Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-03-29 / 13. szám
13 szám EVANGÉLIKUS ÉLET 99. oldal Csak úgy éri el, hogy nem keresnek másutt igazságot, ha tudják, hogy otthon is megkapják. A i^ártoskodók és perlekedők, akár egyháziak, akár világiak, ne felejtsék el azt, hogy minden egyházi vonatkozású panasszal, amit ok nélkül kifelé visznek, a saját egyházuk ellen támadnak; s ha talán a világi fórum előtt nem, de lelkiismeretük előtt csakhamar egyházuk lesz a vádló és a makacs perlekedő a vádlott. És ne felejtsék el azt sem, hogy az ő, annyira fontosnak tartott pártoskodásuk és torzsalkodásuk senkit sem érdekel, csak azokat, akik abból az egyház ellen akarnak fegyvert kovácsolni. D r. vitéz P é t e r y Álad á r. Teológiánk. A »Békéscsabai Evangélikusok Lapja« 1936. évi márciusi számában a szerkesztő sok keserű váddal teli cikket írt »Lelkészképzésünkről«. A cikk nagyon hosszú. Minden részletre kiterjedő választ írni túl terjedelmes volna. Azért csoportosítva a vádakat, legtöbbjére csak néhány vonatkozásban válaszolok. Többször visszatér a panasz: miért van a 'Teológia Sopronban? Lehet, hogy jobb megoldás lett volna Budapesten tartani. Azért erről ne szóljunk többet. Van egy csomó vád, mely nézetem szerint nem tartozik a cikkben megadott tárgyra. Ilyenek ezek, melyekben szól a »másodrendű dolgokról«, »személyes érdekeket előmozdító hivatalokról«, kötetekre menő nyomtatványokról«, stb. melyeknek költségeit a fejbólintó Jánosok megszavazzák. Ugyan hány ember van ezek között a megtámadottak között, aki a soproni teológiai fakultáson végezte már tanulmányait? A legtöbb vádaskodás a teológiai tanárok ellen irányul. A teológiai tanárok »méltóságos« címét a cikk írója már sokszor használta gúnyos alakban írásokban és felszólalásokban egyaránt. Ezt ízléstelenségnek kell minősítenünk. Vannak, — sokszor hozzánk egész közelálló gyülekezeti lelkészeink is, — akik a méltóságos címet hordozzák és még sem illeti érte őket gúnnyal senki sem. Nem lehet fájdalom és belső felháborodás nélkül olvasni a támadásoknak azt a részét, mely a »menekült teológiai tanárok«-ról szól. Itt olyan mély szakadék van a cikkíró szerkesztő és a megtámadott tanárok között, melyet a cikk írója alighanem soha életében átlépni nem fog tudni. Csak néhány kérdést teszek föl neki. Tudja-e, hogy a kigúnyolt méltóságú tanárok között vannak olyanok is, akik életük 6—8 esztendejét családjukkal együtt olyan életföltételek között élték, amelyeknél békéscsabai gyülekezete nyomortanyáin élő híveinek élet- föltétele sokkal jobb? Tudja-e, hogy egyház - szeretetükért ők olyan árat fizettek meg, amilyet a szerkesztő-cikkírótól az élet és az egyház soha sem követelt meg? — A cikk írója a/t kívánja, hogy teológiai ifjúságunk a rriárti- riumságig menő hűségre neveltessék. Sokan kívánjuk ezt. De megmondjuk, hogy mi éppen most látjuk a legjobb kezek között ifjúságunkat. Mert olyanok nevelik őket mártiriumságra való készségre, akik szótlanul viselték már ezt az igát. Vád a tanárok ellen az is, hogy középiskolai alárendeltségben tartják az ifjúságot, hogy túlságos dresszura van, hogy a méltóságos tanárok sztratoszférái távolságban élnek az ifjúságtól, hogy túlzó fogadalmak experimentumait végzik rajtuk, sfb. A cikk olvasása közben az volt a leküzdhetetlen érzésem, hogy a cikk írója sohasem látta soproni teológiai fakultásunkat. Ha így van. érdekes volna tudni, hogy ki az, akitől fölvilágosításait beszerezte? Ezzel kapcsolatban csak egyet kívánok jó szívvel a szerkesztőnek: legyen békéscsabai nagy gyülekezetében mindig annyi ember, aki oly bizalommal fordul hozzá, lelki pásztorához, mint amilyen gyermeki bizalommal fordulunk mi, Sopronban végzett teológusok közül sokan a legerősebben támadott teológiai tanárhoz minden időben. A lelkészképzés hiányai miatt a tanárokat illeti váddal azért is, hogy nem ösztönzik eléggé nyelvtanulásra a tanulókat. Tudja-e a cikk írója, hogy amióta a soproni teológiai fakultás fönnáll, a tanárok lelkesítésére nem csak a német nyelvvel foglalkoznak a tanulók, hanem azóta sokan tanulták meg a svéd és a finn nyelveket: is, hogy megismerjék ezeknek az országoknak a teológiáját is, hogy minél alaposabb legyen teológiai felkészültségük? Van egy csomó vád a teológusok ellen is. Hogy nem állnak élő kapcsolatban a gyülekezetekkel, hogy a mai kor követelményeitől távol élnek, hogy nem törődnek az elhanyagolt belmisszióval, diakóniával, nem akarnak problémákat meglátni, stb. Tudja-e a szerkesztő, hogy a soproni teológiai fakultás fölállítása első évétől fogva a teológiai tanárok lelkesítésére minden évben bejárnak a teológusok egy-egy országrészt, hogy annak gyülekezeteit megismerjék? Tudja-e, hogy még a tanárok is, a fiúkkal együtt télvíz idején gyalog is elmentek egyik falutól a másikig? Tudja-e, hogy van olyan Soproniban végzfttt fiatalember, aki 4 évi teológiai tanulmányai alatt 80 gyülekezetét is megismert ezen az úton? Tudja-e, hogy a teológusok mat- guk is végeznek tudományos készülésük mellett belmissziói munkát? Tudja-e, hogy éppen ebben az évben a teológusok ifjúsági köre az ország minden részéből meghívott előadókat, hogy tájékoztassa magát az egyházépítés munkáiról, szórványgondozásról, ifjúsági kérdésekről, szociális föladatokról, az egyházak világ- helyzetéről? Tudja-e, hogy teológiai ifjúságunk lelke sokszor jobban ég a szórványokban el
