Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

Tájékozásul

6 meg azon, hogy egyenesen megnevezem a szóban levőEmlékirat bujkáló szerzőjét. Kollár ur nem szégyenli e kortesfogásokkal összeállított irat szerzőségét; s igy megengedi, liogy a távolban lakó olvasók kedvéért megjegyezzem, miszerint itt Békésben s valamivel még Békésen túl is, minden értelmesebb lény tudja, hanyadán van az ő általa előadott tényekkel. S itt be kell vallanom abbeli szerénységét, hogy előadásának komolyan vételét e vidéken ő maga sem igényli. Notis est derisui. De a távolabbiak kedvéért tájékozásul előrebocsátok egy pontot az 1871-ik juniusi megyegyüléa jegyzőkönyvéből, mely elég hosszasan elemzi az ő tiszti jelentéseinek hitelességét: „érintett főszolgabíró hivatalos jelentése valótlansága — és alaptalanságának kétségtelen bizonyítványát szolgáltatá, más részről ugyanő, mint köztisztviselő a közhitelesség fogalmával egyenes ellentétben álló s épen ez okból komoly megrovást érdemlő eljárást tanúsított stb. stb."

1) Mellőzve más ilyen megró*) E szavak a tényálladékkal együtt olvashatók az 1871-iki junius 12-iki gyűlés jegyzőkönyvében. Több évi ezrekre menő közmunka pénzekről van benne szó, miket Kollár ur, saját hivatalos jelentése szerint a szarvasi takarékpénztárba helyezett el —• amiből egy árva szó sem volt igaz f És ilyen ember irja emlékirata 20. lapján Sárkány János tisztakezü és jellemes lelkészünk s az egész presbyterium ellenében deklamálva e szavakat: „valótlanságokat hivatalos okmányban olvasni — borzadunk?" — „valótlanságot hivatalból constatálni vétek!" — Lehet-e ennél komikusabb jelenet ? mikor ilyen ember lép fel erkölcsi leckével 1 Az is mód nélkül mulatságos, mikor önmagát igy magasztalja iratában: a főszolgabiró, ki a törvénytől el nem tért (4. 1.) kinek jellemén folt fel nem fedezhető (5. 1.) ki a népnek és az egész egyháznak