéretünket teljesítjük, amidőn jelen számunk mellékleteként szétküldjük lapunk 1935. évi III. évfolyamának tartalom-mutatóját- Ez a tartalommutató. amely a közönyösek előtt lélektelen címjegyzék csupán, számunkra más és több: hü tükre egy évi »evangélikus élet«-nek, beszámoló egy küzdelmes év munkájáról, mérlege a magunk elé tűzött célokból elért eredményeknek s egyben programm és Ígéret a jövőre. »Tartalom-mutató«: megmutatja, hogy az egyházi élet eseményeinek az »Evangélikus Elet« hű krónikása, de azoknak nemcsak passzív szemlélője volt; maga ragadta meg az iniciatívát mindenkor, ha annak szüksége mutatkozott. Kivette részét a belmisszio kimélyitésében, feltárta szórványbeli hii- testvéreink helyzetét és megsegítésüknek lehetőségeit, ébren tartotta a lelkiismeretet a reverzáliskér- désben, javaslatokat tett a zsinati bizottságoknak, szói emelt az egyházunkat ért támadások ellen, felele*- venitette régi nagyjaink példaado emlékét, élénkítette az egyháztársadalmi mozgalmakat, érdeklődést keltett irodalmunk és művészetünk iránt és terei adott oly — mindenkor testvéri hangon folytatott — vitáknak, amelyeknek eredményeiből áldás fakad egyházunk beléletére. Mindezzel és ezen át egy a cél: építeni Isten országát az evangélium mindenben való megvallása által. E célt követi lapunk minden munkása abban a tudatban, hogy itteni munkája is szolgálat s az »Evangélikus Elet« a nyomtatott szó egyik szószéke. Lelkészképzésünk. A Békéscsabai Evangélikusok Lapja II. számában »Lelkészképzésünk« címen teológus ifjúságunkat érintő cikk jelent meg. A cikk megállapításaira addig nem reflektálhattunk, míg előttünk objektív választ nem ad valaki azokra. Miután azonban hálás szívvei olvastuk Wolf Lajos ceglédi lelkész »Teológiánk« című idevonatkozo cikkét, alkalmat kérünk arra. hogy a minket érintő kérdésekben egy-két felvilágosítást kérhessünk a Békéscsabai Evangélikusok Lapja cikkírójától, tekintettel arra, hogy több kívánságát illetőleg kifogását nem értjük. 1. A minket »középiskolai alárendeltségben tartó tanárokkal« együtt imádkozunk azért, hogy az egy Jézus Krisztusnak egyformán, csak az evangéliumból élő jó vitézei lehessünk, s hogy az egy evangélium hívó szolgálatában legyünk kegyelemből egyek. Milyen »szabadabb valláserkölcsi egyéniségeket« keres köztünk a cikkíró és hogyan képzeli el ezeknek »kitermelését«? 2. A fentiek után természetes, hogy elöljáróink, elsősorban professzoraink iránt köteles, hálás és szerető alázattal viseltetünk. Ezt nevezi-e a cikkíró »lakájszellemü alakoskodásnak«. s milyen formában, hol tapasztalta azt, hogy a »hatalomnak és előnyöknek a kedvéért meg- hú'nyászkodunk« ? 3. »Menekült« profeszorainkkal egyet értve, szent hitünk az, hogy a mi egyházunkat és annak lelkészeit is felelőssé tette az Isten a magyarság jövőjéért, s mi vállalni akarjuk ezt a magyar életet, minden konzekvenciájával együtt, mint egyetlen drága istenadta életlehetőségünket. Kérdezzük, ezt nevezi-e a cikkíró »túlfűtött nacionalizmusnak«, sőt sovinizmusnak« s ha igen, mit félt tőle? 4. Munkaközösségben vagyunk a soproni ifjúsági egyesületekkel, s fentartjuk a viszonyt a budapesti, szegedi, debreceni, pécsi Luther Szövetségekkel s az öszes református teológiákkal (a kolozsvárival is). Honnan vette a cikkíró azt az értesülését, hogy teológus »más fakultású if jakkal nem érintkezhetik?