Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

39 seknek azon ziláltságával, melyet az isten oltára előtti önkénytelen tisztelet és a hátaraegett űlö népvezér szavára való várakozás bizonytalansága kölcsönöz. Kollár az első pad szélén ült, s elég kegyes volt az elnökséget nem akadályozni abban, hogy előrebocsátott ima után megnyitó beszédét elmondja, s a hiveket a jeleltek közül való papválasztásra felszóllitsa. De midőn a kérdés „Kit akartok?" elhangzott, s a tömegből „éljen Achim!" kiáltás emelkedett: e percben felemelkedett a pártvezér, s mint „egyh. felügyelő" a nép nevében kijelenti, hogy a népnek sérelmei lévén papot választani nem akar. Az elnökség, hallván újra az „éljen Achim" kiáltást, nehogy valakinek kifogása lehessen eljárása ellen, szavazóbizottságokat választott az ajtókhoz, hogy kimenőre a hívek szavazatai számbavétessenek. Azonban Kollár újra felkelt s többé nem beszélni, hanem óriási hangon ordítani kezdett fel a chórusok felé e szavakat kiáltva: ne hagyjuk jogainkat ! nekünk sohsem választottak papot idegenek (értsd az esperesség által kiküldött törvényes elnökséget) most sem engedjük oda autonom szabadságunkat! Ugy van! nem engedjük! — zendült meg a viszhang. Ezzel meg volt nyitva a közbotrány. Az elnökség hiába csitította a zajongó tömeget, hiába kérdezte, hogy hát mi óhajuk van? Feleletül a leírhatatlan zajból, s a padok tetejére ugrált tömegből csak e szavak chaosát lehetett kivenni: nem választunk! nem fizetünk, nekünk idetolakodott idegenek nem parancsolnak! stb. stb. Órahosszáig tartott e szégyenletes jelenet. Az éltesebb ós tisztességesebb egyház tagok és családapák könnyes szemekkel hagyták el a bünbarlanggá alacso-