Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1936-03-29 / 13. szám

102. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 13 szám gezni fogja a lelkészi hivatal minden egyház­jogi teendőjét. Az esperes és egyházmegyei felügyelő es­küjének alkotó elemeit az E. A. 93—95. §§-ai tartalmazzák. A püspök és kerületi felügyelő az E. A. 121 —124. §-aiban körülírt köteles­ségek teljesítését fogadják meg. így ezen az úton megszövegezendő eskü­mintákban kevesebb lesz a Retorikai és stilisz­tikai forma, halványabb a színezés, de több lesz a tartalmi igazság és több az elkötelezés ko­molysága, több a törvény, a visszavonulni nem engedő keménység, több szó lesz a lelkiisme- rethez, mint a hangulathoz. Zsinatunknak e kérdéssel is foglalkoznia kell. Az ügy komolysága egyetemes és vég­leges rendezést igényel. D u s z i k Lajos*, Hol az igazság? Scholtz Ödön e lap 12. számában »Mi aiz igazság?« címen boncolgatta Dr. Deák János »Egy kis egyházi statisztika« c. cikkét. Scholtz Ödön azt írja: »...sietnem kell (Deák prof.) észrevételeire válaszolni, nehogy azokból bárki is hamis következtetéseket vonhasson le.« Elő­sorolja azután, hogy ő már 36 éven át milyen források figyelembevételével és milyen alapon készítette évről-évre hazai ev. egyházunknak a » Gott hol d-naptá r« -b an megjelenő névtárát: »•'..az egyetemes, egyházkerületi és esperes- ségi adatok után« felsorolja, hogy hol van­nak hazánkban német evangélikus gyülekeze­tek. A gyülekezet után álló »d.« és »11.« betű jelzi az istentisztelet nyelvét, illetve, hogy mi­lyen anyanyelvű hívek vannak abban a gyüle­kezetben többségben s eszerint váltakozik a »d., u.«, illetve »u., d.« jelzés. Teszi ezt pedig azon az alapon, hogy »ez nem is lehet máskép, mivel azt a népszámlálási statisztikából nem lehet kivenni, hogy az egyes felekezetek hogyan oszlanak meg nyelvileg.« Ezt írja továbbá: »Iga­zán nincs rá szükség, hogy a felsorolt gyüle­kezetek tiltakozzanak az ilyen statisztika ellen, hiszen a naptár ezen gyülekezetek. csaknem va­lamennyiébe jár 36 év óta • ..« »Mi az igazság?« c. cikk felvilágosítása után is van gyülekezet, amely joggal tiltakoz- hatik, sőt kötelessége is tiltakozni (feltéve, ha tudomására jut) a »Gotthold—naptár« statisz­tikája ellen. Somogyvámos e statisztikában így szerepel: »Somogyvámos d., u.«. Ez tehát azt je­lenti, hogy Somogyvámoson a német anyanyel­vű evangélikusok vannak többségben s így több a német nyelvű istentisztelet, mint a ma­gyar. Én, aki másfél évig voltam e gyülekezet­ben helyettes-lelkész s személyesen ismertem a gyülekezet minden tagját, tárgyilagosan mond­hatom, hogy e gyülekezet után egészen nyu­godtan .lehet az »u.=--ungarisch« jelzést írni, mert büszkén vallja ott magát mindenki ma­gyar anyanyelvűnek. Amióta az anyásítási fo­lyamat megindult (1922.) mindig magyar volt az istentisztelet nyelve. Érthető is, hiszen az 50—53 éves egyháztagok nem is tudnak más­képen, csak magyarul. Van néhány 60—70 éves, akik még beszélnek németül, de a magyar nyel­vet, ezek is jobban bírják- Tudtommal e gyü­lekezetbe csak a »Luther-naptár« jár, ami szin­tén a magyar voltát bizonyítja. Hogyan le­het mégis ezt a gyülekezetét a statisztikában 14 év óta így feltüntetni: »Somogyvámos d., u.«? Elfogadom azt az érvet, hogy a statisztika készítője ezt nem tudhatta, mert a lelkész nem értesítette a változásról. De, ha már ez a sta­tisztika egyetemes, egyházkeriileti, espereisségi és a legutóbbi népszámlálási adatok figyelem- bevételével készült, kérdem, hogyan lehet ezen az alapon Somogy vámost úgy feltüntetni, mint ahol több a német anyanyelvű evangélikus? Ugyanis a legutóbbi népszámlálási adatok alap­ján Somogyvámos összlakossága: 1381; ebből magyar anyanyelvű: 1381; német: semmi. Tehát a 394 evangélikus is magyar anyanyelvű. A dunántúli ev. egyházkerület 1933-ban megje­lent névtárában is Somogyvámos mellett azt találjuk: »ma.«=magyar. Tehát magyar gyü­lekezet, amelyben az istentisztelet nyelve is ma­gyar. Nem tudom a »Gotthold-naptár« szerkesz­tőjének e statisztikáját máskép megérteni, mint ; i^,é* elnézés történt, amit árinál is inkább szüksé­ges revízió alá venni, mivel szerinte külföldi egyházi körök is érdeklődnek az iránt, hogy vannak-e Magyarországon s hol németnyelvű evang. gyülekezetek. Emiatt különösen szük­ség van arra, hogy ha statisztikát készít valaki, akkor az teljesen tárgyilagos legyen s hogy így a már teljesen megmagyarosodott gyü­lekezetek ne szerepeljenek úgy, mint amelyek részben még most is német anyanyelvűek. Igaz, hogy a népszámlálási adatok alapján teljesen tiszta képet nyerni nem lehet, mert hiszen kü­lön nincs feltüntetve, hogy az evangélikusok közül mennyi a német és mennyi a magyar, de azt hiszem, ha a statisztika készítője időnként, az illetékes lelkészeket megkérdezi, hogy mi­lyen anyanyelvű hívek vannak többségben s ennek alapján milyen nyelvű istentiszteletet tar­tanak többet, akkor a lelkészek a vjalóságot legalább is annyira megközelítő adatokat tud­nak rendelkezésére bocsátani, hogy ilyen sajná­latos tévedések, mint a somogyvámosi is, el­kerülhetők lesznek. Erre pedig igen-igen nagy szükségünk van. Ládonyi Gyötrgly. A tények tanítanak bennünket legjobban. Aki nem érti meg a tényeket, az a szavak ér­telmét nem tudja kiolvasni. A Bibliának több helyét tudtam megmagyarázni a tények ismere­téből, mint a nyelvtannal. Luther.

Next

/
Thumbnails
Contents