« 5. Minden egyházi lap jár nekünk, s érdeklődünk minden építő gyülekezeti lap iránt is. Kérdezzük, miért csak ezt a számot kaptuk meg eddig a Békéscsabai Evangélikusok Lapjából? 6. Wolf Lajos, aki az első választ megírta a fenti cikkre, eljött miközénk és itt ismert meg bennünket. Tisztelettel és szeretettel várjuk a cikkírót Sopronba. hogy közvetlenül ismerjen meg bennünket, s addig is. míg ez megtörténhet, idei munkajelentésünket ei fogjuk küldeni a Békéscsabai Evangélikusok Lapja Szerkesztőségének is. Kiváló tisztelettel: az Ev. Teái- Ifjúsági Kör Elnöksége. | • ! HÍREK. I @ I VIRÁGVASÁRNAP. Máté ev. 21:1—14. Virágvasárnap, virágvasárnap. ■ . Minden virág, minden falomb, minden tiszta ruha, amelyet a fogadtatás mámorában kikényszerített az emberekből — mennyi, mennyi vádat rejteget magában. Ő alázat komolyságával jött, s az emberek futó lelkesedéssel fogadták, Ö halálraszántan jött s a tömeg elhitette sa ját mayával, hogy most sorra jönnek az uralkodásban, Ő Isten Fiaként jött s mégis megkérdezték: kicsoda ez? — Első virágvasárnap, gyönyörű nap voltál, de idődben félreismerték Jézust. Milyen nehéz ma nekünk is virágvasárnapot ünnepelni. Sokkal nagyobb fogadtatást rendeznénk a bevonuló Jézusnak, de micsoda csodás fogadtatást, amíg csak a szemnek-szájnak szól. De elfogadni Öt alázatos Királyként, örökkévaló Űrként, ki tudja, meg tudnánk-e tenni? Virágvasárnap, virágvasárnap . ■. Vajha ebben az évben virágtalanabb, de boldogabb lennél. ■. — A Deák-téri templom belsejét és külsejét az idő már nagyon megviselte, azért szükésgessé vált a tatarozása, amit a templom jövő évben beálló 150 éves jubileumára való tekintettel most az egyház el is végzett. 40 éve annak, hogy belseje nem éppen szerencsésnek mondható sötétszürke színezést kapott, ami a templomot nagyon elsötétítette. Az új színezés világosan, fehér színárnyalatokban van tartva diszkrét aranyozással. Megváltozott a papi szék, a szószék kiképzésével kapcsolatos megoldást nyert. Mindkét emeleti karzat, az alatta levő oszlopok, az orgonaház külső burkolata felújított aranyozással, valamint a vasrácsok, az összes belső ajtók, amelyek eddig barnák voltak, az énekszámtáblák fehér olajmázolást nyertek, úgyszintén az összes körülmenő falakon látható lábazatrészek. Az összes eddig külsőleg vezetett világítási s rádió áramvezetékeket a falba sűlyesztették. A második karzaton a világítótestek a falon is méltó kiképzéssel nyertek elhelyezést. A templom külső homlokzata az eddigi kőporos vakolat helyett sima alapfelületen’ új, megfelelő színezést kapott. A munkálatokat a műemlékek országos bizottsága vezetőjének, Lux Kálmán kormányfőtanácsos, műegyetemi tanár tanácsai és irányítása után Gerey Ernő, műépítész templomgondnokunk vázlatai szerint, vezetése és ellenőrzése mellett hajtották végre. Az összes munkákat Ruttkay-Miklián Ödön építőmester végezte. — A Gusztáv Adolf Gyámintézet emlékfüzetet adott ki a múlt év őszén lefolyt 75 éves jubileumi ünnepről. A 36 oldalas, képekkel díszített emlékfüzet hü képet ad nemcsak a lefolyt ünnepélyekről, hanem az eddig eltelt 75 esztendőről is. A füzetet húsvéti számunkhoz csatolva, ajándékképen küldjük
