Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

í>5> jelöltet, s hozzá még commune fővezért, pörbefogja valaki: vajon nem azt hirdette volna-e az egész világnak, hogy ime szegény fejét azért üldözik, mert a „nép jelöltje !" S vajon a korteseknv'k nem adott volna-e fegyvert, hogy a „népellenes" Podmaniczky pártot még inkább gyanusitsák, hogy a kormány pénzén, a kormány érdekében s a kormány emberei által üldözteti „az ellenzék emberét?" Ilyen "nagy emberré" még sem akarta tenni az esperesség Kollár urat. Hagyja őt szabadon, tudván, hogy ugy is lejárta magát minden tisztességes körökben. Külömben is az ő veszélyessége abban a mértékben fogy, a minőben nő az ő nevének ismertsége a miveltebb nagy közönség előtt. Mióta bemutatta magát a bányakerület közönségének a superintendes-választás alkalmával elkövetett csinyje által, s mióta a szarvasi „hivő nép" szószólójául lépett fel ismételten a kerületi és egyetemes gyűléseken: azóta megszűnt az ő veszélyessége, mert ott nem lehet flosculusokkal győzni. 0 csak addig volt veszélyes, mig a korcsmai publikum hallgatott reá, s mig utána ment a botrány csiuálásokban. Most már ennek a publikumnak is kezd nyilni a szeme. A közéjők keveredett néhány becsületes, de gyenge itéletü ember kezd csodálkozni a felett hogy a 4 év óta folytatott küzdelemnek semmi reális eredménye nincs: Pohlt sem sikerült kicsapatni, Jancsovicsot sem sikerült megtartani, Áchimot sem sikerült eltávolitaui, de még csak Podmaniczkyt sem sikerült kétszeri kravall dacára megbuktatni! Csak egy sikerült: Szarvas nyugalmát megzavarni, s jó uépéuek jó hírnevét a világ előtt meggyalázni. Ez az egész — valóban szomorú eredmény