Evangélikus Élet, 1936 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1936-03-22 / 12. szám
12. s^árn EVANGÉLIKUS ÉLET * 93 oldal A mü április első napjaiban magyar nyelven is megjelenik Kutas Kálmán szombathelyi ev. lelkész fordításában »A bumeráng visszaröppen« címen, keresztyén irodalmunk nagy nyereségére. S ha Németországban százezrek olvassák, bizonyára magyar nyelven is nagy olvasótábort hódít. Alább szemelvényeket adunk a könyvből. * Néhány esztendeig úton voltam Krisztus szolgálatában. Néhány évig együtt ültem a földkerekség legtöbb nemzetének nagyjaival és kicsinyeivel. Láttam bajaikat és osztoztam örömeikben. Átehem a népek problémáit teljes nagyságukban s tragikus mivoltukban. Nagy dolgok mennek végbe a világon- Korszakfordulóban állunk, amelynek méreteit a legtöbb ember nemcsak, hogy nem látja, de még csak nem is sejti. Az összes értékek átértékelése megy végbe. Teljesen új világ van kialakulóban- Semmi sem marad úgy, amint ma van és aki azt képzeli, hogy tovább is örvendhet nyárspolgári nyugalmának és kényelmének, annak lelkére egy nap csodák és Ijedelmek tömege fog zuhanni. Azt akarom, hogy munkálkodjunk e kialakuláson, résztvegyünk a megszülető új világ örömeiben, megtegyük azt, ami rajtunk áll, s az Isten által elénk adott feladatokat megteljesítsük. De azt is szeretném, ha feleszmélnénk, látnok, mily komolyan sodródik az egész emberiség, kiváltkép pedig a Nyugat újabb katasztrófák felé. Akinek pedig nincsen Kedvére, hogy valaki a nyugalmát háborítja meg, az csúfoljon engem esztelennek és. •. aludjék tovább. * Amerikai élmények. A nagy lámpák fényénél látom, hogy a pillérek között sajátságos tömegek feküsznek. Mindegyiken újságpapír a fedőlap. Eleinte nem tudom megérteni; miféle csomagok ezek, míg végre hirtelen megrettenve eszmélek arra. hogy emberek, emberek ... Emberek, akik az újságba begöngyölve töltik itt az éjszakát, — emberek százai. Népkonyha a Csendes-óceán egyik milliós városában. Estefelé résztveszek 400 férfi megvendé- gelésén. Sürü húsos babfőzelékben részesülnek- Mindegyik bögre mellett három szelet fehér kenyér fekszik, ezek oly vakító fehérek, hogy az ember szinte kalácsnak tartja. Négyszáz férfi evett. Kitakarítottak. A termen keresztül megyek és megtekintem a maradékot. A babfőzelékes tálakat a legtöbben csak negyedrészig ürítették ki, a kávét csaknem valameny- nyien megitták. Seprés után egy több, mint két méter átmérőjű, s majdnem egy méter magasságú hegy emelkedik a terem közepén. Csodálatos fehérkenyér. Részben még egész karéjok voltak anélkül, hogy valaki beleharapott volna. Elborzadva nézem ezt a tékozlást és gondolataim visszaszállnak ahhoz a sötét, meghatározhatatlan valamihez, amit mi kenyérnek nevezünk, amellyel a háború esztendeiben éhségünket csillapítottuk. A mintaszerű szervezkedés országa csődöt mondott a munkanélküliek gondozásában. Az ököljog uralkodik. Aki nem tud verekedni, menthetetlenül elpusztul. Vezető emberem érzi, hogy szabatos felvilágosítással tartozik. így szól: »Látja ön? Ez éppen a bökkenő. Amerikának a baja nem a hiány, — mi a fölösleg miatt szenvedünk«. Amerika gyümölcstermelő államaiban a fákon csodálatos gazdag a gyümölcstermés, — az ágak alig képesek tartani a terhet. Terítve van a föld pompás gyümölcsökkel. Hideg tél van, amikor itt járunk és minden gyümölcs... meg van fagyva. Az ültetvények főigazgatója így szól: »Látja ön? Nem érdemes leszedni a gyümölcsöt. Azok az árak, amelyekre a nagykereskedelemben törekszünk, nem elegendők a szükséges munkabérek fedezetére. Inkább rothadjon el itt az egész, azonban ne mondja senki, hogy Amerika a szükség miatt szenved, — mi a bőség miatt szenvedünk.