Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-04-05 / 14. szám
108 oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 14. szám A SZENVEDŐ JÉZUS. Kalinka Joachim illavai lelkész Jézus, drága Üdvözítőnk, Legkegyesebb megsegítönk! Tested ím ott függ mezetlen Szétfeszítve a kereszten; Add kegyelmed elfogadnunk S benne holtig megmaradnunk! Te vagy égi eledelünk, Berniek van a mi kenyerünk, Kegyelemnek kút forrása, Örök élet orvossága. Add kegyelmed elfogadnunk S benne holtig megmaradnunk! íme hozzád közeledünk, Bocsáss, bocsáss meg minekünk; Ö Ura a kegyelemnek, Tőled várunk segedelmet. Aad kegyelmed elfogadnunk S benne holtig megmaradnunk! Mily nagy a te édességed! Jézus, aki ízlel téged: Áhítatos fog maradni, S benned óhajt élni, halni. Add kegyelmed elfogadnunk S benne holtig megmaradnunk! Drága lényed szent illatja A mérget átváltoztatja; Italod élettel teli, Tudja, aki megízleli. Add kegyelmed elfogadnunk S benne holtig megmaradnunk! és püspök (t 1678) két nagypénteki Dr. Vietórisz József fordításábanHa szenvedek, csak rád nézek, S mindjárt égő szom iát érzek, És csak téged kereslek fel, Méltatlan is, kérésemmel. Add kegyelmed elfogadnunk S benne holtig megmaradnunk! Üdv, jó pásztor, ki meghaltál S halálodban megfáradtál. Aki otl vagy nagy kegyetlen Megfeszítve a kereszten. Add kegyelmed elfogadnunk S benne holtig megmaradnunk! Feláldoztad életedet, Hogy üdvözítsd híveidet, Segítséged odaadtad A jóknak és gonoszaknak. Bár jutnának kegyelmedbe, S maradnának holtig benne! Meggyötörve, meggyalázva Jutottál a keresztfára; Fejed tövis koszorúzta, Tested vessző verte csúfra, Add kegyelmed elfogadnunk S benne holtig megmaradnunk! Véghetetlen Mindenható! Csoda ez, meg nem fogható: S ki az, aki az üdv végett Szeretettel keres téged? Add kegyelmed elfogadnunk S benne holtig megmaradnunk! éneke a »Magyar Tranoscius«-ból, Üdv neked a kegyességben, Jézus, örök üdvösségem; O adj nekem tiszta éltet, Hogy szenvedni tudjak érted. Add kegyelmed elfogadnunk S benne, holtig megmaradnunk! Ó tiszta szív, ó szeretet: Tisztítsd meg az én szívemet; Legyen mindig benned élő, Vallásos és istenfélő. Add kegyelmed elfogadnunk S benne holtig megmaradnunk! Add, hogy szívem egybeforrjon /\ tiéddel, s megtisztuljon, Mert csak szívem tisztasága Lehet szíved társasága. Add kegyelmed elfogadnunk S benne holtig megmaradnunk! Ó Jézusom, fogadd hálám, Hogy váltságom véred árán Haláloddal megszerezted S ellenim lefegyverezted. Add kegyelmed elfogadnunk S benne holtig megmaradnunk! Ha elhagyom életemet: Jézus, fogadd be telkemet; Hozzád szálljon örvendezve, Semmi baj ne környékezze; Add rám a te áldásodat, Hogy meglássam országodat! l!llllllllllllll|||||||||||||||||||||||||||||||||líllllllllllllll!!llllll!lllllllllllllllllllllll!llllll!llllllllll!ll!llllllllllllllllllllllllll^ Ó szomorú, bánatos nap, Napja a nagy fájdalomnak, Napja a nagy siralomnak, Napja a nagy borzalomnak: Mikor Jézust énérettem Feszítik meg a kereszten. Ó mily szörnyen meggyötörték: A keresztre fölszegezték, Dárda hatol oldalába, Szétfeszítve keze, lába, Dicső fejét összeszúrja Tövisből font koszorúja. Jézusom, te legkedvesebb, Isten Fia, legkegyesebb: Fenségedet megsértették, Szépségedet tönkretették; Nincs egy ép hely a testeden, Én Megváltóm, én Istenem! Egész tested végesvégig Összezúzva sebtől vérzik, Jézusom, ki vigaszomra Örömet adsz bánatomra, Üdvösségünk hordozója, A világnak Megváltója. S mi az oka ennyi rossznak? Nagy fájdalmak mért kínoznak? Az én vétkem, az én vétkem, Az én súlyos bűnösségem Vitt e szörnyű kimúlásra, Gyötrelemre, kínhalálra. Jézus, engem úgy szerettél, Hogy halált is elszeripedtél, 9 érdemeddel a pokolnak Mély tavából kimentettél: Én Uram és én Istenem, Szűznek Fia, egyetlenem! Értem, aki eredendő Bűnben voltam elveszendő, Határtalan szeretetböl Mit se vonsz meg az embertől: Az egekből leszállóitól S haláloddal megváltottál. Mit kellene adnom, tennem, Hogy hálámat kifejezzem A mi drága Jézusunknak, Üdvözítő Krisztusunknak? Magam adom, Uram, neked, Legyek én a te gyermeked. Jézus, aki mindig velünk Vagy, ha temd emlékezünk: Szív vei-szájjal téged vallak Mindenható oltalmamnak; Ha bánat ér, vagy szenvedek: Vigasztalást benned lelek. Jézusom, ha te vagy enyém, Semmi bajtól nem félek én: ördög, halál rám törhetnek, Erőt rajtad nem vehetnek; Királyok közt te legnagyobb, Jézusom: a tied vagyok! Amit szenvedsz kereszteden, Vigasztalást szerez nekem: Oszd meg velem fájdalmadat, Hogy szívemben hordozzalak; Ne maradjak hátra én sem A szent keresztviselésben. Jézus, soha nem hagylak el Se testemmel, se telkemmel: Életemben, halálomban Veled leszek minden korban; Ha te szeretsz, nem is vágyom Semmi másra e világon. Türelmed a szenvedésben Hagy megnyugvást hozott nékem: Nincs elég sző, bár óhajtsam, Hogy azi híven elmondhassam, Jézus, mennynél drágább kincsem, Akinél szebb sehol nincsen. Enyém már, akit kívántam, Aki után mindig vágytam; Enyém már, akit kerestem: Üdvözítőm a kereszten, Jézus az én biztonságom, Örömem és boldogságom. Add meg, Uram, mindazoknak, Akik hozzád fohászkodnak, Halálodra emlékeznek, Szomorkodnak, keseregnek: Hogy soha el ne hagyjanak. Szerelmedben maradjanak. Ha pedig itt holttá lesznek, S országodba elérkeznek: Ott tégedet dicsérjenek, Veled örökre éljenek. Jézus, hallgass meg bennünket, És add meg a mi üdvünket!
