Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-03-29 / 13. szám
IV. évfolyam. 13. szám. 1936. március Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VII. DAMJANICH-u. 28b. Telefonszám: 33—5—92. Kiadja az ORSZÁGOS LUTHER SZÖVETFÉG EGYHÁZT ÁRSADALML BELMISSZIÖI, KULTURÁLIS ÉS EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: KEMÉNY LAJOS. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 4.40, félévre 2.20 pengő. Postai csekk száma: 20.412- Felelős kiadó: Dr. FRITZ LÁSZLÓ TARTALOM: V. L. : Szerződések sorsa. — Dr. vitéz Pétery Aladár: Törvény előtt. — Wolf Lajos: Teológiánk. Solt László : Mai ember éneke. — Bereczky Sándor: Az első keresztyének élete. — Duszik Lajos: „Esküszöm.“ Ládonyi György: Hol az igazság ? — V. Z.: Nem hagyhatom szó nélkül. — Hírek. SZERZŐDÉSEK SORSA. Amióta Kain gyűlöletből megölte Ábelt s amióta a gyengébb félt először teperte le orvul az erősebb, azóta megszűnt az élet abszolút biztonsága. Látható jeleivel óriási méretekben jelentkezik lez a tény a nemzetek életében. Egyik nemzet nem tudja a másikról: nem rejteget-e valami öldöklő meglepetést, amely a maga ismeretlenségéből kilépve, ledöntheti az egyenlőséget s gyűlöletből maga alá gyűri a másikat. Eltűnt a nemzeti élet biztonsága s helyébe került a félelem. Az államférfiak, amikor a maguk nemzetéért nemzetközi fórumokon küzdeni kezdtek, lemondtak az abszolútról és megelégedtek a relatívval. Ez a »mentsük, ami, amennyire menthető« hozta létre a nemzetközi szerződéseket, a nemzeti élet biztosító-írásait. Emberi jellegüket az mutatja, hogy mindig van valaki, aki acsarkodva fogadja. Az csak természetes, hogy legyőzöttek szikrázó szemmel nézik saját aláírásukat kényszer-szerződések alján, de az sem új, hogy amikor napjainkban három nemzet fogott össze a béke, a jólét, a jövendő biztosításáért, ez csak olaj olyan ellenséges nemzetek gyűlölet-tüzére, amelyek szívesebben látják a mások gyengeségét, széthúzását. A nemzetközi szerződések mindig ideiglenesek. Ma még szívünkből cseppentjük reájuk a betűket, évtizedek múlva megmosolyogják. Ma még szent öncélúságunk írásait látjuk bennük, egyszer majd ráreflektoroz egy evangéliumi kor embertömege: írásba foglaltátok a hitetlen félelmeteteket s azt olvasták ki belőlük fiatalabb, őszintébb nemzedékek, hogy az előttük járók csak az emberi írásokban bíztak. Ma még csak kevesen bírálnak, de majd felzúg a történelem Istenének ítélete: az igazságtalanságaitokat nemcsak papírra írtátok, hanem beledöfködtétek fájó maradandósággal az utódok szívébe. Minden írást túlél, minden biztosító fegyvernél erősebb és az ember agyafúrtsága fölött áll az isteni igazság. Ez azt mondja: egyenlő az értékünk, mert egyformán Isten gyermekei va* gyünk. Egyformán jogunk van jól és szépen élni, mert Isten akarata-ellenesek azok a gazdasági, területi, kincsbeli, jogbeli eltolódások, amelyeket az emberek megalkottak. Nincs joga egy nemzetnek sem az erősebb címén a kisebbet, felkészületlenebbet összezsugorítani és lassan megsemmisíteni. Ám legyenek szerződések, de ne lőporraktárak falára kiszegezve. Elmúlt évek szerződéseihez ne ragaszkodjanak sokan olyan görcsösen, mert a látszólagos többség akarata sohasem biztosíték annak igazára. S bármennyi új szerződés kerül a szemünk elé, nem bizonyos, hogy arra, csak arra mindent feltehetünk. Isten is kötött szerződést az emberrel, keserű vérszerződést a Fiú élete árán. Testamentumként reánk hagyta. Az értéke folyton nő, amint többen és többen ismerik el magukra életirányadónak. Ereje titkon és nyíltan megtartja a leggyengébbet is a hatalmasok között. Igazságát egyformán osztogatja: minden hívőnek megbocsát. Nem gyűlöletet szít, hanem megértést, nem félelmet kelt, hanem biztonságot, nem elveszteni akar, hanem megtartani. Nincs hiba benne, mert Isten szövegezte meg. Más lenne a szerződések sorsa, ha az államférfiak Isten szerződését vennék mintának. V. L.