« Kell-e megemlítenem azt, amit az újságok eléggé pertraktáltak. hogy Nyugaton elégetik a búzátt és vele kályhákat és mozdonyokat fütenek? E tényeknek végre már Európa legtágabb körei előtt is ismertekké kellene válniok. És a »keresztyén« nemzetek képviselőinek az arcába kellene kergetni a szégyenpírt. hogy ilyen bűn lehetséges. * Kínában a pekingi tg Templománál. Hatalmas benyomást tesz rám az Ég Oltára. Már- ványlépcsök hatalmas márványlapra vezetnek. A nagy, vakitóan fehér síkon semmi sincs. De épp ez a nagyszerű. A tág fehér sik felett a park zöld fáitól szegélyezetten boltozódik a mély kékségü ég. Itt volt a múlt korok keletázsiai világának középpontja. Évezredeken át itt imádták Kína császárai, az Eg fiai, az egyetlent,, ami magasabban volt, mint ők maguk: az Eget. Évezredeken át itt volt Kelet- ázsia vallásos és politikai világának a középpontja. A kínai történelem évezredei tárultak fel előttem e templomnál és oltárnál nyert élményen keresztül. Hallgatagon áll mellettem a kis kínai. Hallgatásunkba nagyhirtelen belevág: »Szép teniszpálya ez a márványlap.« Iszonyodva rettenek meg- Ránézek. Mosolyog. »Ez minden, amit ön érez?« — kérdezem- »Gondolja meg, hogy négy évezredes hatalmas múlt e templomban találja meg kifejezését, jól gondolja meg, négy évezred az ön nemzetének nagy történelméből.« »Badarság.« — mondja. »Ha mi, ifjú kínaiak teniszezni akarunk, ott teniszezünk, ahol nekünk kellemes. Az ősi dolgok hadd pusztuljanak! Mit törődünk mi vele? Mi élni akarunk. A múlttal leszámoltunk. A hagyománnyal szakítottunk« Ez az Ifjú Kína: szakít a hagyománnyal. Tudatosan nem akar törődni a múlttal. Azt hiszem, hogy a világon, Oroszország kivételével nincs nép, amelyik olyan tudatosan hagyománymentes akarna lenni, mint Kína. Nem akarnak többé a múdttal törődni, mert a múltban, úgy mondják, minden csak rossz volt... A kínai vallások halottak. Az ifjúság világnézet nélkül, akaratának felismerése nélkül, cél és út nélkül áll. Nincs aki vezesse- — Az Ifjú Kína képviselőivel napokon és éjszakákon át tartó leghevesebb dis- putálásban ültünk együtt a főiskolákon és akadémiákon. Együtt voltunk keresztyének és nem-keresztyének. Mindig ugyanarról volt szó- Az első negyedóra után mindig ugyanahhoz a visszatérő problémához érkeztünk el. Ifjú Kína képviselői azt mondták: Utat keresünk. Tudjuk, hogy e pillanatban út nélkül vagyunk s nem is tudunk útat. Még csak azt sem tudjuk, hogy mire határozzuk el magunkat. S akkor, mindúntalan felbukkant ugyanaz a követelés, amelyik engem aggodalommal és gonddal töltött el. mert nem tudtam, mikép található megoldás. Ifjú Kína azt mondja, az előtt a kérdés előtt állanak, hogy elfogadják a keresztyénséget a maguk vallásául és világnézetéül, ha a keresztyénség Kínának oly prog- rammot tud adni, amelyik kivezessen a mostani meg- hasonlásból, gazdasági és politikai képtelenségből. Programmot kívánnak. így szólnak az Ifjú Kínaiak: »Ha a keresztyénség nem tud nekünk ily programmot adni, akkor Moszkváét választjuk. Ez bizonyára nem tökéletes, de mégis csak kísérlet, amellyel kapcsolatban az emberek már szereztek bizonyos tapasztalatokat. Ingadozunk a keresztyénség, a bolsevizmus között.« Kínának emberekre van szüksége, olyanokra akik újszülöttek, Jézus Krisztus dicsőségének a tanúi, Istennek hordozói, akik aztán mindenesetre képesek megmutatni az útat, amelyen ez a Kína haladjon, azonban ez az út csakis az egyesek felelősségén át visz Isten elé. ("Folytatjuk.) A logika egyszerűen beszél, mint pl.: „Adj innom /“ A retorika ezt feldíszíti: „Adj nékem ama pincéből való kedves nedűből, mely gyönyörűen habzik és vidámmá teszi az embereket. “ Luther.
