Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

44 gyűlésen mondottaknak állit. A kibékülés megtörtént, s mindenki abban a boldog reményben tért haza, hogy holnap isten kegyelméből megválasztjuk az uj papot. Azonban mi történt? Kollár ur a presbyteri gyűlés után egyenest hivei közé ment, kik már nehéz szivvel várták, — s elhatározták nagy bölcsen, hogy ők nem választanak, s hogy az oktober 8-hoz hasonló botrány által fogják megakadályozni a választási cselekményt! íme a jellemes férfiú, ime az erős népvezér! Másnap reggel, az isteni tisztelet előtt, megjelent az esperes ur előtt egy küldöttség, mely kijelentette, hogy a „nép" nem hajlandó választani, mig Jancsovics leköszönésének okai nyilvánosan nem constatáltatnak. Az esperes szeliden, de komolyan figyelmeztette őket: hagyjanak fel a már rég befejezett dolog meddő feszegetésével. Lépjenek le a puszta tagadás teréről, mert ő a törvényesen előkészített és kihirdetett papválasztást okvetlenül keresztül fogja vinni, s nem fogja engedni, hogy egy családi érdek szolgálatába szegődött párt kiabálásai által megfosztassák az egyház a rég óhajtott pásztortól, és hogy a választani akaró hívek közbotrányok által elüttesenek törvényes választásjoguk gyakorolhatásától. Ezzel a templomba ment az esperes. A rendes istentisztelet végeztével oltár elé lépett; lelkes beszédében megmagyarázta az autonómiának sokszor félrerult helyzetben látni, ha kényszeríttetnék névszerint bizonyítani, hogy ő kívüle (t. Kolláron kivül) ki mondta azt a szót a népről, hogy csőcselék. Mert hogy a tisztesebb osztályból senki sem szokta mondani, az tény.