Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-03-22 / 12. szám
94 . oldal EVANGÉLIKUS ÉLET 12 szám Mi az igazság? Felvilágosítás az: »Egy kis egyházi statisztika« című cikkre. Dr. Deák János professzor e lap 11. száma han »Egy kis egyházi statisztika« címen szóvá tette, hogy »egyik hazánkban megjelenő evang. jellegű, de német nyelvű naptárban« olyan statisztikai adatok vannak feltüntetve, amelyek egyes általa névleg felsorolt egyház- községeinkben »semmiképen sem fedik a valóságot s így nagyon alkalmasak arra, hogy félreértsék, sőt esetleg megtévesztésre nyújtsanak alapot.« Ez adatok nézete szerint annak igazoláséira szerepelnek a naptárban, »hogy hazánkban hol és milyen lélekszámú, kimondottan német nyelvű gyülekezeteink vannak« s hogy »a hivatkozott, statisztikai kimutatás szerzője tehát eltüntette az említett egyházközségeknél az összes magyar anyanyelvű híveket, Mezőbe lény ben s Rákoskeresztúron még a tótokat is, s egyszerűen a gyülekezetek lélek számát tette meg a német hívek számadatává«. Mivel Isten segítségével már 36 éve én adom ki németnyelvű gyülekezeteink és híveink számára a nem csak evangélikus jellegű, de határozottan evangélikus németnyelvű »Gott- hold-naptárt« s tudtommal más németnyelvű evangélikus naptár nem jelenik meg hazánkban, a cikkíró kifogásai tehát csakis az abban megjelent »statisztikai adatokra« vonatkozhatnak, sietnem kell észrevételeire válaszolni, nehogy azokból bárki is hamis következteléseket vonhasson le. A naptárban évről-évre közlöm hazai ev. egyházunk névtárát s az egyetemes, egyház- kerületi és esperességi adatok után felső rolorn, hogy hol vannak hazánkban német evangélikus gyülekezeteink is. Bevezetőleg azonban a táblázat helyes értelmezése végett világosan megemlítem, hogy a tisztán német gyülekezeteket, vagyis azokat, amelyekben rendszerint csak német istentiszteletek tartatnak, egy kis d (deusch=német) betűvel, a vegyesnyelvüe- ket pedig valamennyi használatos istentiszteleti nyelv feltüntetésével, tehát a magyar nyelvet egy kis u (ungarisch^magyar) betűvel tüntetem fel. A gyakorlatban pedig úgy hajtottam ezt végre, hogy első helyre azt a jelt helyeztem, amely azon híveket jelzi, akik az illető gyülekezetben többségben vannak. A cikkíró által felsorolt gyülekezetek már most így vannak jelezve: Sopron d.„ u.; Lé- bény u., d.; Szentgotthárd u., d.; Pécs u., dó Magyaróvár u., d.; Kőszeg d., u.; Dombóvár u., d.; Kötcse u., d.; Somogyvámos d., u.; Lajosko- márom u., d.; Mezőberény d., u.; Gyomja] u-, d.; Rákoskeresztúr u., d.; Solt vadkert. u., d.; Újpest n., d.; Barcs u., d. ;S így van ez in ég több más gyülekezetnél is. Megjegyzem, hogy ezen jelzés nem saját találmányom, hanem :az egyetemes névtárból s a dunántúli névtárból vettem, át, ahol a magyar gyülekezetek ml., a németek n., a tótok pedig t. betűvel vannak jelezve, a. többnyelvűek pedig szintén több bellivel, a hívek számarányának sorrendjében. Igaz, hogy az egyes gyülekezeteknél a községben élő evangélikusok összes lélekszáma van felvéve, de ez nem is lehet máskép, mjível azt a népszámlálási statisztikából nem lehet kivenni, hogy aiz egyes felekezetek hogyan oszlanak meg nyelvileg. Például Sopronban lakik iu.912 német anyanyelvű, ki tudja megállapítani, hogy ezek közül hány esik a város 9823 evangélikusságára? Hogy Mezőberény- ben a tót evangélikusok nincsenek megemlítve, az onnan lehet, mivél ott a tótnyelvű hívek önálló gyülekezetben vannak beszervezve, Rákoskeresztúron pedig tényleg nem tudom, hogy vanank-e ott tótnyelvű evangélikusok is? Érdekes azonban megemlíteni, hogy híveinknél a német-tót csoportok a régi egész Magyarországra nézve is elenyészően csekélyek a német-magyar csoportokhoz viszonyítva, — ami nagyrészt a magyarosodási folyamatnak is tudható be. 1 ’ Ha a helyzetet így kellően megvilágosítottuk, igazán nincs rá szükség, hogy a felsorolt gyülekezetek tiltakozzanak az ilyen statisztika ellen, hiszen a naptár ezen gyülekeztetek csaknem valamennyiébe jár 36 év óta, a lelkész- testvérek jól ismerik, híveink már évről-évre várják s el sem tudnák képzelni naptáruk elmaradását. Nem tiltakozásra van tehát szükségünk ott, ahol semmiféle tendencia nincsen, hanem kérem a testvéreket, hogy ha esetleg téves megjelölések lennének, úgy közöljék azt velem, hogy az esetleges hibákat a jövőben kijavíthassam. Néhány év előtt Vértessy Zoltán közölte velem, hogy Magyarbójyban magyar istentiszteleteket is bevezetett s kért, hogy ezt, a naptárban tüntessem fel, amit azonnal megtettem. Ilyen eset máshol is előfordulhat; lehet az is, hogy időközben itt-ott talán teljesen beszüntették a németnyelvű istentiszteleteket, de azt én csak úgy tudhatom, ha az illetékes tényezők tudtomra adják. Azonban, aki elfogu- latlanúl nézi át a naptár statisztikáját s figyelembe veszi az azt megelőző útmutatást csak úgy, mint az egyes gyülekezeteknél alkalmazott jeleket, az semmi esetre sem' jöhet arra a gondolatra, hogy a felsorolt gyülekezetek bármelyike »tiszta német« volna, hanem igenis világosan láthatja, hogy hol több és hol kevesebb az. evangélikus magyarság vagy a németség. Kérdés eshetik azonban arra nézve, bár a cikkíró ezt nem vetette fel s nem is kifogásolta, hogy egyáltalán miért tüntetem fel a naptárban a németnyelvű gyülekezeteket? Két okból. Először, mivel a naptár csakis ezen gyülekezetekbe jár s a híveket, de a lelkészekéi s tanítókat is érdekli, hogy hol vannak hazai egyházunkban még hozzájuk hasonló községek, avagy választás esetén általuk esetleg figyelembevehető lelkészi és tanítói állások. Másodszor azért is, mivel külföldi egyházi körökből ismételten megkértek (s bizonyára másokat is)
