Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

I. A szarvasi békétlenségről a polgári téren

18 egy három tagból álló (Beliczey R. Ladies Gy. és Foltényi I.) küldöttsége által nyilvánosan meg is hirdette a fellázitott szerencsétlen szarvasi népnek, és pedig azon hozzátétellel, hogy a megérdemlett büntetés csakis Pohl nagylelkű bocsánatnyilvánitása folytán marad el. De a rendszeresen szított lázadást nem lehetett egy szóval lecsendesíteni. A népboldogító elöljáróság által korcsmákban s uton-útfélen hirdetett 70000 forintnyi lopást, melyről a szolgabíró helyeslésével kibocsátott s mintegy 700 embertől aláirt rágalomlevél beszélt, nem lehetett egy megyei tolvonással kitörölni a nép fejéből, mely szívesen hisz, mikor az ö pénzéről beszélnek neki. Amint tehát a megyei ítélet szavai elhangzottak, irtóztató lárma keletkezett a felizgult tömegben. „Nem igaz! Nem hiszük! A vármegye is pártolja az urakatl Adjátok ki Póhlt, hadd tépjük szét!" s több efféle vad rivalgással rontott íel azon terem felé, melyben a megyei küldöttség s vele a főjegyző vala. A lárma a megszeppent Klenk csititására sem szűnt meg; a nép dühe veszedelmes színt öltött magára, ugy hogy a megyei küldöttségnek egyik tagja, Foltényi Ignácz ur

r kénytelen volt a „népben" gyönyörködő Kollárt e szavakkal inteni kötelessége teljesítésére: „János! parancsolj népednek; fogj irónt és írd össze a roham élén álló izgágákat!" — és e játszi eljárás csakugyan megóvta őket a tényleges bántalmazástól. *) J) A nép ezen lázadásszerű kitörése történt 1871. húsvét utáni vasárnap. S ugyan e nap estején, abban az „olvasókörben" melyben Kollárnak „43 csatás" sógora (Lásd az Emi. 231.) volt az elnök, a nap hősei áldomásoztak, s a szolgabírónak egy ifjú vérrokona, ki suitjéhez tartozott, az „Isten