Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.
II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren
61 hatóság tiltakozási dacára újra megengedett 1) Mindez pompás tárgy volta korcsmai zug gyűlések tárgyalásaira. 2) Sok haszontalan küzködés után, melyekből ismét csak a családi érdekek rittak ki, febr. 16-kán megtartatott a népgyűlés, melyen minden sérelmek újra felelevenittettek a történt tények szemérmetlen, de szokásos elferdítésével, határozatba ment „hogy sérelmeik orvosoltatásának sürgetésével fel nem hagynak s az uj egyház alakítása érdekében minden lehetőt megteendenek; s történjék bármi — mondja nagy hangon a határozat — a megvívott harcz után, ha igaz ügyünk diadalmaskodandik, megmentettük egyházunkat, hogy azpecidiumul ne tekintessék, ambitiók versenyteréül ne szolgáljon s a csendes hivők a fondorlatok eszközeivé ne váljanak A szives olvasó talán észreveszi, hogy e patlietikus hang a kerületi, egyetemes, s legújabban a presJ) Megyei gyűlésen aztán ugy védelmezte magát, hogy, ő nem adott engedélyt egyházi gyűlés tartására, hanem csak polgári gyűlésre egyházi ügyben! S a párt e mentséget elis fogadta 2 szótöbbséggel! Hogy a szives olvasónak fogalma legyen a triviális neplázitás jellegéről, ide iktatok egy kis jelenetet a febr. elején tartott megyegyülésről. A szarvasi viszályról volt szó. Salacz F. megyeszerte tisztelt szolgabiránk jelentette a megyének, hogy „nem áll, mintha Szarvason az értekezletek tiltva volnának sőt a „Sas" kocsmában nagyon is sűrűn tartatnak, s e/.eknek egyikén egy népvezér igy szólt L „köze 1 g a nap, m e 1 y en én fogom nektek megjeleini, melyik urat melyik ákáczfára akasszátok!" Itt K. mintha róla lett volna szó, közbekiáltott: „Nem igaz, nem mondtam!" — Salacz folytatja: sőt igen az volt mondva, s én kötelességemnek tartottam volna az illetőt azonnal elfogatni, ha nem tudtam volna, hogy midőn azt mondta már beszámitás alatti állapotban volt."
