Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

59 istennek remélt áldásáról és a baladó kor előtti kedvességéről oly szépen s meguyerőleg hangzanak, s azokat valamint sok más egyebet, mi keresztyén hivatásunk szerinti, s mi Urunk és szentegyházának dicsőségére s javára szolgál, szívesen viszhangoztatja s mindannak eszközléséhez, mint eddig, ugy ezentúl is szivesörömest segédkezet nyújt. Hanem éppen azért, mert mindezek szivünkkel elválhatlanul egybenőttek, figyelmeztetjük s kérve kérjük szeretett testvéreinket ne emlegessék a szakadást a különválást, mert azon az úton őket, nem követhetnek, de még szóba sem állhatnánk velők. Vélt jogsérelmeket sem hozzanak fel, mint orvoslandókat, mert ez nem lehet a mi tisztünk, kinek pedig tiszte leendett, az már kimondta, hogy orvosolni valót vem talált. Duló viszályt, mint egyházunkban iétezőt, se emlegessenek többé, mert akkor kénytelenek vagyunk magokra a kérelmezőkre gondolni. Szóval ne követeljék, ne várják azt a presbyteriumtól, hogy kövesse őket a meghasonlás, a szakadás utján. A presbyterium és az egyház legnagyobb — mert béke és rendszerető — részéről pedig fogadják azon testvéri nyilatkozatot, miszerint őket nemcsak nincs szándékában magától elidegeuiteni, sőt inkább tárt karokkal fogadja őket édes testvérekül s velők együtt munkálkodni akar és kész mindabban, mi az egyház terén jogos, törvényes szükséges, hasznos és üdvös. A presbyterium, s melyet képvisel az egyház, szeretetet igér, nyújt és biztosit azoknak, kik feléje közelednek, — tiszta kendőzetlen szeretetet, mely a testvérek közt egyetértést szül, mely ismét nagyokat mivel. — Hogy ennek a szeretetnek, a hitrokoni és ügyszeretetnek az egyetértéssel legtöbb joga van az egyházban, jól tudja és igazán vallja a