Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

49 csodálni lehet, hogy 440-nek is volt kedve és merje a kiáltáson felül külön névszerint is szavazni! íme ezek voltak az okok, melyeknél fogva a pártok felett álló főpásztor november 28-án kelt válaszában „azon Isten nevében, akinek kegyelméből püspöki hivatalát viselte, azon felelősségének teljes érzetében, mellyel az élők és holtak birájának az ur Jézus Krisztusnak, valamint a bányakerűleti hivek egyetemének tartozott" ekképen dönté el az ügyet: „Az 1871. november 5-én Szarvason tartott papválasztást, miután az e választásokat szabályzó kerületi Utasitások XII. része IV. szakasza 3. sz. betiije és szelleme szerint történt, s az esperes vagy esp. küldöttség eljárása ellen sem az oktober 8-ki sem a november 5-ki választások alatt, mint ezt az előttem fekvő hivatalos választási jegyzőkönyvek tanusitják, legkisebb kifogás sem tétetett, szabály-, és törvényszerűnek vallom és nyilvánitom. Ennek folytán kegyednek kedves atyámfia (t. i. az esperesnek) szoros kötelességévé teszem, hogy Áchim Ádám lelkésztársunkat rendesen elválasztott szarvasi lelkésznek tekintse és hirdesse ki, s mint ilyet a ker. utasitások pontos megtartásával a szarvasi papi hivatalba ünnepélyen vezesse és iktassa be. — A szarvasi szentegyház minden rendű hiveit pedig, ugy a panaszkodókat, mint a csendeseket, biztosítsa nevemben: hogy engemet, kinek hivatásom az, hogy egyházunk láthatlan fejének, az Ur Jézus Krisztusnak nevében őrködjem a felett, minként a gyülekezetben mindenek jó renddel és ékesen történjenek, a szomorú meghasonlás, mely isten népét nem a szeretet egy táborává egyesiti, hanem a gyűlölség ellenségeskedő táboraira osztja fel, annál mélyeb4