Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-03-29 / 13. szám
100. oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 13 szám vesző evangélikus híveinkért, minit sok ridegen bírálgató ember lelke? Van vád, mely a lelkészek ellen szól. Gondolom, hogy a soproni fakultáson végzett lelkészeket kell alatta érteni. Ilyenek: »Ne legyenek a hatalom kedvéért meghúnyászkodni tudó, lakájszellemű alakos- kodók«, — »ne legyenek se urai, se zsandánai a híveknek«. Vád az is: »A lelkészeknek nincsen élő lelki mélységük, önállóságuk, ügyszeretetük«. — Nem tudom, lázongjak-e ezek ellen a kitételek ellen, vagy pedig hívjam barátságosan a cikkírót, hogy a Sopronban vcjgzett fiatal evangélikus lelkészek közé jöjjön el ő is és tartsunk együtt bűn bánatot! Ezzel fejezi be: »Bizony-bizony, sokat kell még megváltoznunk, hogy lássuk egymás hibáit«. Nem, — Szerkesztő Testvér! Ehhez nem kell megváltoznunk. Bizonyítja cikke is, hogy még ott is sokszor hibákat látunk, ahol erények vannak. Ellenben ahhoz igen-igen megkell változnunk, hogy végre meglássuk a magunk hibáit. És még egyet. Panaszkodik, hogyha lapja ilyenekről ír, akkor akadnak, akik 3—4 felkiáltójellel visszaküldik a lapot azzal a jelzéssel’: »Nem kell!!!« Azt kérdezem, nem gondolja-ie a szerkesztő, hogy azért küldik vissza a lapot, mert egy gyülekezeti laptól mást, építő tartalmat vártak? Az a kérdés ég bennem, melyre szeretnék feleletet kapni: a békéscsabai egyház híveinek hitélete annyira rendben van-e, hogy gyülekezeti lapjukban már csak éppen ilyen írásokra van szükségük? Wolf L a j o sj, MAI EMBER ÉNEKE. Ha várni tudnék! S nem ragadna vad, Bokros vágyaktól rángatott szekéren Veszetten ittas, végtelen szabad, Orom-sóvárgó, hajszás szenvedélyem. Midőn a messzeséget mérem, Mely egyre nő, mint éji árnyék —; Tán messzebb járnék! Ha várni tudnék! És nem hajtana Egy perc-imádó kornak száguldása, S nem korbácsolna vére dallama Feszült iramra, gyilkoló futásra, Mely szívemet halálra váissa Előbb, semmint a poklok kérnék —; Tán többet élnék! De jaj, bálványom lett a Pillanat! Űz és rohannom kell, nem für meg veszteg, Sorsutamon hiába állanak A Krisztus-csendet kínáló keresztek: Fakult szememnek ködbe vesztek. Repülnöm kell éj-támadásig: Leroskadásig. ■. Solt László. Az első keresztyének élete. (Folytatás.) Mivel írásba fogtam, legyen még szabad egy- két szót Rezessy Zoltán »Irányelveihez« is fűznöm. Bíráló cikkíró is öreá hivatkozva irta meg nézeteit. Rezessy fökép a tanítási tervvel foglalkozik s csak mellékesen szól egyik-másik tankönyvről is. Mivel írása, kifogásai, megjegyzései tárgyilagosak és »az újabb generációhoz, melyet hit vezetett pályájára« (nem tudom, a régieket mi vezethette) illő hangon vannak tartva, nem szándékoztam soraira reflektálni. De ha már benne vagyok az írásban, talán nem fog ártani, ha az ügy érdekében egy-két megjegyzést teszek. Ami mindenekelőtt a reformtörekvéseket illeti, akár tanítási terv, akár tankönyv, akár módszer tekintetében, azok ellen természetesen senkinek kifogása nem lehet. Csak örvendetes dolog, ha a vallástanárok vallástanítási kérdésekkel foglalkoznak. Az érvényben levő tanterv ugyan elég rugalmas valami. Amellett mindenki írhat neki tetsző tankönyvet és követhet neki megfelelő módszert. Csak tessék megnézni, hogy ugyanazon tanterv alapján mennyire különböző tankönyvek kaptak engedélyt és vannak használatban. Tankönyvek dolgában fennáll a val- lástanárok tankönyvválasztási joga az engedélyezett könyvekre nézve. Itt érvényesül a szabad verseny. Amelyik könyv leghasználhatóbbnak bizonyul, az forgalomban marad. Tulajdonképen köszönettel tartozom Rezessy Zolr tánnak, mert az érvényben levő 1911-iki középiskolai vallástantervnek fökép két oly részletét kifogásolja, amelyet a tantervkészítő bizottság az én ter- vem és akaratom ellenére állapított meg. Értem az V. és VI. osztály tervét. Én az V. osztály részére a Bibliaismertetést és olvastatást akartam a tervbe felvétetnie, amint azt most Rezessy is kívánja, de a bizottság, melyben a lelkészek, a teológiai tanárok és a középiskolai vallástanárok voltak képviselve, ehelyett a mostani tantervben levő »a keresztyén- ség megalapításának történetét« fogadta el. Ezért történt, hogy én a Bibliaismertetés helyett egy újabb könyvet írtam a tanterv szerinti címmel, de ameny- nyire csak a tanterv megengedte, sőt talán azon tűi is, gondot fordítottam a Biblia egyes könyveinek tartalmi ismertetésére. A VI. osztály tárgyául én szerettem volna és az általam készített tervbe akkép is volt felvéve, az egész egyetemes egyháztörténetet kijelölni s a VII. osztály részére maradt volna szintén a maga egészében a magyar evangélikus egyház története. De a bizottság az egyetemes törtér netet a westfaliai békével megszakította és a magyar evang. egyháztörténettel e béke utáni kor történetét a VII. osztály részére jelölte ki. Az 1911-iki egyetemes egyházi gyűlés ezt így fogadta is el. Később nem kis elégtételül olvastam, hogy Ravasz László, a későbbi püspök is készített vallástanítási tervet és ebben osztályról-osztályra ugyanúgy volt a tanítás tárgya kijelölve, mint az általam készítettben. De a reformátusok terve sem ekkép alakult ki. ők, nem tudom mi alapon, talán mert annak tulajdonítottak legnagyobb fontosságot, a VIII. osztály tárgyául nem a természetesen jelentkező rendszeres hit- és erkölcstant, hanem a protestáns egyház történetét vették fel. Akárhogy forgassuk is a tantervet, háromféle anyagot kell elrendeznünk. A bibliait, egyháztörténetit és a rendszeres hit- és erkölcstanit. A mostani terv szerint a bibliai rész 3 osztálynak jut: az I., IL és V-nek; az egyháztörténeti is háromnak: a III., VI. és VÍI-nek; a rendszeres vallástan két osztálynak jut, ú. mi. a IV. és VlII-nak. A terv természetesen megkívánja, hogy minden fokon a megfelelő alakban és módszerrel tárgyalják a kijelölt anyagot. A rendszeres vallástannak csak két osztály jutott, de ezt kiegészíti a többi akkép, hogy úgy a bibliai, mint a történeti tanításban tulajdonkép nem teszünk mást, mint hitet és hitből eredő életfelfogást szem-
