Zsilinszky Mihály: Adalékok a szarvasi ev. egyház legújabb történeteihez. Szarvas 1874.

II. A szarvasi békétlenségről az egyházi téren

38 tani, a közcsendnek ő ellenében is leendő fentartására a választási elnök mellé világi segély rendeltessék. Ez rövid tartalma azon iratnak, melyre Kollár Emlékirata (20. 1) megjegyzi, hogy „szemérmetlenül irt valótlanságokat" tartalmaz. Pedig, amint látni fogjuk, ama fenyegetéseket, erőszakosságokat — a verekedés kivételével, — a papválasztás napján önön nevének örök gyalázatjára valódi betyáros virtuozitással csakugyan megtette — s a templomot korcsmai jelenetek szinhelyévé változtatta. Az egyházi és világi hatóság, ama panaszlevélre tett annyit, amennyit törvényesen tennie lehetett. Az esperességi elnökség oda figyelmeztette Kollárt, hogy mint érdekelt fél (mert még mindég Jancsovics visszahelyezése volt a jelszó) legalább a választásnál ne kivánjon szerepelni. De ő erre nem is hederített — még feleleire sem méltatta. Másfelől a megyei elnökség, a fentebb leirt községi bujtogatások miatt éppen ekkor itt működő Foltényi Ignácz megyei teljhatalmú biztosnak külön utasításokat adott a veszélyeztetett közcsend fentartása céljából. Ilyen auspiciumok közt virradt meg a papválasztásra kitűzött nap, október 8-án. Az esperességtől (a kerületi utasítások értelmében) kiküldött választási elnököket, Haan Lajos csabai lelkészt és Omaszta Szilárd csabai főszolgabírót K. már előre ijesztgette a nép ingerültségével. Isteni tisztelet végeztével a választási elnökség az oltár elé lépett. Ünnepélyes csend állott be, mint miIcor a kitörendő vihar előtt a legkisebb szellőcske is megszűnik. Az előre becsődített harcedzett korcsmaj lad az oltárelőtti centrumot foglalta el az arckifejezé-